Sümeg városa olyan, mint egy míves kiállítású, gazdagon illusztrált, régi, bölcs gondolatokkal és modernebb, a ma emberétől származó tartalommal egyaránt ellátott, vastag kódex. Amit nemcsak lehet, hanem érdemes is többször átlapozni, mert mindig találni benne valami izgalmas, addig fel nem fedezett gondolatot, kalligráfiát, értő betűvetők örökségét.
Így voltam én is most Sümeg városával, amelyet hosszú évek múltán, az idei nyár utolsó napjaiban kerestünk fel.
Felejthetetlen volt kalandozni mind a várban, mind a város megannyi érdekes helyszínén augusztus utolsó kirándulásán. A város olyan arcait is megmutatta most, amit régen biztosan nem láttam.
Sümeg városának története egészen Szent István koráig nyúlik vissza, történeti-kulturális emlékei pedig páratlanul gazdagok, és legtöbbjük a városon belül tett sétával felfedezhető. Van persze, ahová érdemes lehet autóval vagy helyi buszjárat segítségével menni, mint például a város szélén álló őskori kovakőbánya, vagy északi határában a Tarányi-kastély. Nekünk ez alkalommal elmaradt a séta a város fölötti természetvédelmi területen, a Fehér-köveknek hívott részen és a többi említett helyszínen is. Ám a város magjában is annyi mindent láttunk, hogy hiányérzetünk nem maradt. Sőt, inkább arra gondoltunk, sokkal hamarabb kell majd megejtenünk a következő látogatást ide.
Sümeg városától persze elválaszthatatlan az annak szinte közepén épült, egyedülállóan látványos sümegi vár. Az erődítés története a tatárjárás utáni évtizedekben kezdődött. A vár a történelmi időkben számos bővítésen esett át. A XVI. században a püspökség ernyője alatt zajlottak fejlesztések, a XVII. században az erődítményt püspöki székhellyé is avatták. Mai népszerűsége érthető:
az egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori várunk,
amely jelentős értéket képvisel, és egyúttal rengeteg izgalmas programot kínál. Idén, 2020-ban további fejlesztések kezdődtek, megépül, illetve felújul több várrész és kiállítás is.
Középkori várból persze sokféle van, ám ha csak általában egy várra kellene gondolnom, én biztosan olyasmit képzelnék el, mint a Sümeg házai fölé magasodó, rettentő erődítmény. Nehezen megközelíthető, ezért könnyen védhető magaslaton áll, elképesztően látványos, és van benne minden, ami a középkor, majd a reneszánsz érdekes, néha különös, néha félelmetes, néha egészen mesés világához köthető.
Ha belépünk a várba, és átkelünk a középső várkapu felvonóhídján, onnantól hosszasan lehet bolyongani a tornyok és a falak között, még úgy is, ha most a vár egy része az építkezések miatt nem látogatható.
A termekben a lovagi kultúra tárgyi emlékei láthatók,
de a robosztus várvédő ágyúk mellett lőszerraktárba, boroshordók raktárába, sőt, egy kínzókamrának berendezett börtönrészbe is bekukkanthatunk.
A vár önmagában is élmény, azonban számunkra még teljesebbé tették az ott töltött időt azok az elemek, amelyek a várudvaron találhatók. Ezek láthatóan az ott kiránduló gyerekeket és felnőtteket is rabul ejtették. Régi, népi játékokat lehetett kipróbálni a ragyogó időben, helyben sütött kürtőskalácsot enni, beülni a középkorias hangulatú büfébe, megpihenni kicsit, majd távozáskor a helyszínhez illő ajándékokat beszerezni a boltból. Mindezt pedig a régi időket felidéző ruhában dolgozó személyzettel, akik tényleg őszinte kedvességgel fordultak minden látogatóhoz.
Sümeg vára tehát egy komplex, remek élményhelyszín, ahol szinte észrevétlenül repültek az órák, annyira jól éreztük magunkat.
Mi egyébként délutánra időzítettük a várlátogatást. Akkor a legnagyobb attrakciónak a gyerekek körében a kisebb lovak és a várban tartott, vagy ott bóklászó állatok simogatása számított, valamint a délutáni kecskefejés.
Ennek beharangozása után nagyon hamar összegyűltek a családok, hogy lássák, amint a napközben a magaslat oldalán, a fal alatt legelésző várkecskék – Emese és Emőke – tejet adnak. Mint megtudtuk, mindkét állatnak igen jó dolga van ott, tejük pedig nem megy kárba, hiszen fejés után vagy megisszák a látogatók – mint tettük most mi –, vagy a vár személyzete kecsketejjel bolondítja meg a délutáni feketéjét. Egy biztos: valószínűleg ilyen rövid idő alatt még soha nem alakult ki ekkora rajongótábora egyetlen kecskének sem, mint most Sümeg vára két derék jószágának.
A sümegi vár azért is nagyszerű, mert annak élménysugara nem ér véget a vár falainál, hanem kiterjed a vár alatti, keleti oldalon található területekre. Az biztos, hogy aki a várat megnézte, annak a török ostromidőket megidéző történelmi élményparkot, a rettenetes ostromgépek replikáit és a játszóteret sem érdemes kihagyni.
Már csak azért sem, mert ott van a történelmi lovagi játékoknak otthont adó aréna és a Capári lovasiskola is, a korábbi váristálló.
