Barát a bajban

Katka ma este igazi jó barátnőnek bizonyult. A bejelentkezés után szinte minden percét Jenny mellett töltötte. Hol itt, hol ott.

Jenny sem dobódott fel a hírtől, hogy Marcsival megy Párbajozni, mivel őt inkább Indián jelenléte zavarja a Villában. A kiválasztás óta hosszabb ideje volt hozzászokni a gondolathoz, hogy pénteken este akár ki is eshet a játékból. Szinte rezzenéstelen arccal vette tudomásul, hogy Marcsi lett az ellenfele. Katkán kívül senkivel nem is osztotta meg gondolatait. Az is igaz, hogy senki nem is kereste a társaságát.

Katka hű barátnőként követte a hálószobába, ahol nagy nevetgélések közepette torpedóztak, majd közös megegyezéssel a szaunába vonultak. A forró gőzben Jenny folyamatosan beszélt, Katka pedig egy-egy gondolommal, hát perszével, néma csenddel, vagy néhány rövid mondattal reagált. Jenny persze már azért hálás volt, hogy maga mellett tudhatja.

Részletek Jenny monológjából: Azt hittem, olyasvalakivel megyek majd Párbajozni, akit el sem tudok viselni. Marcsival nem volt nagy gond. Csak az az egy, ami nekem rosszul esett. Meg neki is, de amikor hülyéskedett velem Milo, nem gondoltam, hogy neki ez rosszul eshetett... Ha szomorú vagyok, vagy rossz kedvem van, nagyon szeretem az esőt. Imádom a napot is, de ma olyan meleg volt, hogy alig kaptam levegőt bent... Hú, de izgulok! Ilyenkor nem szabad odamenni a szülőkhöz, mi? Nagyon erősnek kell lennem, hogy két hónap után ne rohanjak oda. Persze, úgyis elesnék az első zsinórban, vagy megbotlanék valamiben, el sem érnék odáig. Kicsit ügyetlen vagyok, de nem azért, mert nem figyelek oda. Egyszerűen ez van...