Titokzatos magyar településnevekre bukkantak egy másik kontinensen

Több olyan település is volt egykor Észak-Afrikában, amelyek a történelem folyamán oda sodródott magyar népcsoportokhoz köthetők. Ezek pedig magyaros hangzású neveket viseltek.

Számos, a magyarokhoz köthető település volt egykor Afrikában, amelyek magyar neveket is viseltek. Az egyiptomi és a szudáni sivatagok mélyén ugyanis erős magyar kötelékekre bukkanhatunk, és egykor ez földrajzi nevek formájában is megjelent ezen a területen. Már a híres Afrika-kutató, Almásy László is kapcsolatba került az ott élő magyarábokkal, és felfigyelt arra, hogy a beszédük nagyon hasonlít a magyarra, majd azt is megtudta, hogy a Magyar-narki szigeten laknak.

Ez annyit tesz, hogy a Magyarok szigete.

Ez a földrajzi hely a szudáni Vádi-Halfa nevű város mellett volt egykor. 

A Promotions.hu hozzáteszi, hogy Felső-Egyiptomban is éltek magyarábok, a feljegyzések szerint nekik is megjelent a magyar szó a településeik nevében. Így hívták őket egykor: Magyarab-irki, Magyararti, Magyariyya, Magyar-nirki, Hillit el-Magyarab.

Később azonban az Asszuáni-gát építése miatt került víz alá több, magyarokhoz kötődő település, köztük a Magyar-narki sziget is.

A Nílus a dél-egyiptomi Asszuánnál 
Fotó: Origo

De vajon hogy kerültek magyarok erre a vidékre? Ahogy az Origo beszámolt róla, a magyarábok mondái szerint őseik 1517-ben érkeztek Egyiptomba I. Szelim oszmán szultán hódító hadseregével, majd a hadjárat után részt vettek az Alexandriában hátrahagyott katonák zendülésében. Ezután egy Ibrahim el-Magyar, azaz Ábrahám, a Magyar (más változatban Haszan el-Magyar) nevű tiszt vezetésével Vádi Halfába menekültek.

Az asszuáni magyaráboknak külön eredetmondái vannak: eszerint Mária Terézia idején érkeztek, és ellentétben a többi, keresztényként érkező magyarábbal, kezdettől fogva iszlám vallásúak voltak. Elődeik valószínűleg a török hódoltság idején iszlám hitre áttért magyarok, akiket Mária Terézia a hitük miatt kiutasított az országból.

A legújabb kutatások a mondáktól eltérően új álláspontot alakítottak ki a magyarábok származását illetően, mely szerint nem pusztán csak magyarokból álltak az őseik, hanem délszlávokból is.

Szelim Egyiptomba vonulásakor valóban voltak magyarok a seregében, pontosabban elrabolt magyar gyerekekből nevelt janicsárok. Szelim néhány hadtestet Núbiába vezényelt, hogy biztosítsák az ottani területet, illetve megvédjék a marhacsordákat és a karavánutakat az arab útonállóktól. Ezen hadtestek magyar és bosnyák janicsárokból álltak, akik nem is tértek vissza az Oszmán Birodalomba, hanem megtelepedtek a vidéken és keveredni kezdtek a helyiekkel, a településnevek pedig utaltak a származásukra is.