Az ókor legendás városában jártunk, melynek sokáig létezésében sem hittek

Odüsszeusz, a trójai faló, hatalmas ókori hajóflották, daliás harcosok és egy bevehetetlen város, melyet tíz évig tartottak ostrom alatt egy nő miatt. Homérosz Iliászának helyszíne ma már nem az a megközelíthetetlen település, mint a réges-régi időkben, amikor a Mediterránum egyik legfényesebb csillaga volt. Megnéztük, milyen lehetett a valóságban a hősköltemény legendás városa, melynek létezésében sokáig a legkiműveltebb emberfők is kételkedtek. Szép Helénával nem találkoztunk, de az igazi falovat körbejártuk. Pontosabban: a bizonyos módon igazit.

Sajátosan lehet tanulságos az egykori Trója városában tett látogatás, melynek romjai ma Törökország területén találhatók. A Dardanellák – korábbi nevén: Hellészpontosz – keleti partvidékén, Çanakkale városához közel, a Tevfikiye nevű kis falu melletti terület elég könnyen megközelíthető az utazóknak, még tömegközlekedéssel is. Csupán néhány dolgot érdemes szem előtt tartani.

Trójába – törökül: Truva – szerintem előzetes várakozások nélkül érdemes érkezni.

Ha láttuk a közelmúltban ismert hollywoodi sztárokkal, hatalmas költségvetésből forgatott Trója című produkciót, már Çanakkaléba érve is meglepődhetünk, mivel az "igazi" faló ott található. A trójai romterület pedig közel sem kínálja az ókori athéni épített örökség gazdagságát, vagy az iszlamisták által lerombolt, Szíria területén található egykori Palmüra ragyogását. Trója az élő, bár talán kevésbé filmszerűen látványos példája annak, milyen elképesztő teljesítményre képes a modern régészet. S persze kirándulásnak sem utolsó célpont.

Reggeli séta Çanakkaléban, az ébredő városközpontban, a Dardanellák keleti oldalán Forrás: Juhász Péter

Irány a Hellészpontosz

Ha Trójára vagyunk kíváncsiak, igen valószínű, hogy Çanakkaléban is fogunk több-kevesebb időt tölteni. Ez ugyanis az a „bázis", ahonnan az egyéni utazók, illetve a szervezett csoportok is könnyen megközelíthetik a romokat. Çanakkale egy kisváros, de saját belföldi repülőtere van. Kis szerencsével jó áron is kifoghatunk ide jegyeket, például Isztambulból, ahogy nekünk is sikerült az érkezéshez. De ha nem idegenkedünk tőle, távolsági buszokkal is jöhetünk: az Isztambul-Çanakkale távolságot nagyjából 7 óra alatt gyűrik le a járatok. Buszokból pedig akad bőven,

Törökországban ugyanis rengeteg busztársaság vesz részt a személyszállításban.

S mivel mi egyáltalán nem idegenkedünk ettől a műfajtól, Isztambulba vissza már egy éjjeli járattal utaztunk szárazföldön. Az élményt itt növeli az, hogy a buszok odafele a kikötőből indulnak, így az utazás rögtön egy „grátisz" kompátkeléssel kezdődik a Dardanellákon, Kilitbahirba. Hiába itt a legkeskenyebb a szoros, és látni a távolban mindkét part fényeit, hatalmas hajónk koromsötétben szelte a vizet, éjfél fele közeledve, fedélzetén buszokkal, autókkal és persze utasokkal. Mondanom sem kell: rendben partot értünk, ahogy a napi tucatnyi átkelés is rendben lezajlik.

A kikötőben kompokra gurulnak be a buszok, hogy átkeljenek a szoroson. Ha busszal érkezünk vagy megyünk Isztambulba, mi is hajózni fogunk Forrás: Juhász Péter

Çanakkale egyébként egy érdekes, kétarcú város, ahol igen jókat lehet enni-inni a helyi fogásokból a számtalan vendéglátóhely valamelyikén, viszonylag olcsón. Órákig el lehet üldögélni a kikötőben a helyiek társaságában, és bámulni a kagylóhalászokat meg a szoros hajóforgalmát, vagy épp felkeresni egy-két jó múzeumot.

