Gundel Takács: Szeretem a váratlan helyzeteket

A január óta igen jó nézettséggel futó Áll az alku műsorvezetője elárulta, hogy próbálták zárt körben ezt a játékot, sokkal kisebb összegekkel, de nem működött, mert nem volt benne feszültség és tét. A mostani verzióval sokkal elégedettebb, és örül annak, hogy akadnak életvidám, laza, beszélgetni hajlandó, "olaszos temperamentumú" magyarok, akik feldobják a műsort. A boldog, kiegyensúlyozott családi életről és a meccsközvetítésről is vallott a chaten.

Mit szólsz ahhoz, hogy Vágó István szerint az effajta műsor a butáknak való? Ellenben az ő műsorával! [szindike]

- Én alapvetően nem értem, hogy mi értelme van két televíziós műsor esetében egymásnak üzengetni és ilyen módon rivalizálni. Én nem szeretném megosztani a nézőket, hogy az egyik műsort nézzék, a másikat ne. Ugyanis nem ugyanazt kapják a különböző műsoroktól. Vannak olyan játékok, amelyekhez tudás kell, vannak olyanok, amelyekhez szerencse, ügyesség vagy valami más. Nem az eszköz a fontos, hanem az, hogy a játék kikapcsoljon, és örömteli perceket szerezzen egy nehéz nap végén.

Voltál már úgy, hogy szívesen játszottál volna a játékosok helyett? [Lehány]

- Csak olyankor van ilyen érzésem, amikor úgy érzem, hogy rossz irányba gondolkozik a játékos, és ettől nem lehet eltéríteni. De sokszor kérdezték már tőlem, hogy én hogyan játszanék, a válaszom az, hogy nem tudom. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy a taktika, az előzetes elhatározás, az első igazán feszült pillanatban, amikor esetleg tényleg nagy a tét, megszűnik, és ilyenkor ott marad a játékos olyannak, amilyen valójában. Nem tudom, hogy elfogadnék-e biztos 5 milliót, ha lenne esélyem nyerni tízet. Most azt gondolom, hogy igen, de lehet, hogy ha tényleg ott a lehetőség, akkor kockáztatnék. Próbáltuk zárt körben ezt a játékot, sokkal kisebb összegekkel, de nem működött, mert nem volt benne feszültség és tét. Valószínűleg ez egy olyan érzés, mintha megkérdezném tőled, hogy kiugranál-e egy repülőgépből ejtőernyővel? Lehet, hogy azt mondanád, hogy igen, aztán odafönt visszafordulnál a gép ajtajából.

Izgulsz a játékosokért? Van köztük kedvenced? Játszanál te is? [dinibaby]

- Részben már válaszoltam ezekre a kérdésekre, természetesen izgulok a játékosokért, és mivel a bank az ellenfél, én ezt nyugodtan meg is tehetem, hiszen bátran segíthetem a játékost. Nincs egyetlen kedvencem, és egyszer én is kipróbálnám a játékot.

Kihívás számodra ez a játék? [snufi 19]

- Mint műsor, mindenképpen kihívás, hiszen egy nagyon szabad mederben folyó játékot kell mégis csak kézben tartani. Legyen eleje, legyen vége, ne menjen el torz irányba, ne térjünk el túlságosan a játéktól. Ne akarjon viccet mesélni valaki, amikor éppen a szívinfarktus kerülgeti a játékost - de ne is akarjunk álfeszültséget teremteni. Olyan ez, mint a jazz, ahol lehet improvizálni, de csak a megadott ütemszámban és hangnemben.

Nehéz meccset kommentálni? Hogy lehet felkészülni egy spanyol bajnoki meccsre? [L.a.m.]

- Akkor nehéz kommentálni, ha képernyőn keresztül közvetít az ember, esetleg rosszul látszanak a számok, vagy mindenki csupa sár. Olyankor nagyon nehéz megismerni a játékosokat. Persze a Real Madridot vagy a Barcelonát már csukott szemmel is megismeri a kommentátor. Felkészülni pedig úgy lehet, hogy az ember évek, évtizedek óta benne él a sportban, és mondjuk egy adott bajnokság történéseiben, ehhez közvetlenül a meccs előtt csak a legfrissebb információkat kell begyűjteni.

Mindig az volt a vágyad, hogy ismert ember legyél? Miről álmodtál kiskorodban? Te is tűzoltó vagy vadakat terelő juhász akartál lenni? [nimródlánya]

- Arra nem emlékszem, hogy juhász szerettem volna lenni. Biztosan nem álmodtam arról sem, hogy ismert ember legyek. A tűzoltó- és a buszsofőr-korszak után régész, aztán színész szerettem volna lenni. A hírességről pedig annyit, hogy egy mondás szerint 15 percre bárki híressé válhat. Szerintem nem az a tét, hogy valaki híres legyen, hanem az, hogy elismerjék a munkáját. Remélem, hogy ezt ti is eléritek az életben, köszönöm, hogy beszélgettünk, este várlak titeket a képernyő előtt!