Április 24., szombat
Fél hétkor keltünk, és egy séf bácsival nekiláttunk a babgulyás előkészítésének. Amikor ezzel megvoltunk izgatottan és téblábolva járkáltunk a villában, mert tudtuk, hogy ma kimegyünk. Hihetetlen volt a rengeteg ember, a régi Villalakók, és fura, de mindenki miattunk jött. Frankón sokkot kaptam, ahogy a tömeg őrjöngött én meg autogramot osztogattam. A legjobb mégis az volt, hogy az első kimenetelnél megláttuk megláttam aput és a húgomat, ahogy a tömegből ugrálnak. Vicces, de először csak egy virágcsokrot láttam, aztán az édes manóktól kaptam egy pár percet, hogy átadhassák az ajándékot. Apu ismeét nem hazudtolta meg önmagát, figyelmes volt, minden lánynak küldött egy-egy szál sárga rózsát, a kedvencemet. Ezután kicsit később felvettük a "gyönyörű" estélyi ruháinkat, és mikor kimentünk, mi kis naivak, azt hittük a színpadon elénekeljük a nekünk írt dalt, de aztán csak este bejelentkezéskor adtuk elő. Hát CD-t nem adunk ki! Viszont nagyon jó dolog történt, a gyerekkórház javára 76 millió forintot gyűjtöttünk össze, azért mondom, hogy mi, mert mindannyian felajánlottunk egy-egy dolgot, ami legközelebb állt a szívünkhöz (néhányan még sírtunk is egy picit miattuk).