Mint a cövek

A harc első feladata cölöpállás volt. A csapatkapitányok, Tommyboy és Csaba egy aprócska felületű rönk tetején egyensúlyozva kellett eltöltsenek minél több időt. A feladat nehezítéseképpen csapattagok a fizikai érintkezésen kívül bármilyen módon zavarhatták a ellenfelet.

A méteres cölöp tetején ücsörgőket körülugrálták a többiek. A lányok csáberejüket bevetve próbálták elvonni a figyelmüket, tánccal és énekkel próbálták magukhoz vonzani őket. Milo felöltötte a lovász kalapját, ruháit, abban cukkolta, Leo pedig Tommyboyt próbálta verbálisan megsemmisíteni, aztán mikor az saját csapattársának bevallotta, hogy tényleg szédül egy kicsit, akkor nekiestek: füstöt fújtak rá, forgó tárgyakkal szédítették, mindhiába.

Ismét a deszki srácnak jutott eszébe a legidegesítőbb és egyúttal legszórakoztatóbb inzultus: egy papírkürtőn artikulálatlan üvöltéseket címzett a lovásznak. Az elefántfóka-ordítások valóban röhögésre késztettek mindenkit, Csaba is nehezen bírta, de aztán inkább unaloműzésként fogta fel, mintsem kényelmetlenségként.

Már több mint egy órája bírták, amikor megjött a nehezítés: ezentúl féllábon kell állni, lábat cserélni is csak felugorva lehet. Ez véget is vetett a játéknak, Tommyboy pár perc után lecsúszott, így Csabáék örülhettek a győzelmüknek.