Bódis Kriszta: Büszke vagyok a kívülállóságomra

Bódis Kriszta, a Kemény vaj című regény szerzője, valamint számtalan dokumentumfilm - többek között a szakmai berkekben nagy port kavart Amari Kris - rendezője járt a Vendégszobában. Olvasóink kérdései nyomán kiderült, hogy milyen helyzetben van ma egy dokumentumfilmes Magyarországon - függetlenül attól, hogy nőnek vagy férfinak született.

- Hogy dönt a filmjei történetéről? Hogy készül egy ilyen terv? (cool)
- Amikor elkezdtem filmeket csinálni, akkor kifejezettem bizonyos problémák érdekeltek. A másmilyen, a meg nem értett, a perifériára szorult, "ismeretlen" emberek sorsa. Ennek megfelelően természetesen millió témára bukkantam, de én általában egy-egy területen maradtam, hogy megismerjem azt, így a filmjeim ilyen megismerések sorozata. Egyikből következett a másik.

- Mi volt az utolsó filmed? Mit értettek a kritikusaid az alatt, hogy a szereplők mindent megcsináltak neked? Mit kellett megcsinálniuk? Amúgy szerintem is nagyon szép lány vagy. De gondolom ezt gyakran mondják. Van családod? Mesélnél róluk? (holmi_05)
- Az Amari Kris című dokumentumfilm volt az utolsó filmem. A szereplők nem jó szó. A közösség, ahol forgattam gyorsan befogadott, és ez az a dolog, amiről a legnehezebb beszélni, hogy ez hogy történik. Két évig jártam hozzájuk a konkrét forgatások előtt, és azért is fogadtak bizalmukba, szerettük meg egymást, mert az, hogy erről a szokásukról film készüljön, mindannyiunk számára fontossá vált. A viszonyunk kölcsönös, máig tart, és nem csak a film forgatására korlátozódik. Családjaink összejárnak.

Az, hogy egy olyan pillanatban is tudtam forgatni, ami kivételes, konkrétan felvettem egy bíráskodást, döntést, amikor két fél vitás ügyében a közösség idősebb tagjai döntöttek, ez nyilván ennek az egyenrangú kapcsolatnak volt köszönhető, és nem a külsőmnek.

Köszönöm a bókot. Van családom. Tíz éve élek együtt két gyerekem apjával. Rebeka lányunk nyolc éves lesz szeptemberben, fiúnk Balász Boldizsár két és fél éves.

- Úgy gondolja, ha férfi lenne, akkor másképp állnának Önhöz és a munkájához? (Anna18_)
- Legutóbbi pletyka szerint a mancsos fiúk viccesen megjegyezték egymás közt, ha nem néznék ki így, ahogy kinézek, még hiteles dokumentumfilmes is lehetnék az ilyen szoció-, antropológiai témákban. Akkor a megoldás vagy az, amit a Forgács Zsuzsa javasolt, hogy kenjem be korommal az arcomat, és kössek nagy kendőt, mint a nők a fronton, hogy ne erőszakolják meg őket, vagy férfinak kellett volna születnem. De meggyőződésem, hogy ez az egész nem az én problémám, hanem azoké, akik negatívan gondolkodnak a nők képességeivel kapcsolatban. Én jól érzem magam a bőrömben, és amiket csináltam, autonóm alkotások, tőlem függetlenek.

- Más műfajban (tehát nem csak a dokumentumfilm-készítésben) is ki fogja magát próbálni? (Anna18_)
- A Kemény vaj című regényem forgatókönyvén dolgozom hamarosan, és én fogom rendezni a belőle készülő játékfilmet. Egy biztos: énekelni nem fogok.

- Hány filmet rendeztél már? (hey002)
- A televízió dokumentumfilm-műhelyeiben (Háló, Théma, és volt egy Balaton című sorozatunk is) az elmúlt tíz évben (2002-ig) több, mint száz (30 perces) dokumentumfilmet készítettem. 1997-ben forgattam az első nagyobb lélegzetű dokumentumfilmemet, és azóta is független dokfilmesként dolgozom. Filmjeim: Isten adóssága, Rabszolgavásár I-II, Amari Kris. Ezeket több évig forgattam 1999 és 2004 között.

- Mindig filmrendező, író akart lenni? Vagy volt más elképzelése is? (Anna18_)
- Eredetileg festőművész szerettem volna lenni. Máig nagyon szeretek festeni, de már kilencévesen verseket is írtam. Valahogy a művészet mindig a legfontosabb volt az életemben, és valahogy olyan voltam, mint Sylvia Plath, hogy legszívesebben sok életet élt volna. Ő megölte magát harmincévesen, én a nyakamba vettem a megvalósítás terhét. A sokféle érdeklődés nem a személyiségem elaprózódásához vezetett, hanem egy nagyon egységes és koherens, de kicsit rendhagyó élethez.

- Honnan lehet tudni, hogy amit csinált, az jó? Hogy az jön le annak aki nézi, amit ön látott, vagy érzett? (arrakellesz)
- Ezt soha nem lehet tudni. Tulajdonképpen jó, ha még több dolog van abban, amit az ember megalkotott, mint amit ő gondolt róla, hogy beletette. A félreértés, a meg nem értés pedig a megértés részei, és rendjén valók. Nagyon fontos a kritika, elsősorban a negatív. Meg kell tanulni hasznosítani őket.