Lakóink egy jókora alvás után, szépen lassan kibotorkáltak a nappaliba és megpróbálták összeszedni magukat. Csaba és Milo bevonult a jacuzziba, ahol kerek egy órát áztatták magukat. Csaba azért merült el a forró vízben, mert - az ő szavaival élve - megvilágosodásra volt szüksége.
Jól jött volna neki, mert Shakespeare-rel kapcsolatban a Vízkereszt, vagy amit akartok még megvolt, viszont Tartuffe is előkerült valahonnan. Még az a szerencse, hogy Katka helyre tette a dolgokat. Eközben Ágica és Leo a műfüvön beszélgetett igen meghitt hangulatban.
Ágica: - Rosszkor lett időzítve az egész. Mert, ha valami szerencsecsillag rám hullana és visszajönnék...
Leo: - Az sem biztos, hogy te mész.
Ágica: - De benne van a pakliban, hogy most már csak három nap.
Leo: - Megdöbbentő, hogy az illatodat már ismerem. Mélységileg. Talán már azt is megmondanám az illatodból, hogy mikor, milyen vagy.
Ágica: - Persze, mert ismerjük egymást.
Leo: - Szeretném, ha néha így tudnánk beszélgetni, ahogy a Vágó úrral. Bár ezt nem tudom, hogy miért mondtam.
Ez az utolsó mondat annyira összezavarhatta a benzinkutast, hogy jobbnak látta, ha ő is bevonul a jacuzziba. Megvilágosodni. Ahogyan Csaba.