Ne lepődjünk meg azon, hogy online nagyon nehézkesen lehet csak jegyet foglalni a buszokra - de egyébként leginkább sehogy. A török oldalak ugyanis egy szabályozás miatt sokszor nem fogadják el a más országban kiállított bankkártyákat, illetve egy külföldi nem rendelkezik azzal a további, közigazgatási célú azonosító számmal a személyi, útlevél és más szokott okmányok számai mellett, amivel az ottani állampolgárok igen. Ezt viszont a legtöbb busztársaság oldala kéri foglalásnál. Ne vegyük zokon azt sem, ha a nemünket is meg kell adni. Nem minden esetben ülhetünk ugyanis hölgy útitársunk mellett, már legalábbis foglalás szerint, még ha a buszokon általában ebből nem is csinálnak problémát turisták esetében. Ha így járunk - vagyis nem tudunk online jegyet vásárolni -, a nagyobb buszállomásokon gond nélkül tudunk venni a járatokra az ottani pénztárakban, az igazán nagy cégek külön irodát tartanak fenn a jelentősebb megállókban. A buszjegyek ára ugyanakkor tapasztalataim szerint változik, attól függően, mennyivel az indulás előtt vesszük meg.

Nekünk volt alkalmunk kora reggel is látni az ébredő települést, és azt is, hogy estére zsúfolásig megtelnek a vendéglátóhelyek, mégpedig helyiekkel –

november elején turista csak elvétve volt.

A városközponton kívül egy-egy utca és annak házai bizony látványosan szegényebbek mint a centrumban. Például sétáltunk omladozó falu házak mellett, ahol az utca közepén egy autó tetejéről árulták a tojást és a kenyeret. Onnan aztán egy, a katonaság által használt létesítménynél kötöttünk ki, annak túloldalán pedig az érdekes tengerészeti múzeumnál, melyet a Cimenlik-erődben rendeztek be.

Kétarcú a város: a Cimenlik-erődöt a katonaság felügyeli, az objektum mögött a városka az autók ellenére is jóval szegényebb arcát mutatja Forrás: Juhász Péter

Kontrasztos tehát a város, és a turista dolgát sem könnyítik meg. Szinte csak a szerencsén múlott, hogy megtaláltuk a Trójába vivő kisbuszt, melynek létezésével kapcsolatban pusztán egyetlen helyen találtunk korábban információt (taxizni viszont drága lett volna). De a busz létezik, működik, az Inonu-híd (İnönü Köprüsü) alatti buszállomásról indul, ahol kisbuszok és iránytaxik gyűjtik utasaikat. Rendben el is vitt, és vissza is hozott Trójából, pár száz forintnyi líráért.

Ám még mielőtt alámerülnénk Homérosz világának jelenében, érdemes lehet kicsit jobban szemügyre venni Çanakkalét.

A város ugyanis nem pusztán Trója, hanem az első világháború egyik elhíresült harctere, Gallipoli kapcsán is jó bázis lehet. A török és a szövetséges hatalmak viaskodásának háborús emlékei jórészt a túloldalon, a félszigeten találhatók, és érdemes lehet külön napot szánni felkeresésükre. Erre nekünk most nem volt módunk, de történelmi emléket Çanakkaléban is találtunk.

A Dardanellák bejárata a távolban Canakkale kikötőjéből Forrás: Juhász Péter

Torpedók, aknák és szablyák

A történelmi témákra fogékonyaknak az említett tengerészeti múzeumot ajánlom, mely, ha egyáltalán lehet ezt mondani, valóságos paradicsoma lehet az első világháború haditechnikája iránt érdeklődőknek. Aknazárak, fegyverek, kisebb hajók, lövegek, és egy német tengeralattjáró roncsa: csak néhány érdekesség, amit végigjárhatunk a torpedó-skanzenben.

Torpedók, lövegek, aknák: a tengerészeti múzeum inkább a hadviselésről szól, de így is érdekes Forrás: Juhász Péter

A november elején is verőfényes napsütésben rengeteg család kószált, a fő attrakciót pedig egy valódi periszkóp jelenti, a sok háborús relikvia közepére felhúzott, játszótérhez hasonló részen. Mi tagadás, nekem nem sok kellett hozzá, hogy belássam:

borzasztó rossz tengerész lennék,

mert mire beállítom a periszkóp tükreit ahhoz, hogy lássam, mi van a felszínen, az ellenséges naszádok vízi bombákkal el is pusztítanak engem meg a legénységet, hiába lopakodunk tengeralattjárónkkal a felszín alatt.

Egy igazi tengeralattjáróból kiemelt periszkópot is ki lehet próbálni Forrás: Juhász Péter

A múzeumnak van egy másik része, ez pedig a Cimenlik-erőd belső udvara és a központi kaszárnya termei. Itt fotózni csak külön díj ellenében lehet, és a katonák – merthogy ők adják az udvar és a terem őrségét – valóban figyelik is, hogy aki nem vett erre jegyet, ne kattintgasson titokban. De az erődöt mindenképpen érdemes belülről is megnézni.

Az udvar nagyjából hasonló, mint a part menti park, csak itt minden ágyú és löveg sokkal nagyobb, mint odakint.

