A rendszerváltás előtt Bulgária és a volt Jugoszlávia is sokkal népszerűbb volt a magyar utazók körében, mint manapság – kivéve természetesen a mindig kedvelt horvát tengerpartot. A határok megnyitásával a világ kitárult, és a legtöbben – érthető módon – inkább nyugatra és még délebbre, esetleg a tengeren túlra vették az irányt. A Balkánt mindig is kicsit a lepukkantsággal kötötték össze, ráadásul közelsége ellenére az eljutás sem volt gyors oda.
A fapados légitársaságok megjelenése után is jó sokat kellett várni, amíg ezeket az országokat közvetlen légi járat kötötte össze Budapesttel. Mostanra azonban repülővel akár egy-két óra alatt el lehet jutni ezekre a helyekre, és
az ott kapott szolgáltatások minőségét illetően is érdemes leszámolni az előítéletekkel.
Egyre több magyar le is számol velük.
Most két remek várost mutatunk be, ahol a közelmúltban volt alkalmunk öt-öt napot eltölteni. Az egyik Neszebar a Fekete-tenger partján, a másik Ohrid, a róla elnevezett tó mellett. Előbbi Bulgária kedvelt üdülőhelye, amely már az Európai Unió tagja, utóbbi Macedóniáé, amely egyelőre csak igyekszik oda.
A két város sokban hasonlít egymásra:
a világörökség részét képező óvárosok mellett kellemes strandok várják a turistákat, az árak megfizethetőek, és még a helyiek nyelve is hasonló (leszámítva persze az albán kisebbségét Macedóniában). De mégis, melyik a jobb?
Ha nem az autós megoldást választjuk, mindkét város viszonylag könnyen és olcsón megközelíthető repülővel. Neszebar a burgaszi repülőtérhez van közel, onnan a 11-es busszal lehet eljutni néhány leváért (a repülőtértől egy kicsit kijjebb kell menni egy körforgalom túloldalára, ott a megálló). A Wizz Air csak nyáron repül Burgaszba, és nem túl olcsón. Mi azt csináltuk, hogy a szeptemberi utolsó járatok egyikével mentünk ki 3 ezer forintért (most is van ilyen), vissza pedig Szófiából 5 ezerért jöttünk. Burgaszból egy kényelmes hálókocsiban el lehet vonatozni Szófiába két főnek 11 ezer forintért, a jegyet online is meg lehet venni itt.
Kattintson az alábbi képre, és tegyen egy sétát Neszebarban!
Ohridnak ugyan van repülőtere, de a Wizz Air sajnos nem oda repül, hanem Szkopjéba. Onnan még bő háromórás út busszal Ohrid, oda-vissza fejenként körülbelül 4000 forintért. A szkopjei pályaudvaron megvásárolt oda-vissza jegy vissza részére csak Ohridban lehet lefoglalni a helyet, de ehhez nem kell kimenni a kb. két kilométerre lévő buszpályaudvarra, elég azt a belvárosi irodában megtenni itt. A lefoglalt jegyet viszont még induláskor is érvényesíteni kell 30 dénárért (160 forint) az ohridi pályaudvaron, meg egyébként is többen ellenőrzik még.
Kattintson az alábbi képre, és tegyen egy sétát Ohridban!
A jó hír, hogy Szkopjéba egész évben lehet oda-vissza 6 ezer forintos repülőjegyeket találni. A fővárosban egyébként érdemes eltölteni egy-két éjszakát, már csak a késői érkezés miatt is. A reptérről a városba taxival (20 euró) vagy busszal lehet bejutni – a Vardar Express vagy a Manora fejenként 180 dénárért (1000 forint) visz be, de elég ritkák a járatok.
Ahogy a bevezetőben szó volt róla, mindkét város bővelkedik történelmi épületekben és gyönyörű ortodox templomokban. Neszebarban ez egy félszigeten található, amely kényelmes sétával körbejárható. Ohridban viszont fel kell készülni a kaptatókra, sok nevezetesség csak úgy érhető el. A látvány azonban abszolút megéri.
Itt nagy különbség van a két város között. Neszebar mellett gyönyörű homokos part húzódik, telepakolva bérelhető napágyakkal. A víz hőmérséklete kellemes, de amikor mi voltunk, akadtak medúzák is, amelyekkel nem kellemes a találkozás.
Ha az alábbi fotóra kattint, még több képet láthat Neszebar strandjáról!
Az Ohridi-tavat úgy kell elképzelni, mint egy alpesi tengerszem, magas hegyek között, de nem annyira hideg édesvízzel. Júniusban a 20 fokos víz még épp elviselhető volt. Néhányan még reggel is úsztak a tóban, de a többség azért nem merészkedett bele.
Ha az alábbi fotóra kattint, még több képet láthat Ohrid strandjairól!
A víz nagyon tiszta, rengeteg hal úszkált benne, de néhol a hínár kicsit zavaró volt. Még inkább a csúszós, éles kövek, amelyeken keresztül lehetett csak bejutni a meredek parton. Itt is bérelhetők napágyak egy-egy étteremnél, ahol akár nagyobb összeget is ott lehet hagyni, ha az ember belefeledkezik a balkáni életérzésbe.
