Kerülőúton tettünk egy balti villámlátogatást

Vágólapra másolva!

Elutaztunk három napra Tallinnba és Helsinkibe, hogy megtapasztaljuk a hamisítatlan balti légkört. Tisztaság és rendezettség várt mindkét fővárosban, Észtországot viszont még nem özönlötték el az ázsiai turistacsoportok.

D. Petra

Vágólapra másolva!

utazás balti Tallinn Helsinki

Az utóbbi időben igen sokat utaztunk Közép- és Kelet-Európában, és a térképen lévő fehér foltok száma, ahová még nem volt szerencsénk eljutni, egyre csak csökkent. Amikor vizsgáltuk, mi legyen a következő célpont, mindig bánkódva állapítottuk meg, hogy bár a balti térség rendkívül érdekesnek ígérkezne, viszont

Budapestről nincsen közvetlen, jó árfekvésben lévő fapados légi járat.

A tavasz folyamán megelégeltük, hogy az AirBaltic nem igazán kívánja levinni a közvetlen rigai járatának retúr árát, s emiatt egy összetett, kerülő megoldással oldottuk meg a kérdést. A Wizz Air Kijevből Tallinnba igen kedvezményes áron üzemeltet járatot, így már csak megfelelő árban kellett találni csatlakozó kijevi járatot Budapestről.

Kilátás Tallinn óvárosára Forrás: D. Petra

A terv ezt követően már gyorsan összeállt a fejünkben: Tallinnból egy nap alatt oda-vissza hajózunk Helsinkibe, ezt követően pedig az AirBaltic olcsó regionális járatával elutazunk Rigába, ahonnan a budapesti közvetlen járatnak az egyirányú jegye már sokkal barátságosabb árban volt kapható. Így egy nappal ugyan többet kellett szánni a kijevi átszállás miatt, viszont az ukrán fővárosba bármikor szívesen visszautazunk a meglepően jó minőségű ukrán sörök és a meghonosított, kiváló kaukázusi konyha kedvéért.

A kijevi kitérőt kizárólag egy váratlan felhőszakadás zavarta meg, amelynek köszönhetően gépünk egy órát késett, viszont a tallinni járat csak rákövetkező reggel indult, így nyugodtan élveztük aznap a délutáni, koraesti órákat a kiszemelt vendéglátóipari egységben. Mivel az elmúlt években már többször jártunk Kijevben és környékén, így ezúttal nem terveztünk városnézést, a balti térségre gyűjtöttük az energiát, amelyre utólag értékelve szükség is volt: a rákövetkező napok mindegyikében sok-sok kilométernyi séta várt ránk.

Skandináv érzés az észt fővárosban

Másnap kora reggel kiértünk Kijev kisebbik repterére, Zsuljanira, és a tervnek megfelelően Tallinn felé vettük az irányt. Megérkezve már a reptér maga is különleges látványt nyújtott –

a lehető legcsaládiasabb, legbarátságosabb hangulat fogadott minket,

amit valaha tapasztaltunk európai reptéren. Ping-pong asztalok, könyvesboltok, játszóházak, napközire emlékeztető színek és barátságosan mosolygó hatósági emberek – el tudjuk ezt képzelni valaha is a Liszt Ferenc reptéren? Végre egy repülőtér, amelynek tervezői nem ültek fel a látszóbeton-őrületre, és inkább az emberi érzékek istápolására összpontosítottak.

A kellemes meglepetés a reptér elhagyásával is folytatódott, ugyanis szó szerint pár méterre a bejárattól áll meg a villamos, amely bevitt minket a központba. Ha azonban kevés csomaggal érkezünk, akár bérelhető kerékpárra vagy elektromos rollerre is felpattanhattunk volna.

Tallinnban tömegesen rollereznek a járókelők, érdemes vigyázni.

Az alternatív közlekedési eszközök elterjedését minden bizonnyal az is elősegítette, hogy a fél milliónál kevesebb lakosságú főváros könnyen bejárható sétálva is. A tömegközlekedés pofonegyszerű – interneten veszünk jegyet (amelynek egységes ára 1 euró) és mobilunkról vagy kinyomtatva beszkenneljük a járművön.

Szerzetes szobra a tallinni óvárosban Forrás: D. Petra

Az észt főváros makulátlanul tiszta és rendezett, és úgy éreztük magunkat, mintha Skandináviába érkeztünk volna. Nem is meglepő ezen érzésünk, mert amint megkezdtük sétánkat Tallinn óvárosa felé, egyre inkább feltűnt a viharos történelmi múltnak köszönhető kulturális keveredés. A térségben igen sok nép megfordult – dánok, svédek, németek, oroszok – és a házakon, a város összképén, a helyi konyhán meg is látszott, hogy az észtek mindenkitől megőriztek valamit.

