Részeges toronyóra bolondítja meg az időt a Duna Gibraltárján

A vajdasági Újvidékkel szemben fekszik a magyar történelemhez szorosan kötődő péterváradi vár, amely alighanem Szerbia egész északi részének a legszebb látnivalója. Katonapolitikai súlyánál fogva egykor a „Duna Gibraltárja" jelzővel illették a hatalmas erődítményt. Ma már azonban nemcsak a magyar emlékeket kereső turisták vagy a várak kedvelőinek kiemelt célpontja, hanem jó ideje a fesztiválozók térképére is felkerült: a péterváradi erőd falai között rendezik nyaranta az Exit fesztivált.

Újvidék és Pétervárad (szerbül Petrovaradin) kapcsolata körülbelül olyan, mint Pesté és Budáé, illetve a budai váré. A két település mára szinte egybenőtt, bár a Duna szerémségi oldalán fekvő Péterváradnak külön önkormányzata van.

A délszláv háború emléke

Budapesttől 301 kilométerre délre fekszik Újvidék és a Duna szemközti oldalán található Pétervárad. Autóval szinte végig autópályán (M5-A1) megközelíthető, de nemzetközi gyorsvonattal is közvetlenül elérhető. Utóbbi esetben Budapestről egy éjszakai utazást követően valamikor hajnalban érünk ide, és egy egész napot eltölthetünk itt, majd a program végeztével egy szintén este induló járattal érkezünk vissza a magyar fővárosba.

A péterváradi az egyik legnagyobb vár a Duna mentén Forrás: Kovács István

Utunk során Újvidék felől közelítettük meg Péterváradot a Váradi-hídon (Varadinski most) keresztül. Az 1946-ban épült, Josip Broz Tito által felavatott híd érdekessége, hogy

1999. április elsején a délszláv háború időszakában a NATO lebombázta, amire bronztábla emlékeztet.

Majd a hidat a következő évben teljesen újjáépítették.

Megújuló történelmi városmag

A kényelmesebb turisták figyelmébe ajánlható, hogy Újvidék felől autóbusszal is elérhető Pétervárad. A városközpontból a körülbelül 20 percenként induló 3-as jelzésű járat biztosít összeköttetést a Duna másik oldalával. De szerintem mindenképpen megéri egy kis séta a hídon át, mert menet közben nagyszerű fotókat lehet készíteni a túlparton magasodó erődről.

Mélyszegénység a péterváradi erőd tövében Forrás: Kovács István

Egy rövid gyalogtúrát követően máris átértünk a folyó másik oldalán elterülő várhoz, amely

a Duna mente egyik legnagyobb erődítménye.

A hidat elhagyva pedig egyből Pétervárad történelmi városmagjában találtuk magunkat, amely jóval régebbi, mint a szemközti oldalon fekvő Újvidéké.

A vár lábánál sorakozó régi házak között is körülnéztünk egy kicsit, és jóleső rácsodálkozással állapítottam meg, hogy mennyit fejlődött az elmúlt időszakban ez a városrész. Amikor először, több mint tíz évvel ezelőtt jártam itt, akkor még egy igencsak lepukkant környék volt, azóta viszont sok épületet felújítottak, vagy éppen most folyik a tatarozásuk.

Persze Pétervárad fő látványosságát az erőd jelenti, amelyet kétféleképpen lehet megközelíteni: gyalogosan, illetve autóval is felmehetünk egészen a várba, a Dísz-kapun keresztül.

De ezúttal is érdemes a gyalogutat választani, mert a várhegy oldalán felfelé vezető úton közvetlen közelről kaphatunk ízelítőt abból, hogy az adott kor várépítési technikáinak köszönhetően milyen jól megerősítették ezeket a várfalakat.

A Dísz-kapun keresztül autóval is bejuthatunk a várba Forrás: Kovács István

A Szent György-templom mellett nyíló lépcsős, kanyargós úton jutottunk fel a várba a Ludvig-kapun keresztül, miután magunk mögött hagytunk 214 lépcsőfokot.

Egy bolondos óratorony

A várba felérve először a Ludvig-bástyát, s az ott álló barokk stílusú, bolondos vagy részeges óratornyot kerestük fel, amely az erőd már messziről látható legnevesebb építménye. Érdekességét az adja, hogy

az óra mutatói a megszokotthoz képest pontosan fordítva működnek: a nagymutató az órákat mutatja, a kicsi pedig a perceket.

Gyalogosan a Ludvig-kapun keresztül közelíthetjük meg az erődöt Forrás: Kovács István

Ennek három magyarázata is van: egyrészt annak idején innen adták a Dunán haladó hajóknak a tájékoztató jelzéseket, így a hajósok könnyebben le tudták olvasni a pontos időt, ráadásul mivel akkoriban nem is siettek annyira, ezért

nekik elég volt azt tudni, hogy hány óra van, a percek már kevésbé számítottak.