A belső épületben viszont egy nagyon igényes, életnagyságú figurákkal, korhű tárgyakkal, fotóarchívumokkal berendezett, több szintes kiállítás látható – mely viszont csak érintőlegesen kapcsolódik a tengerhajózás témájához. A Dardanellák körüli politikai és katonai csatározások részletes, izgalmas bemutatásához viszont keresve se találni jobbat. A főként az első világháborúra koncentráló, beállított harcjelenetek, installációk teszik átélhetővé a régió vérzivataros történetét, és csak egy helyen lóg ki a lóláb: a kísérő tablók angolul is olvasható szövegei feltűnő gyakorisággal a "hős" török katonák szemszögéből beszélik el az eseményeket. S így mindenki más, ha nem is gaz ellenlábas, de olyasvalaki, akiket a bátor török katonáknak kötelességük legyőzni.

Érdemes az erőd falai mögé is benéznünk, azon belül viszont csak fotójeggyel lehet kattintgatni Forrás: Juhász Péter

S még egy érdekesség a helyről: bementünk a múzeum szuvenirboltjába, hiszen feltételeztük, hogy egy ilyen helyen menő, fiús ajándékokat lehet venni. Ugyan üres kézzel távoztunk, de gondolatban kiosztottuk a világ legközvetlenebb ajándékboltárusa érdemrendet annak a katonának, aki a teendőket ellátta. Nem kellett hozzá csak néhány perc, és máris arról beszélt, hogy mielőtt önként belépett volna a hadseregbe, a világ mely zugaiban járva tanított angolt.

A beszélgetés csúcspontján pedig a pultból előkerült egy titokzatos zsákocska,

mely a legény legféltettebb kincse volt: abba gyűjtötte ugyanis a világ pénzérméit, azokról a helyekről, ahol megfordult. Sajnálkozva mondtam, hogy egy árva magyar forint nincs nálam – nem éreztem szükségét sem Kijevben, ahonnan érkeztem, sem pedig az isztambuli bazárban, mindent otthon hagytam –, amire a tiszt csak legyintett. Zsákocskája viszont forint nélkül is komoly sérüléseket okozhatott volna annak, akit esetleg eltalálnak vele.

Falóból kettő is van

Çanakkaléban érdemes a városközponttól északra is sétálni. Parkok, eldugott, turisták által nem látogatott kávézók várnak ránk. Mi itt tudtunk beszélgetni a helyiekkel, már amennyire a nyelvi korlátok ezt lehetővé tették, néhány angol kifejezéssel és mutogatással. Persze azért mi sem hagytuk ki a központban álló fő látványosságot – nem messze a múzeumtól és a kompok dokkjától –, az egyetlen igazi trójai falovat.

Ezt a lovat használták díszletként a hollywoodi Trója-film forgatásán Forrás: Juhász Péter

No persze, a trójai faló – Trójával ellentétben – a tudomány jelenlegi állása szerint, soha nem létezett. Amit a szállodasorhoz közel a parton látni, nem más, mint a 2004-ben bemutatott hollywoodi megaprodukcióhoz épített ló, amit a forgatáson használtak – vagyis egy „igazi" trójai faló. A producerek pedig úgy döntöttek, a török városnak ajándékozzák azt. A kiállított díszlethátast azóta persze megállás nélkül fotózzák a látogatók, és mi tagadás,

nagyságrendekkel jobban sikerült darab, mint az, ami a romoknál van.

A nagyjából 30 kilométerre lévő Trójába tehát a központból egy beazonosíthatatlan gyártmányú kisbusszal juthatunk ki, mely ha nem is olyan régi, mint a romok, de az biztos hogy látott már egyet s mást. Érdemes délelőtt menni, igazodva a kifüggesztett menetrendhez, mert délután ellepik a területet a különbusszal szállított turistacsapatok.

Az olcsó megoldás Canakkaléból Trójába: az biztos, hogy öregebb, mint mi Forrás: Juhász Péter

Érkezéskor áthaladunk Tevfikiye falun, ahol legfeljebb vendégszobában tudunk megszállni ha szerencsénk van. Ellenben a lakói az egész falut beöltöztették antik görögbe. Legalábbis a házak falain lévő dekorációk, az utcafrontokra kitett szuvenírtárgyak garmadája azt a képzetet kelti, hogy a falucska Hellász jelmezét viseli, így remélve valamennyit magáénak a turisták költéseiből. Jól figyeljünk, mert a romterülethez tartozó, nemrég átadott múzeum itt található, közel 1 kilométerre a szabadtéri résztől. Kalkuláljuk bele az időbe, ha ezt is szeretnénk meglátogatni. Külön, de a régészeti területre vett belépővel, olcsóbb kombinált jeggyel is látogatható.

