Tíz év a Villában

A leendő filmsztárok ismét elbeszélgettek a történetről, melyet újra elő kell majd adjanak, azaz arról, hogyan lehetséges Magyarországon egy olyan helyzet, hogy emberek össze vannak zárva és nem hagyhatják el közös lakhelyüket.

Anett: - Mondjuk, kint valami nagy betegség van, és kimennek, akkor ők is elkapják...
Csaba - Akkor teherbe kell ejteni a lányokat, el is kezdhetnénk, nem?
Anett: - Tényleg, milyen sokáig bírnátok bent maradni? Mondjuk tíz évre?
Csaba: - Kizárt. Tíz évig ne üljek lóra?
Anett: - És egy? Bevallom őszintén, egy évet bevállalnék, ha biztosan megkapnám a nyereményt, vagy egy még nagyobbat.
Csaba: - Végülis kibírtam a katonaságot is...
Tommyboy: - Hozzáállás kérdése, mint minden.
Marcsi: - Mikor lesz ennek vége? Még másfél hónap?
Tommyboy: - Ha mind azt mondjuk, abbahagyjuk, akkor vége a műsornak
Katka: - De akkor is, ha három napig szótlanul ülünk, időnként meglebbentve a fülünket.

Sokkal többet nem csináltak egyébként sem, Milóban felmerült, hogy le kellene feküdni már. Többen csatlakoztak a javaslathoz.
Anett: - Miért, régen így volt, korán keltek, korán feküdtek. Kilenckor lefekszünk, aztán ötkor kelünk a tyúkokkal, csak hol vannak a tyúkok?

Az egész délután a vacsorát főzték egyébként, közben Marcsi néha felbőszítette Milót a nyaggatásával. "Megkorbácsoltassam?" ajánlkozott segítőkészen Csaba földesúr.