A Szent Mária-katedrális Tallinnban Forrás: D. Petra

Egy ideig az volt a benyomásunk, hogy gyakrabban hallunk orosz beszédet, mint észtet, s ugyan tudtuk, hogy Tallinn és Észtország lakosságának egy jelentős része a mai napig orosz nemzetiségű, viszont nem számítottunk arra, hogy oroszul is ugyanolyan jól el lehet boldogulni, mint angolul. A szovjet múltnak a nyomai nagyjából ezzel ki is merülnek, ha nem vesszük ide a klasszikus orosz konyhának a tartós jelenlétét: pelmenyit, csebureket, pirogot stb. igen sok helyen kaphatunk.

A városban nem láttunk romos panelházakat,

nem tapasztaltunk más posztszovjet országokra jellemző szegénységet, minden szépen fel volt újítva és karbantartva. Észtország lehet a tökéletes példa, arra miképpen lehet átalakítani a múlt hagyatékát.

Az óvárost kellemes, lassú sétával pár óra alatt tökéletesen körbejártuk, és megcsodáltuk a különböző stílusban épített templomokat, amelyek közül kiemelném a cári Oroszországot idéző Alekszandr Nyevszkij hagymakupolás ortodox templomot és az óváros túlsó végében fekvő, 13. században épült Szent Olaf-templomot, amely látogatásunkkor sajnos felújítás alatt állt, így nem tudtuk belülről megtekinteni.

Érdekesség, hogy alig pár méterre az ortodox katedrálistól található a magyar nagykövetség épülete is,

így kifejezetten illusztris helyen van hazánk tallinni képviselete. Az óvárosban számtalan művészeti stílust szemlélhetünk meg, a román kori templomoktól kezdve egészen a XX. század eleji art nouveau palotákig.

Az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház Tallinnban Forrás: D. Petra

A rendkívül hangulatos macskaköves utcácskákon érdemes betérnünk valamelyik borostyánkőműves boltjába, hogy megcsodáljuk a Baltikum legfőbb díszéből készített kézműves termékeket, vagy a Városháza előtti téren felállított számos kis bódé egyikébe, hogy szuveníreket vásároljunk. Az óvárosban (ahogy később Rigában is) felkerestük a Fekete fejek házát, amelyet más balti városokhoz hasonlóan Tallinnban is még a középkorban állított fel egy kereskedőkből álló testvériség, és a mai napig a város egyik ékköve.

Az este beálltával az óvárosban beültünk a Kolmas Draakon nevű középkori fogadóba kipróbálni a hagyományos észt konyha specialitásait,

minden húsimádónak javasoljuk a különböző húsokkal töltött pitéiket és a vaddisznós kolbászukat.

Tallinni tartózkodásunk harmadik napján jutottunk el a főváros egyik legérdekesebb pontjához, a központtól viszonylag távolabb található, Lennusadam nevű hidroplánkikötőbe, amely nagyon izgalmas tengerészeti múzeumként funkcionál.

A Lennusadam hangár a tengeralattjáróval Forrás: D. Petra

A 15 euróba (kb. 4800 forint) kerülő jegyért bejárhatjuk az EML Lembit 80 aknarakó tengeralattjáró fedélzetét, a világ legnagyobb gőzhajtású jégtörőjének, a Suur Tõllnek a belső részét, ide beleértve a kazánházat is, továbbá beülhetünk repülőgép-szimulátorba, és

jó pár más érdekes látványosság és program is várja a látogatókat.

Klausztrofóbiásoknak ugyan nem ajánlott, de a tengeralattjáró és a jégtörő kazánháza egy rendkívül új élményt nyújtott nekünk, ami feledhetetlenné tette tallinni utunkat.

Aznap még elsétáltunk az óvárostól nem messze található Linnahall (korábbi nevén Vlagyimir I. Lenin) szovjetkori sportpalotához, amely talán Tallinn egyetlen olyan emlékműve, amely hamisítatlanul utal az 1990 előtti évtizedekre.

A Linnahall sportpalota Forrás: D. Petra

Helsinki egy nap alatt

Tallinni tartózkodásunk második napjának reggelén úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a jó komphálózatot, és ellátogatunk a kétórányi hajózásra található finn fővárosba. Előre megvettük a jegyeket a három hajós szolgáltató egyikénél, a Tallink Siljánál, és kora reggel kisétáltunk a tallinni kikötőbe, hogy a Megastar nevű, több mint 10 emeletes monstrummal áthajózzunk a Finn-öblön.

A hajó minden kényelmi igényt kielégített

– egy úszó plázához hasonlatos, ahol a pihenni, kikapcsolódni és vásárolni vágyó utasok egyaránt megtalálják a maguknak való opciókat.

