A Nagy Alma – ahogy New Yorkot gyakran nevezik – öt kerülete közül Queens a legnagyobb földrajzi kiterjedésű. Utcáit mintegy 2 millióan lakják. Város a városban, melynek – magához New Yorkhoz hasonlóan – nem egy arca van, hanem három. Vagy négy. Esetleg öt vagy hat, attól függően hogy melyik részére sikerül eljutunk.
Az eredendően a bevándorlógenerációk otthonául szolgáló városrészben a fejünk fölött dübörgő metró alatt, a városrész saját Latin-Amerikáján át jutottunk el a parkba, ahonnan a földönkívüliek látványos pusztítására sokan emlékezhetnek. Legalábbis a mozivászonról, és most nem a Függetlenség napjára gondolok.
Queensszel akkor is érdemes lehet közelebbi ismeretséget kötni, ha kifejezetten Manhattanre vagyunk kíváncsiak, amely így vagy úgy, de New York számos izgalmas városrésze közül továbbra is a leginkább vonzza a turistákat ismert látványosságaival.
New York azonban alapvetően drága.
A szállásért, étkezésért, de még egy „közértes" bevásárlásért is többet kell fizetni, mint idehaza, még úgy is, hogy az 1-2 dolláros pizzaszeletek és a bolti akciók a kevés pénzből utazók mentsvárát jelenthetik. Például megszállni ezért Queensben is érdemes lehet. Sőt, saját tapasztalatból mondom, hogy valóban időt kell szánni a szállásadó oldalak "áttúrására", mert igen jelentős eltérések lehetnek az árak között ugyanarra a szállásra. Mi végül egészen baráti áron foglaltunk szobát reggelivel együtt, pár percre egy metrómegállótól.
S ha már metró: New Yorkban metrózni önmagában is élmény lehet, de a 7-es számú vonal kész főnyeremény.
Szállásunk ehhez volt közel, Queens északnyugati térségében, de a vonallal a városrész belsejébe is kényelmesen és gyorsan eljuthatunk, ahogy Manhattanbe is. Érdemes erre is figyelni a szállásválasztásánál: igaz, hogy minél külsőbb városrészben keresgélünk, a szállások is általában annyival olcsóbbak, de kis szerencsével nem kell nagyon messzire mennünk, hogy aztán onnan utazzunk be a látnivalókhoz.
Már ha tényleg csak a kiemelt turistalátványosságok vonzanak, és nem akarjuk megismerni New York egy másik arcát. De miért ne akarnánk, ha az más módon érdekes és izgalmas, mint a Wall Street vagy a Broadway világa?
Azt nem állítom, hogy szakértői lettünk Queensnek, azt viszont igen, hogy érdemes nyitott szemmel járni ott is. Olyan életképeket, villanásokat láthatunk, melyek még egyedibbé varázsolhatják utazási élményünket New Yorkban. Nem biztos, hogy mindig mindet meg tudjuk örökíteni, hogy időben tudunk kattintani, de ez talán nem is baj. A lényeg, hogy láttuk – kissé közhelyesebben szólva, hogy megéljük a pillanatot.
Queensben egyébként több praktikus dolog van amellett, hogy olcsóbb szállásokat lehet találni itt.
Az egyik a mosodák végelláthatatlan sora. Én hátizsákos utazóként eleve idegenkedek a poggyászoktól, és nem is feltétlen a plusz költségek miatt, hanem mert rettenetesen visszavesz a mobilitásból. Mostani őszi amerikai utunkon így magam is felkerestem Queensben egy mosodát az egyik olyan utcában, ahol egymást érték az ilyen létesítmények. Közöttük verseny nem is feltétlen az árban, mint inkább nyitvatartásban volt: nálam az nyert, amelyik reggel 7 órakor már kinyitott, és várta a szennyest. Az alkalmazott készségesen váltott negyeddollárosokat is a gépekhez, és az egész megoldás roppant praktikus és gyors – no és olcsóbb volt, mint bőröndöket reptetni.
Aki pedig látott már amerikai filmet, az tudja, hogy a hatalmas, nyolc-tíz-tizenkét kilogramm ruhával is megbirkózó ipari gépek és a szárítók használata valóságos rituálé, amely összehozza vagy épp szét is választhatja az embereket.
Nekem új barátságokat ezúttal nem sikerült kötni, cserébe viszont figyeltem az ébredő városrészt.