Bulgáriában levával lehet fizetni, amely az euróhoz van rögzítve 1,955-ös árfolyamon. Levát Budapesten is lehet venni egyes pénzváltóknál elfogadható áron, de ha valakinek eurója van, azt még jobban tud váltani kint. Érdemes itthonról vinni egy kevés levát a buszra, a többit pedig kint beszerezni euró váltásával. Lehet persze kártyával is fizetni, de
a pénzváltók jelenleg sokkal jobb eladási árfolyamot kínálnak, mint a magyar bankok.
Macedóniában a dénár a hivatalos fizetőeszköz, de sok helyen lehet euróval is fizetni, ráadásul nem is sokkal rosszabb árfolyamon. A pénzváltóknál 61-61,5 dénárt adnak egy euróért, de egy étteremben például 60-as árfolyamon tudtunk fizetni, ami egyáltalán nem lehúzás. Sajnos Budapesten nem nagyon lehet dénárt venni, a szkopjei repülőtéren pedig nagyon rosszul váltják az eurót.
Mindkét hely jóval olcsóbb, mint a Balaton vagy az Adria. Neszebarban napi 30 euróért (10 ezer forint) vettünk ki egy szobát két főre egy szállodában, közvetlenül a tengerparton, amelynek medencéje is volt. Az árban a reggeli és a wifi is benne volt, hatalmas teraszunk pedig a tengerre nézett. Egy apróság rontotta csak el a kedvünket: strandtörölközőt csak a negyedik napra tudtak keríteni, márpedig a kis kézipoggyászba az nem fért bele.
A képre kattintva fotókat láthat a neszebari szállásunkról!
Ohridban a hegyoldalban, két-három utcára a parttól béreltünk egy apartmant napi 24 euróért (8 ezer forint) két főre.
A berendezés kicsit retró volt, de ez nem zavart ezért az árért.
Különösen, hogy a házinéni tündéri volt, kávét, sütit és strandtörölközőt is kaptunk tőle, a teraszról pedig pazar kilátás nyílt a tóra.
A képre kattintva fotókat láthat az ohridi szállásunkról!
Ha az angolt vesszük, Macedónia egyértelmű nyertes ebben a versenyben. Mi is meglepődtünk rajta, de gyakorlatilag senki nem volt, aki legalább alapszinten ne tudott volna kommunikálni velünk ezen a nyelven. Bulgáriában is viszonylag jól el tudtunk így boldogulni, főleg a fiatalabbakkal, de azért ott gyakran szükség volt a megkopott orosztudásunkra.
Majdnem hasonló a kínálat és az ár is. A szokásos balkáni hús- és salátakínálat mellett Neszebar egyértelmű előnye, hogy ott friss tengeri ételeket is lehet kapni, mégpedig a Nyugat- és Dél-Európában szokásosnál jóval olcsóbban.
Ami viszont Macedónia felé billenti a mérleget, az a bor. Noha mindkét ország komoly bortermelő, Neszebarban nehezebb volt kiemelkedő minőséget találni, különösen vörösből (azért utóbb sikerült). Ohridban abszolút élvezhető vörösöket találtam még a szupermarketek polcain is, bár a fehérek mindegyikén túlzott virágosságot éreztem – de ez nyilván helyi sajátosság.
Wifin keresztül mindkét országban bőséges lehetőség van a kommunikációra. Ami azonban Neszebar felé billenti a mérleget, hogy Bulágria az Európai Unió tagja, így ott már nem kell sem a telefon-, sem az adatroamingért plusz díjat fizetni.
Macedóniában mind a hívásindításért, mind a -fogadásért szép kis percdíjat kell fizetni, nem beszélve az internetezésről. Azért ez is áthidalható. Mi az ottani Telekomnál (amelynek amúgy a Magyar Telekom a tulajdonosa) vettünk egy SIM-kártyát, amelyen egy hónap alatt 5 GB-ot lehetett netezni. Az 500 dénáros (2700 forint) ár nem is volt drága, bosszúságot legfeljebb az okozott, hogy az ígért 4G-s sebesség sehol, de sehol nem volt elérhető, még Szkopjén belül sem.
Elő-, illetve utószezonban mindkét város ideális volt: se kihalt, se túl zsúfolt. Neszebar közönsége nemzetközibbnek tűnt. Ohridot még nem fedezték fel a brit és az orosz turisták, legalábbis júniusban így volt. Délszláv nyelveken kívül a magyar volt az, amit többször is hallottunk, de amerikai utazókkal is találkoztunk.
Mi mind a két helyen remekül éreztük magunkat. Az biztos, hogy ár-érték arányban ez a két város bőven veri a legtöbb nyugat- és dél-európai országot, és ezért nem kell túl nagy kompromisszumokat kötni (jó, az ohridi buszpályaudvaron belefutottunk egy pottyantós vécébe, de ez volt a kivétel).
Minden kényelmes volt, jól működött,
és kedves emberekkel találkoztunk, különösen Macedóniában. Aki nem szeretne százezreket költeni egy szuper nyaralásra külföldön, az ne is keresgéljen tovább.