S milyen maga Trója?

Aki egy második Akropoliszt vizionál, csalódni fog. Az Illiász bevehetetlen városa valójában kilenc különböző, egymásra épített települést jelent, amelyekből alig-alig maradt a laikus szemnek is látványos rész, falazat, bármi.

Trója másképp látványos, mint más antik emlékek, és elsősorban a régészek teljesítménye miatt érdemel figyelmet Forrás: Juhász Péter

Tróját ráadásul sokáig egyszerűen kitalált helynek tartotta a tudományos közvélemény, mígnem 1871-ben egy Heinrich Schliemann nevű, lényegében műkedvelő amatőr, de annál lelkesebb régész, megtalálta. Annak, hogy mit mikor ki, milyen későbbi kutatócsoportok fedeztek fel, külön története van, a területen járva ez is megismerhető. Trója látványosságként 1975 óta látogatható, és persze, a bejáratnál van egy faló, mely azonban kisebb és egyszerűbb, mint filmes nagytestvére Çanakkaléban.

A trójai romok területén ez a faló fogadja a látogatókat Forrás: Juhász Péter

Ellenben be lehet a gyomrába menni, sőt, szétnézni a tetejéből, bár elég szerencsétlen módon, a park fáitól pont nem lehet a régészeti területre rálátni.

A séta egészen furcsa élmény, hiszen úgy kószálhatunk egy kétség kívül rendkívüli helyen, hogy ha nem bújnánk a kitett tájékoztatókat, fogalmunk sem lenne, mit látunk.

A Homérosz megénekelte dicsőségből kövek és romok maradtak főként, egy-egy régi kúttól, kapumaradványtól eltekintve. Trójában talán nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy a régészek a turistának egybefolyó településrétegeket képesek voltak elkülöníteni és bemutatni, milyenek lehettek azok a régmúltban.

Táblák nélkül nemigen tudnánk, hogy mit látunk Forrás: Juhász Péter

Így kap számunkra is jelenést a rengeteg kő, maradvány, amelyek a részletes ismertetések nélkül, maguktól nem sokat beszélnének titkukról. Így viszont megtudható, milyen lehetett a homéroszi időkben a város, sőt az is, hogyan éltek ott lakosai. Az UNESCO világörökségi listán a 4000 éve lakott – valójában több – település azért is különösen értékes, mert a kutatóknak sokat elárul az eltérő kultúrákról és általánosságban is az európai civilizáció bölcsőjéről. A helyről remek kilátás nyílik a távolba, a közelben főleg művelési területeket látni, illetve olyan közeli helyeket, ahol még folynak feltáró munkálatok.

Szánjunk legalább másfél-két órát a romterület bejárására Forrás: Juhász Péter

Mi megnéztük a kapcsolódó múzeumot is. A furcsa tervezésű, nagyra nőtt fekete betonbunkerre emlékeztető épületben megvan mindaz, ami a szabadtéren nincs. Régi használati tárgyak, felbecsülhetetlen értékű szobrok, reliefek, és minden, ami a Mediterránum ókori történetéhez kapcsolódik. Felsorolni is nehéz lenne. Annak történetét is megismerhetjük, hogyan dolgoztak Trója, pontosabban az e néven ismert, egymásra épített kilenc egykori település feltárásán a szakemberek.

A puritán külső ellenére ragyogó hely, én ezért a kombinált jegy megvásárlását ajánlom.

S itt mintha a sok látogató beszélgetése közül is kihallatszott volna egy éterien csengő hang, minden bizonnyal Szép Heléna nevetése, akiért a trójai háborút régen megindították. De mikor benéztünk egy-egy kiállított dombormű, installáció, gyönyörű antik szobor mögé, soha nem láttuk a hang forrását. Alighanem kerülni akarta a velünk való találkozást.

A régészeti területhez közeli, nemrég megnyílt múzeumban mindazt megtaláljuk, ami az antik építészeti, képzőművészeti emlékek világához tartozik, de nincs a romoknál Forrás: Juhász Péter

Çanakkalé és a múltban tett időutazás Trójában bőven megérte a ráfordítást, hiszen valóban különleges történelmi-kulturális emlékhelyre jutottunk el. Ráadásul szinte nyárias melegben, és hasonló költségből, mintha itthon tettünk volna egy hasonló kirándulást országon belül. Szép Helénával, Odüsszeusszal és a többiekkel ugyan nem találkoztunk, és Brad Pitt sem kacsintott le ránk egyik falóból sem. De mégis, egy olyan nem mindennapi helyen jártunk, amely a ENSZ hivatala szerint – előbb a legendák, majd a régészetileg igazolt történeti emlékezeten át – évezredeken keresztül hatott az európai kultúra alakulására.