A munkába siető embereket. Az iskolásokat. A hatalmas, áruszállító teherautókat. A zebrán álló egyenruhás segítőket, akik kivétel nélkül minden egyes gyereknél azonnal megállították a forgalmat, hogy azok átkelhessenek az úttesten. Az oktatási intézmények bejáratát, a fémdetektoros kapukkal és a fegyveres iskolarendőrökkel. A diákok számára láthatóan már megszokottá vált az ezeken való áthaladás, vagy az, hogy váltanak egy-két szót az iskolájukban szolgálatot teljesítő rendőrrel.
Gyorséttermekkel a városrész viszonylag jól ellátott, ám itt már jó alternatíva lehet a kisebb élelmiszerüzletek felkeresése is. A kisboltok elfogadható áron néha egészen klassz dolgokat kínálnak, legyen szó élelemről, vagy akár helyi sörökről, amelyeket nagyobb boltban nem feltétlenül lehet kapni.
Mi egyik sétánk alkalmával a Queens Boulevardon indultunk el keleti irányba, majd a Roosevelt Avenue-ra fordultunk rá. Célunk a Flushing Meadows Corona Park volt, majd ezt követően a Jamaica, Queens középosztálybeliek lakta, kereskedelmi bázisként épült városrésze. A Queens Boulevardon végig a magasvasúti megoldással épült metró alatt haladtunk, melyet éppen felújítottak. Néha állványokat vagy épp különböző karbantartási munkákat végző autókat kerülgettünk, ha a pályaszakasz épp a gyalogos járda fölött vezetett el.
Közben pedig magunkba szippantottuk a városrész latinos hangulati elemeit is.
Queens sok latin-amerikai bevándorlónak otthona, első vagy sokadik generációsok is élnek itt. Ettől a városrész arculata is sajátosan egyedivé vált. Egyszerre volt nagyon amerikai – mármint USA-beli –, és mexikói, paraguayi, vagy épp ecuadori. Azt, hogy kik élnek itt, nagyon jól mutatja, hogy milyen nemzeti konyhákat felvonultató étkezdékkel találkozunk. De az is, hogy hány ügyvédi iroda hirdeti kifejezetten bevándorlóknak szóló szolgáltatásait valamilyen jól látható helyen – egy idő után már nem is számoltam.
Így történhetett, hogy láttunk-hallottunk a délelőtti, októberi verőfényes napsütésben hangosan kiáltozó férfi behívókat a boltoknál, vagy az egydolláros kukoricát az utcán, néha elképesztő ötletességgel, például egy bevásárlókocsin sütögető és áruló dél-amerikai asszonyokat. De láttunk mérhetetlenül sok olyan boltkirakatot is, melyen a spanyol feliratok mellett angol nyelvű szöveget alig lehetett találni.
S láttunk sok mosolygós, barátságos arcot, akik egyébként nem sokat törődtek a közöttük látványosan bámészkodó turistákkal, azaz velünk, mert más utazót – akkor éppen – nem láttunk. Megnéztünk egy helyi termelői piacot is, majd folytattunk utunkat Queens közepe, a parkok irányába.
A végére megszoktuk azt is, hogy rendszeresen repülők húztak el felettünk.
Queens ugyanis nem csupán a hatalmas Kennedy-repülőtérnek, hanem egy kisebb, főleg belföldi és teherjáratokat kiszolgáló légikikötőnek, a LaGuardiának is otthont ad, ez a városrész északi részén található.
A városrész egyébként remek múzeumokat kínál. Filmszeretőknek a Museum of the Moving Image ajánlható, a New York Hall of Science pedig a természettudományok iránt érdeklődőknek. Előbbi a metróvonalhoz, utóbbi a parkokhoz közel található, ahogy egy igazi kuriózum is: Louis Armstrong házmúzeuma. Akiket pedig a városrész története érdekel, a természettudományi múzeum mögötti Queens Museumot érdemes felkeresniük. Mi inkább a parkra voltunk kíváncsiak, már csak azért is, mert október közepén ragyogó időjárást fogtunk ki aznap – igaz, előző nap bőrig áztunk a Brooklyn hídon való átkelés élményéért, de hát valamit valamiért.
A Flushing Meadows viszont tényleg olyan, mintha a kerület városligete lenne.
Szabadtéri színházával, a jó időben csónakozására hívó tavával, sétányaival igazi családi, baráti kikapcsolódások színtere lehet, és olyan – ahogy mondani szokás – rejtett kincseket őriz, melyekre talán még a manhattani felhőkarcolók tetejéről sem lehet ellátni.
