Galla Miklós: Gyermeteg lélek vagyok

A humorista, miközben úgy reklámozza új estjét, mintha egy kereskedelmi tévé reggeli műsorában lenne, és csak öt percet kapott volna, beszél a magyar futball kiábrándító állapotáról, a L'art pour l'art csoportból való kilépésének okairól, a címadás módjairól, a progresszív zenéről, amerikai jellegű tévézési szokásairól. Naiv, optimista, infantilis léleknek tartja magát, akinek végtelenül egyszerű a filozófiája: szeretni kell a tehetséget. Mesél Koltai Róbertről, fiatalkori ambícióról, igazi példaképeiről - és a végére még egy poént is elenged.

Mennyi időt fordít a kikapcsolódásra? [AVP 052]

- Ha este nincs fellépésem, három-öt órát. Első számú kedvenceim az úgynevezett amerikai, késő esti beszélgetős műsorok, amelyekben valójában jóval több minden történik, mint beszélgetés. A három király, akiknek minden műsorát nézem, Jay Leno, David Letterman és Conan O'Brien. Az ő műsoraik jelentik számomra az abszolút szórakozást és kikapcsolódást. Isten áldja őket!

Koltaival tart még a kooperáció? [Julio22]

- Rendszeresen beszélgetünk, ő mindenről beszámol, amin éppen dolgozik, és én is neki. Jelenleg Szolnokon rendez egy olyan darabot, amelyben Budapesten ő az egyik főszereplő. Szolnokon az ő szerepét Mikó István játssza, és Robi mondta a telefonban, hogy érdekesen ellenmondásos helyzetbe került, hiszen a saját pesti alakítását kell rendezőként egy másik színházban felülmúlnia. Szombaton, amikor az Etelka bemutatója volt, és gyakran nevetett a közönség, többször eszembe jutott, hogy Robi meg én nyilván arra születtünk, hogy kacagtassuk a publikumot. Tehát a viszonyunk nagyon baráti és bizalmas, de jelenleg nincs olyan terv, hogy közösen lépnénk a nyilvánosság elé.

Miki! Mindig humorista akartál lenni? [nikoletto13]

- Nem, kiskoromban cirkuszi bohóc, majd színész akartam lenni. Utána, tizenévesként zenész akartam lenni és csak 27 éves koromban jöttem rá, hogy a komédia az, amivel meg tudom magam szerettetni, és amivel a közönség is szeret és elfogad. Ilyen szempontból tehát későn érő típus vagyok. De aztán a hátam mögött lévő, körülbelül 60 ezer fellépéssel talán behoztam a lemaradást.

Ön milyen filozófiai irányzatot képvisel? [bibetty16]

- Hű, a mindenit! Hát, nem vagyok egy nagy filozófus, az biztos. Inkább naiv, optimista, infantilis léleknek tartom magam. Nem is vagyok túl művelt, csak azokban a dolgokban vagyok tájékozott, amiket igazán szeretek, például Monty Python, Louis de Funes, Eagles együttes, Elton John, és még sorolhatnám. Az én filozófiám tehát, hogy szeressük a tehetségeket!

Manapság milyen esélyei vannak valakinek, hogy humorista legyen? [...Aramil...]

- Ha szerző és előadó is az illető, akkor például felléphet a Godot dumaszínházban, a Madách térnél. Talán lehet jelentkezni a rádiókabaré szerkesztőinél. Még egy ötlet, kis egyetemi klubokban fellépéseket kell szervezni, s ha valaki nagyon jó, biztos elterjed a híre, és a következő alkalommal már kétszer annyian jönnek. Néha a televíziók is keresnek új tehetségeket. Nehéz pálya, az biztos.

Hofit ismerte személyesen is? [Sahra Connor]

- Nem találkoztunk, de én többször láttam színházban, és hallottam, hogy tud rólam. Egyszer ugyanis volt egy rádióműsor, amelyben kollégák, köztük én, tehettek fel neki kérdéseket. Az én kérdésemet előre fölvették, így nem találkoztunk, de az adást meghallgattam és nagyon kedvesen válaszolt.

Ki a példaképed? [dreamerman]

- Peter Cook, John Cleese, Michael Palin, Eric Idle, Graham Chapman, Terry Jones és Terry Gilliam, akivel éppen tegnap este vacsoráztunk együtt, ugyanis jelenleg Budapesten tartózkodik a Grimm című új filmjének bemutatója kapcsán. Sokat röhögtünk, és aranyosak voltunk egymáshoz. Monty Python forever!