Másrészt a várőrséget mindig egész órakor váltották, így a percek kevésbé voltak fontosak. De a helyiek körében tartja magát egy harmadik, nem túlzottan valóságközeli, ám jópofa verzió is, amely szerint a fordítva működő mutatók célja az volt, hogy ha az ellenség betör a várba, akkor kissé megbolonduljon, és lekésse a csatát.

Pétervárad részeges toronyórája Forrás: Kovács István

A toronyóra további érdekessége, ami miatt részegesnek is nevezik, hogy az óra vasszerkezete a hőtágulás miatt nem a legpontosabb: télen késik, nyáron pedig siet.

Titkos kazamatarendszer, neves rabokkal

Az erődítményben megnéztük a Felsővár központi épületét a Hadiszertárt is, amely napjainkban az Újvidéki Városi Múzeum kiállításának ad otthont. Az előtte elhelyezkedő Díszszemle tér volt annak idején a katonai sorakozóhely. A Hadiszertárral szemben lévő Tiszti Pavilonban pedig ma már egy elegáns szálloda és annak étterme működik.

Az egykori Tiszti Pavilonban ma már szálloda és étterem működik Forrás: Kovács István

A vár alatt egyébként egy 16 kilométernyi kazamatarendszer húzódik: az itt kialakított börtönben raboskodott 1813-ban Kara Gyorgye, a későbbi Karagyorgyevics-dinasztia megalapítója, a törökök elleni első szerb felkelés vezére, s itt volt bebörtönözve egy évszázaddal később, 1914-ben egy akkoriban még csak Josip Broz névre hallgató fiatal katona is, veszélyes eszmék terjesztése miatt.

Ezután tettünk egy jókora kört a várfalakon, amelyek a középkori váraktól eltérően nem kőből, hanem vöröstéglából épültek.

A körséta végén az óratorony melletti egyik kilátó vendéglőjében elfogyasztottunk egy finom kávét, s közben élveztük az innen nyíló csodálatos panorámát. Elénk tárult Újvidék házrengetege az óvárossal, az alattunk kanyargó Duna és a felette átívelő hidak látványa, a háttérben pedig Bácska zöldellő tájai is felsejlettek.

Kellemes környezetben tehetünk egy sétát a Felsővár díszes épületei között Forrás: Kovács István

Stratégiai szerep a római időktől fogva

Ez a hely a régi időktől fogva stratégiai fontosságúnak számított, hiszen már a római korban őrhely állt itt, majd a középkorban fontos rév- és vámhely volt. Később az itt magasodó kopár sziklán erődöt emeltek, amely védte a Duna mentén húzódó utat, és nehezítette az ellenség számára a Fruška Gora hegyein történő átkelést.

A magyar történelemben 1237-ben említik először Péterváradot, amely egyébként a Katona József Bánk bánjából ismert Gertrúd királyné megölésében bűnös Péter (Petúr) bán nevét viseli.

Nándorfehérvár 1521-ben történt elesése után a törökök Pétervárad felé vették az irányt, és 1526 júliusában, többszöri próbálkozás után elfoglalták a várat, amely ezt követően egészen 1688-ig az fennhatóságuk alatt állt. Először ebben az évben sikerült visszafoglalni, azonban véglegesen csak 1716-ban, Savoyai Jenő győzelmét követően űzték ki a törököket erről a területről.

A várból gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és a szemközti oldalon elterülő Újvidékre Forrás: Kovács István

Az osztrákok 1692-ben kezdték építeni a ma is látható erődítményt, az építkezés csak 1780-ban fejeződött be. Száztizenkét hektáron egy hihetetlenül masszív várat hoztak létre, csillagbástyákkal, sáncokkal és ellensáncokkal, téglafalakkal és kaszárnyákkal.

A péterváradi erődítmény a 18. századi osztrák várépítészet legnagyobb és legépebben megmaradt alkotása.

A várfalak között nyaranta ma már rockzenei fesztivált rendeznek Forrás: Kovács István

A „Duna Gibraltárja" néven is emlegetett erősség volt hivatott a Habsburg Birodalom déli határainak védelmére.

Később az Osztrák-Magyar Monarchia idején is megmaradt erődítménynek, sőt egészen 1951-ig katonai célokat szolgált.

A péterváradi vár stratégiailag továbbra is fontos helyszín, de napjainkban elsősorban a zenei fesztiválok látogatói számára:

itt rendezik meg évről évre az európai szinten is jelentősnek számító zenei fesztivált, az Exitet, amely a balkáni régió legnagyobb zenei-kulturális kínálatát vonultatja fel.

Az erődítmény vastag falait ma már szerencsére nem az ostromágyúk tesztelik, hanem a vár különböző, egymástól falakkal elválasztott részein felállított színpadokról érkező „hangrobbanások".