Komphajók Tallinn kikötőjében Forrás: D. Petra

Miután percre pontosan megérkeztünk Helsinki kikötőjébe, gyorsan neki is vágtunk a város körbejárásának. Nem nagyon lazsálhattunk, ugyanis délután fél ötkor indult vissza hajónk Tallinnba, így nagyjából bő hat óránk volt mindenre. Mintegy 20-25 perc alatt kiértünk a Kauppatori névre hallgató központi piactérre, ahol számos kis standról szemezhettünk helyi termelők portékájával, később pedig finn ínyencségeket és kézműves termékeket árusító bódék sűrűjében veszhettünk el.

Helsinki Kauppatori piactere Forrás: D. Petra

Az árak pont annyira drágák voltak, amennyire azt minden Finnországban járó ismerősünk rémtörténetéből tudhattuk előre, így csak megfontoltan vettünk ezt-azt.

A hat eurót például egy kicsit túlzásnak tartottuk, hogy kipróbáljuk lihapiirakka nevű húsos pitét,

de ízre azért nem okozott csalódást. Ami viszont árban és ízben is tetszett, az a Finnországban igen közkedvelt karéliai pite volt, amelyet egy rizses kásával töltött sós tésztaként lehet legegyszerűbben leírni.

A piactér mellett találjuk a helsinki óriáskereket. Az ilyen fajta szórakozást mi sosem kedveltünk, így a földön járva folytattuk utunkat a néhány méterre onnan található ortodox Uszpenszkij-székesegyházig, amely Helsinki csekély számú dombjának egyikéről várja a hívőket és a turistákat. Az ortodox templom és a pár sarokra onnan szintén kimagasló evangélikus Helsinki katedrális zöld kupolái a város számos pontjáról könnyen beazonosíthatók, így nem nagyon állt fenn az eltévedés veszélye.

Az Uszpenszkij-székesegyház Forrás: D. Petra

Nem igazán tudtuk magunknak megmagyarázni, hogy Helsinki miért lényegesen felkapottabb az ázsiai turisták körében, mint Tallinn.

Helsinki minden egyes látványosságánál ázsiai turisták csoportjai tolongtak,

az ő furcsa szokásaiknak hódolva, így például Sibelius finn zeneszerző emlékművének összes oszlopát egyesével lefényképezték.

Ezzel szemben a Tallinnban töltött két és fél nap alatt egyetlen egy ázsiai turistacsoportba sem botlottunk, ami azért kifejezetten ritka manapság Európában. A legnagyobb tumultus nem meglepő módon a helsinki katedrálisa előtti téren volt, ahol alig lehetett olyan fényképet készíteni, hogy valakinek a szelfibotja bele ne lógjon a képbe.

Ha Tallinn tiszta és rendezett, Helsinki ennek a négyzete – minden egyes közparkban, ahol jártunk, térdelő munkások kézzel gyomtalanították az amúgy is tökéletesnek kinéző virágágyásokat.

Ez a ritkán tapasztalható odaadás miatt már bizonyos mértékben kicsit steril képet festett a városról.

E röpke megrökönyödés után folytattuk utunkat a Temppeliaukio nevű templomhoz, amely egy szikladombba van kivájva. Belülről nem éppenséggel a jól megszokott Isten háza képét festi a vörös színű kupola és a nyers sziklafalak látványa, amit csak az orgona jelenléte enyhít egy kicsit.

A Temppeliaukio belülről Forrás: D. Petra

Minden Helsinkivel foglalkozó útikönyv első számú ajánlatát, azaz egy közösségi szaunának a kipróbálását mellőztük ottlétünk alatt, viszont ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy megnézzünk egy ilyen létesítményt.

A stégek és gőzölgő faházak látványa magyar szemmel valahogy furcsának tűnt,

de hát meghagytuk, hogy a finnek ezt a mesterséget jobban tudják, mint mi. Apropó faházak. Mind Tallinnban, mind Helsinkiben szép, színes gerendákból ácsolt faházakkal, sőt faszerkezetű templomokkal is találkoztunk.

A több kilométeres sétát a kihalt helsinki tengerparti strandon próbáltuk egy kicsit kipihenni, mielőtt visszafordultunk volna a kikötő felé. A rövid időre való tekintettel egy-két programról le kellett mondani, így például a Soumenlinna várerődhöz sem hajóztunk el, amely a fotók alapján meglepően hasonlít a Koppenhágában látható Kastellett vár-szigetre.

Ennyi fért bele ebbe a röpke pár napos kirándulásba. Időnk szorított, hogy elérjük a Tallinnból Rigába tartó airBaltic járatunkat, ahol további érdekes balti tapasztalatokkal gazdagodtunk. Erről a következő részben olvashatnak majd.