Sándor Csikart csak a magyar foci érdekli

A magyar futballtörténelem élő legendája, az Aranycsapat tagja, Sándor Károly a napokban ünnepelte 75. születésnapját. Az egykori nagyszerű jobbszélső szívesen mondott igent az [origo] meghívására, és a Társalgóban mesélt régi futballélményeiről, valamint véleményezte a mai magyar focit, és a kapitánykérdésről is szót ejtett. Mint elmondta, boldog és elégedett az életével, és inkább egy Sopron-Szombathely meccset néz meg, mint egy Juve-Intert, hiszen a Juventus neki már nem tud újat mutatni. A Csikarként ismertté vált legenda úgy véli, hogy az edzők kezében van a magyar futball jövője.

- Tóth II. is az Aranycsapatban játszott, a 7-1-es meccsen gólt is rúgott. Ő is teljesen el van felejtve. Miért? Én találkoztam vele Csepelen néhány éve. Nagyon beszédes volt. :) (cool)
- Szerintem jó a kérdés, nagyon jó a kérdés. Méltánytalan, nem tartom igazságosnak, hogy elfelejtették. Olyan nehéz rá válaszolni, mert a kérdezőnek száz százalékig igaza van. Először is, Tóth II. egy nagyon jó, klasszis futballista volt, s én azt hiszem, egy kicsit hasonló cipőben járt, mint én. Nem nagy kedvence volt Sebes Gusztávnak, akinek a Honvéd volt a kedvence. Nem tudok rá sajnos válaszolni, de ha egyszer az interneten meg tudják kérdezni Tóthot... De azzal egyetértek, hogy mintha ő nem is lett volna a világon...

- Nem fucsa látni a mai rossz magyar focit? (ocsii)
- Nekem különösen nagyon rossz, mert pl. ha Juventus-Inter mérkőzés van szombaton, és a Sopron-Szombathely meccset is közvetíti a tévé, akkor én a magyar meccset választom minden körülmény között. Az nem hat meg, hogy a Juventus játékosai milyen jók, én már azokkal játszottam nagyon sokszor, nem tudnak újat mutatni nekem. Ami engem érdekel, az a magyar foci, és mindig azt nézem először. Nagyon drukkolok is nekik, és nem tesz jót a vérnyomásomnak. Átérzem azoknak a drukkereken a fájdalmát, akik hétfőn reggel korán kelve mennek be dolgozni, és fejfájásuk van, de nem tudják, miért. Majd rájönnek, hogy kikapott a Ferencváros vagy az Újpest. A magyar labdarúgás is közügy. Ha újra látni fogja a közönség, hogy nagy akarat van, javul valamit a játékunk, pillanatok alatt 20-30 ezer ember újra kimegy a pályára. A Puskás-stadionban, az 1-1-es magyar-román mérkőzésen már 40 ezer ember volt kint, de sajnos ott se jutottunk ki a vb-re, s így elmegy az ember kedve, és hajlamos szidni őket - én ezt megértem. Anno mindig telt házak előtt ment a mérkőzés, akkor még a Népstadionban 80-90 ezer ember volt a kettős rangadókon.

- Akkor jók voltunk, most rosszak. Mi ennek az oka? Miért nem tudunk ismét nagyok lenni? (_delta)
- Nem könnyű kérdés, mindig kapom a nehezebbnél nehezebb kérdéseket. :) De a kérdező pontosan tudja, amit én, a magyarok mindig meg vannak elégedve. Ha egy kicsivel többet keresnek, ha Debrecen a harmadik fordulót túléli, már meg vagyunk elégedve, de ezt nem lenne szabad. A játékosaink is meg vannak elégedve, nincs akaraterő, és rá kell kényszeríteni őket. az edzőinknek szigorúan kell a játékosokkal bánni, kemény munkát kell megkövetelniük, mint Hollandiában, Németországban, Angliában vagy Franciaországban. Nálunk ez hiányzik! Nagyon sok tréner keze alatt dolgoztam, mert 17 évig játszottam, de engem meg nem simogattak egyszer sem, nem gratulált egyetlen egy tréner sem, kivéve a szurkolókat. Mert ez természetes dolog, aki ebből él meg, itt akarja a családját eltartani, akkor ezért mindent meg kell tenni, hogy a játékosokból ne csak 40 perces szaladgálás jöjjön ki, hanem legalább 80 perc. A kemény játékkal a tüdő, a szív csak erősödik, utána a következő 80 perc is könnyebb lesz.

- Soha nem bánta meg a visszaszólásokat? (Jardel)
- Nem. Olyan nagy tapsot kaptam az MTK-FTC mérkőzésen az FTC-drukkerektől, hogy felállva tapsoltak percekig és "sándorcsikaroztak". Ennél nagyobb szeretetet, dicséretet soha nem kívánok senkinek. Borzasztó elégedett ember vagyok, és ez igazol engem, hogy így kell csinálni. Gerincesnek kell lenni, és ki kell érdemelni, hogy minden egyes szurkoló kalapot emeljen. Nagy eredményeket csak telt házban lehet elérni.

- Szeretném Kanadából sok szeretettel köszönteni a legendás Csikar urat (Tammy)!
- Hát, ha Kanadából az úrnak eszébe jutok, ennél nagyobb örömet nem kívánok egyetlen egy labdarúgónak sem, hogy 56 év múlva gondoljanak rá Kanadából, ismerjék meg - ezt nem lehet megfizetni. Olyan nagy örömet okoz, mint egy kisgyermeknek, rettenetes jól esik.

- Milyen volt Szusza születésnapi ünnepsége, kik voltak jelen, miről esett szó? (gollam)
- Aki él Magyarországon, aki ebben valamit számít (politikában, magánéletben és szakmában), mindenki ott volt és zsúfolt ház volt. A Régi Sipos étteremben, ahol 15-20 éve ünneplik a sportolók a születésnapjukat, a tulajdonos - lehet, hogy nagyot akart mondani, de - azt mondta, hogy soha senkinek ennyien a születésnapján még nem voltak.