Marcsi nyüglődik

A szlovákiai lány megint nincs jó passzban. Most Leóval van gondja, mert mélységesen csalódott benne. Ágicának és Katkának panaszkodik.

Marcsi: És ne jöjjön hozzám megkérdezni, hogy mi a bajom, hagyjon engem békén! Ha olyanom van, úgyis megmondom. Azt hittem, hogy amit mond, az úgy van. Csalódtam Leóban.

Ágica: Miért rágódsz most ezen?
Marcsi: Tökéletesnek tartja magát, nekem ez nem tetszik.
- Egyre többet pityeregsz. Össze kellene szedned magadat!
- Nem vagyok szomorú, összeszedtem magam, csak most elgondolkodtam, azért vagyok ilyen.
- Ne azzal foglalkozz, hogy másokban mi zajlik le! Ne ilyeneken rágódjál! Gondolj az estére, jönnek a vendégek!
- De tudod, hogy milyen vagyok!
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon bír téged Leo, oda is figyel rád.
- Majd túlteszem rajta magam, csak egyel több ember van, akiben itt bent csalódtam. Meg fogom vele beszélni.
- Tudom, hogy sokszor ellentmond magának, de te is meg én is.

Ágica gyorsan összefoglalja a lényeget, azt is elmeséli, hogy mostanában senkihez sem közeledik, mert inkább önmagában gondolkozik, úgy érzi, most erre van szüksége. Marcsit nem sikerül megnyugtatnia, de érkezik Milo, aki fel is vidítja valamennyire elszontyolodott barátnőjét. De Milo is kimegy, Marcsi pedig tovább fetreng az ágyon maga elé meredve. Mikor Katka belép, őt is megkörnyékezi: "Szeretsz engem?". Pár perccel később már a teraszon beszélgetnek, Marcsi tovább szenved, bizonygatja, a látszat ellenére soha nem volt Szilvivel olyan jóban, mint Anettel vagy Ágicával. Marcsinak az is gondja, hogy senkivel nem tud olyan igazi jót lelkizni, Katka természetesen felajánlja a társaságát.