Marcsi csak akkor nyugodott meg, amikor már tudta, hogy szerelme nem mehetett ki a Villából. Akkor már az egész történet számára is vicces volt.
Ahogy az már lenni szokott, először elküldte magától a párját, később mászott rá. Milo azonban nem felejtette el a hálószobai jelenetet és úgy gondolta, hogy jobb, ha újra átbeszélik a kapcsolatukat.
Marcsika azzal védekezett, hogy ő érzékeny, ezért sokszor sírva fakad.
Milo: Nem az a baj, hogy sírtál, hanem, hogy nem mondod meg, hogy mi bajod van. Hogy beszéltél velem már megint?
Marcsi: Csak azt mondtam, hogy hagyjál békén.
Milo: Aha.
Marcsi: Jó, én ilyen vagyok.
Milo: Most már tudom. Megbeszéltük tegnap, hogy kicsit lazítunk. Erre van szükségem. Miért nem érted meg?
Marcsi: Mert nekem az nem jó.
Milo: Olyan nincs, hogy mindkettőnknek ugyanolyan jó legyen. Te is tudod, hogy miért van ez most így. A tegnapi dolgok miatt.
Marcsi: Most emiatt felfordultak a dolgok?
Milo: Nekem nagyobb szabadság kell most. Például, ha fekszünk az ágyban és én elmegyek, akkor elmegyek. Nem akarok sértődést.
Marcsi: Jó leszek. Összeszedem magam.
Milo: Próbáld meg. Nekem sem könnyű.
Marcsi: Nem látszik.
Milo: Mert nem mutatom ki.
Marcsi: Akkor én sem fogom kimutatni.
Milo: Jó.