Csabinak úgy tűnik ma beszélgethetnékje van, mert most éppen Katkát interjúvolja a múltjáról. A lány készséggel mesél. Elmondja, hogy volt két komoly kapcsolata, két nagy szerelem. Megtudhatjuk, hogy a csikósnak már négy volt, de nem tartottak sokáig.
A ceglédi lány bizalmasan elmeséli, hogy tegnap nagyon hiányzott a barátja: " Justin hiányom volt tegnap. Kicsit be is fordultam. Tök jól érzem itt magam, nem vágyom ki, csak olyan, mintha hónapok óta nem láttam volna. Remélem megvár".
Majd rátér arra, hogy ma este mennyi bűnt követett el, mert megevett két zsömlét paprikás szalámival, kefirt, utána pedig túrórúdit. Végül feloldozza saját magát azzal, hogy holnap úgyis leugrálja.
Következő téma, hogy már nagyon várják a Blikket. Kíváncsiak az sms-ekre. (Érdekes egyébként, hogy mindig mindenki azt állítja, hogy nem színészkedik, de semmi más nem érdekli őket, csak az, hogy a külvilágból mit váltanak ki.)
Katka saját bevallása szerint a reggeleket szereti, de azt nem amikor már lefeküdni készülnek, mert szerinte senki nem figyel a másikra és nem lehet aludni. Csaba helyesel, majd felkapja a fejét, és megkérdezi a mellettük éppen szundikáló Marcsikát: "Nem zavarunk, hogy itt brekegünk?" Elégedetten nyugtázza, hogy nem.
Katkát a tolerancia hívét azonban nem nagyon érdekli az ápolónő válasza, ő folytatja: "Ma is jól éreztem magam. Pikk-pakk elmegy a nap".
A lovász is mondaná az ő érzéseit, de úgy látszik neki csak a kérdező szerepkör jutott, mert a szőke üzletkötő rá se bagózott, mikor azt mondta: "Ez a mai még valahogy elmegy, határeset, de hát ez siralom".