Leo, amikor visszatért a hosszas zuhanyozásból, majd a szoláriumból, amit ő gondolkodószobának nevezett, elárulta Ágicának, hogy pont arra jött rá, az sms-ek egy része blöff lehet, hiszen a fekete sálja történetét csak három ember tudhatja. Ágica nem árulta el megkönnyebbülését, mindenesetre hosszú ideig naptejezte a fiú isteni felsőtestét. "Legalább, ha velem vagy, ne gondolkodj" - nyugtatta.
De Leo nem lazul. Amíg masszírozgatták, elmesélte egy átlagos hetét. Hetente öt napot dolgozik reggeltől estig, kéthetente szabad a hétvégéje, olyankor vasárnap egytől négyig meglátogatja a szüleit, előtte focizik. Szórakozni nem ér rá, meg sajnálja is rá a pénzt.
- Képzeljétek el, én életemben csak egyszer voltam fent reggel hatig. Bulizni is lassan csak évente egyszer járok. Nem is tudom, mit csinálnék, ha lenne egy barátnőm, kéthetente egyszer találkoznék vele.
- Akkor a miénk már egy többéves kapcsolat, nem? - kérdezett vissza tréfásan Ágica, de döbbenetét nem tudta leplezni. A többi lány is felkapta a fejét.
- Te normális vagy, így akarsz kapcsolatot? - hüledezett Katka.
- Nincs is egy éve - vallotta be, aztán olyat mondott, hogy a lányok többször megismételtették vele, mert először nem hittek a fülüknek. - Ahhoz, hogy összeköltözzek valakivel, nagy dolog kellene történjen, de hát az nem fog összejönni, mert csak minden második szombaton tudnánk találkozni.
- Tehát addig örüljek, amíg itt vagyunk - (való)világosodott meg Ágica. - Ha kimegyünk, nem is fogunk találkozni többet?
Leo tovább borzolta az idegeket. Elmesélte, hogy nagy nehezen megismerkedett egy lánnyal, aki nagyon is tetszett neki, ráadásul ismert személy, de képtelen volt a kéjféli találkára még miatta is, aztán amikor pont dűlőre jutottak volna, ő mégsem hívta fel időben.
Mindenki imádott Leója, a plakátfiú a lányok szobájában, ahogy Segal fogalmazott, bevallotta tehát, hogy igen hajlamos a lúzerkedésre. Vagy ez lenne a normális életmód, tényleg vannak még fiatalok, akik nem drogozva buliznak éjt nappallá téve?