A már említett múzeumok mellett a közelben van az állatkert, a botanikus kert, illetve a nemzeti teniszközpont. De ha csak szigorúan a parkban maradunk, akkor nézzük meg közelebbről a Maloof State Parkot, amely kifejezetten gördeszkásoknak kialakított pálya.
Mellette pedig egy igazi történeti látványosság, a New York State Pavilon látható, melyet az 1964-es világkiállításra terveztek.
A tornyokba eredetileg felvonókkal lehetett feljutni. Az építmények az 1970-es években számos videoklipben, mozifilmben tűntek fel, de a frissebbek közül láthatók voltak a Vasember 2. című hollywoodi produkcióban is. 2009-ben a létesítmény felkerült a nemzeti történeti emlékhelyek listájára, és azóta a város rengeteget fordított az állagmegóvásra, illetve tervek készültek hasznosítására.
S ha már filmek, ott sétálva nyilván nem fogja elkerülni figyelmünket a Unisphere, a hatalmas, fémből készült földgömb-installáció sem. A közel 40 méteres átmérőjű, rozsdamentes acélból készült gömböt szintén a világkiállításra készítették.
Méreteivel hivatalosan ez a világ legnagyobb földgömbje.
Az építmény a globális egymásra utaltságát, a kölcsönös függőségét jelképezi a világ népeinek és országainak. A földönkívüliek pedig egy "űrhajóval" jól el is pusztították azt a Men in Black című nagy sikerű, földönkívülis sci-fi első részében – szimbolikus jelentősége okán, nyilván nem véletlenül esett a forgatókönyvírók választása erre a műemlékre.
A kerület déli részének, Jamaicának önmagában is nagyon érdekes története van a városrészén belül. Az eredetileg holland uralom alatt létrejövő, elsőként benépesített Long Island-i település később volt megyeszékhely is 1683-tól 1788-ig, fontos kereskedelmi központ, és most is számos közhivatal, bíróság otthona. Arculata kicsit eltér attól, amit a Queens Boulvardon láttunk. Bevásárlóközpontok, kertvárosi részek, tömbházak és parkok egyaránt megtalálhatók itt, sőt, helyenként európaira emlékeztető építészeti megoldásokat is látni.
Jamaica, bár korábbi gazdasági virágzása már elmúlt, számos fontos kulturális intézmény, cég, iskola, egyetem székhelye.
Mi a kora délutáni órákban tettünk egy részén sétát, és amit láttunk, leginkább a nyüzsgő méhkasra hasonlított, különösen a környék nevét viselő vasútállomás közelében. A diákok buszaikra várva iparkodtak haza, és hiába épült egymásra rengeteg gyorsétterem a legkülönbözőbb láncok egységeiből, mindegyik zsúfolásig megtelt. Mi eltökéltek voltunk abban, hogy néhány, nálunk ismeretlen helyet kipróbáljunk, már csak azért is, mert a főbb étkezésekre fordított költségekben még mindig ezek voltak a leginkább versenyképesek.
De azoknak, akik a történeti-kulturális emlékeket keresnék fel, szintén jó választás lehet Jamaica. Központi helyen van például Rufus King egykori kúriája. A volt szenátor a frissen megalakult Egyesült Államok alkotmányának egyik aláírója volt, szenvedélyesen küzdött a rabszolgaság ellen, és saját családi birtokát azzal a szándékkal igazgatta, hogy azt afféle mintagazdasággá fejlessze. Az otthonából kialakított házmúzeum ma látogatható.
Persze Queens mindezek mellett is számos látnivalót kínál. Önmagában élmény lehet a déli részen található, már említett Kennedy repülőtér, ha járatunk onnan indul vagy oda érkezik. Számunkra a kerületben tett sétáink azért váltak különösen emlékezetessé, mert New York másik arcával ismerkedhettünk meg, és olyan utcákon, helyszíneken is bolyongtunk, melyek sok, Manhattan tornyaiba belefeledkező turista radarján kívül vannak.
A Nagy Alma sajnos valóban nem tartozik az ott-tartózkodás szempontjából legolcsóbb célpontok közé,
bár legalább a repülőjegyek árai estek az utóbbi egy-két évben. Az is biztos, hogy nem lehet napok alatt minden közismert látnivalóját vagy épp titkos favoritját bejárni és megismerni. De körültekintő tervezéssel életre szóló utazási élményt jelenthetnek a város eltérő arculatú városrészei.