Szomjas kisvirágok

Rejtélyes beszélgetések tanúi lehettünk a Villában. Vajon mit jelent ez a titokzatos eszmecsere a két balesetes virágszál között az ágyon hasalva? Mi lejegyeztük, de a megfejtéshez kérjük az önök segítségét is.

- Voltak ott olyanok, - kezdte elbeszélését Marcsi - akikben megbízhatsz, mint például a fiatalember, aki kiugrott a hajóból. Rajtunk a rózsaszín napszemüveg, aztán csak előre, mint a lovak, se jobbra, se balra. De amikor nem éreztem jól magam ezen az utazáson, például, napszúrást kaptam, akkor volt velem valaki. Most még nem mondtam semmit erről, de majd fogok.

- Értelek - nyugtatta meg Ágica, és átvette a szót. - Ez a kisvirág úgy volt vele, hogy kapott pofont pofon után, ejtett könnycseppet könnycsepp után, annyira el volt már gyengülve, csak menekült volna, ameddig csak lehet, sírva feküdt és kelt, és el akart menni nagyon messzire. Aztán visszatartották jóakarói, és mégis eljutott a hajózásra, és akkor életében a legboldogabb volt. Erős akarattal elindult, aztán több ember is felszállt a hajóra, és az egyik utas ezt a kis virágot elbolondította. Aztán volt itt sírás és nevetés, aztán az elhervadt virágszál úgy érzi, a pofonok nem olyanok, amelyek ott maradnak és nem jönnek utánad. A kis virág inkább tehát rendberakja szirmait és már nem foglalkozik semmivel, nem úgy dobog a szíve, mint régen. És csakis önmagára számíthat, és ez rendben is van.

- Azért a kis tulipán is sokat megélt már, - igyekezett Marcsi is kitartani - mert olyan szeretetéhes. Azaz szomjas. Nagyon sok vizet akart kapni, vízhiánya van.