Teljesen természetes, hogy a parknál tartózkodva többször látjuk, amint lovakat vezetnek ide-oda avatott lovászok. Mi ugyan egyik előadást sem tudtuk megnézni, de az egyik mongol lovas kaszkadőrt néhány pillanat erejéig meglestük gyakorlás közben.
Ezen túl sem érdemes elhagyni a környéket, hiszen ott van az egyedülálló kocsimúzeum, vagy más néven hintókiállítás, ami rendkívüli élmény, különösen a tematikus kiállításokat kedvelőknek. A régi kocsik, hintók látványa lenyűgöző, de
számos dolgot megtudhatunk arról is, milyen típusú hintót mikor és hol használtak,
milyen lehetett hat- vagy nyolclovas postakocsin utazni, és még rengeteg érdekességet.
Magam amúgy is kedvelem a múzeumokat. De amióta tavalyi veszprémi kirándulásunkról úgy jöttünk haza, hogy annak egyik legjobb része volt a téglakiállítás megtekintése, azóta még fontosabbnak tartom, hogy ne menjek el ilyen különlegességek mellett. A fogatok, hintók mellett egyébként egy komoly fegyvertörténeti tárlat is megtekinthető – szintén nem érdemes kihagyni.
Az eddigiek már önmagában is teljessé tehetnek egy napot. Azt javaslom azonban, ha mód van rá, érdemes Sümeg többi látnivalóját is megnézni némi pihenés után. A város legfőbb nevezetességei, mint mondtam, egymáshoz és a várhoz is közel vannak; nemrég olvastam, hogy ezt a városvezetés is egyfajta „turisztikai tengelynek" tekinti.
Sümegen igen jelentős, több száz éves, barokk stílusú épületek állnak.
Közülük is az egyik legjelentősebb a Püspöki palota. Egyébként a várban is rengeteget megtudhatunk a püspökségi Sümeg történetéről, amihez a palota további történelmi érdekességgel szolgál. Mi most csak kívülről tudtuk megtekinteni. Megnéztük viszont a közelben álló, gyönyörű ferences templomot, melynek szintén régi, a XVII. századra visszanyúló története van. Később aztán megcsodáltuk a XVIII. században épült, kivételes késő-barokk freskóiról ismert Plébániatemplomot is, amelyet a „rokokó Sixtusi kápolnájának" is neveznek. Az evangélikus református templomot pedig kívülről tekintettük meg.
Sümeg városa nagyon büszke szülöttére, az 1772-ben született, majd a XIX. század jelentős magyar irodalmi alakjává vált Kisfaludy Sándorra. A most múzeumként működő emlékháza többféle kiállítást kínál, és meg kell mondjam, egyik szebb, mint a másik.
A kúriában állandó tárlat látható Horváth Márton üvegművész csodálatos, különleges formájú és színvilágú munkáiból. Ezek még a gyerekek figyelmét is megragadják. De megtekinthető a kerámia- és cserépgyűjtemény is, melynek egyes tárgyai a középkori időkből kerültek elő, tanúskodva a sümegi fazekasság tradícióiról. Az épületben egyházművészeti gyűjtemény is látható, és persze a költő bútorait, személyes használati tárgyait is megtekinthetjük.
Egy rejtélyes koponya
Az egyik legérdekesebb kiállítási darab a Lavater-koponya, ezt Kisfaludy Zürichből hozta magával Sümegre. Az 1700-as években élt plébános által saját kezűleg kifestett koponya az egyes emberi hajlamok, szenvedélyek és érzékek helyét jelöli ki, melyek nemcsak az arcra ülnek ki, hanem a koponyán tapintható kitüremkedéssel járnak. Ez persze mai szemmel tudománytalan nézet, akkoriban azonban – és még jóval később is – nagyon nagy visszhangja volt. Kisfaludy nagyon vágyott egy fiúgyermekre, és amikor házasságában hiába várt a gyermekáldásra, állítólag a koponya és orvosi könyvek tanulmányozásával próbált rájönni arra, benne van-e a hiba.Korábban úgy fogalmaztam, hogy modern dolgok is megcsodálhatók Sümegen. Erre példa az Afikárium, amely egy hatalmas, magánvadászatból származó trófeagyűjtemény. A tágas, világos termekben (az egykori mozi épülete) berendezett kiállításon az egzotikusnak tartott kontinensről származó trófeák mellett
élethű és életnagyságú diorámák, preparátumok mutatják be az afrikai vadvilágot, illetve egy kisebb tárlaton a veszprémi térség jellemző élővilágát.
Rengeteg olyan állatról szerezhető ismeret itt, melyhez vélhetően egyébként a legtöbben soha, semmilyen módon nem kerülnek ennél közelebb. Ha meglátogatjuk a helyet, a vadászat vagy a trófeagyűjtés etikai kérdéseit érdemes félretenni, és alaposan megnézni az egyedülálló gyűjteményt.
Sümeg városa és annak környéke még az itt említetteken túl is tartalmaz bőven látnivalót. Így csak ismételni tudom magam:
ha tehetjük, érdemes több napra tervezni a látogatást.
A vár minden bizonnyal a kihagyhatatlan látványosságok első számú helyezettje sokaknak, különösen a gyerekeknek. Én azonban meg tudom azt is erősíteni, hogy emellett a belváros történeti-kulturális emlékeit is érdemes megnézni, és megmutatni azokat a kisebbeknek is. S ha tetszett, amit láttunk – márpedig ezt meg merem előlegezni –, máris gondolkodhatunk a következő sümegi kirándulás idején.