Csermely Péter: Sok gyenge kapcsolat a siker titka

Csermely Péter tizenöt év után vált "hűtlenné" a stresszfehérjékhez, amikor megismerkedett a hálózatkutatással. A gyenge kapcsolatok fontossága, az általa indított Kutató Diákok Mozgalma, a biokémia nagy kérdései szerepeltek sok más mellett a Társalgó vendégeivel folytatott beszélgetésben.

Mi ma a hálózatkutatás legnagyobb kérdése? (konfucius)
- A hálózatkutatás az elmúlt 6 évben pörgött fel igazán, ezért nem egyértelmű, hogy melyek azok az irányok, amelyek a leggyorsabban fejlődnek ma ezen a területen. Jelenleg ugyanis olyan a hálózatkutatás, mint amilyen a világegyetem lehetett az ősrobbanás után, azaz minden irányba egyformán terjed. Nagyon izgalmas kutatások folynak arról, hogy milyen módon lehet szétszedni a hálózatokat kisebb kupacokra (modulokra), ez annak a megértéséhez vezethet el minket, hogy milyen szerveződéssel és hogyan működik az agyunk. Egy másik nagyon izgalmas terület a terrortámadások elleni védelem. A legtöbb terrorista cselekmény, ha igazán hatékony akar lenni, nem csak emberéletek ellen, hanem az emberek által kiépített hálózatok ellen irányul. Azaz nyilvánvaló, hogy terrorfenyegetés érhet internetes, közlekedési, áram, vagy egyéb hálózatokat. Erre fel kell készülnünk és ezeket a hálózatokat meg kell védenünk az ilyen támadások ellen. Érthető, hogy ebben az irányban nagyon intenzív kutatások folynak, és az elmúlt 1-2 évben nagyon komoly és nagyon biztató eredmények láttak napvilágot.

Hogyan létezik, hogy a legjobban védett helyekre is be lehet jutni az interneten keresztül? (Pentagon, stb.) (sankoci)
- Nem vagyok biztonságtechnikai szakember, ezért sajnos a kérdésre konkrétan válaszolni nem tudok, de amíg az internet egyáltalán létezik, tehát számítógépek össze lesznek kötve egymással, nyilvánvalóan minden védelmi rendszer ellen lesz olyan támadási módszer, amelyik a védekezést kicselezi, és ezáltal a védelmi rendszer kitalálóit egy új védelem megalkotására készteti. Ezt a folyamatot a történelemtudományban a dárda és pajzs effektusnak szokták hívni, amivel a támadó és a védő fegyverek egymást serkentő fejlesztésére utalnak.

Miért kezdett el stresszfehérjékkel foglalkozni? (cool)
- A stresszfehérjékkel teljesen véletlenül kezdtem el foglalkozni. Amikor 1989-ben kikerültem a Harvard egyetemre, kinti vendéglátóm, Donald Kahn professzor azzal fogadott, hogy nézzek körül és foglalkozzak azzal, ami tetszik. Nagyon sok izgalmas téma volt a laboratóriumában, ezek közül egy volt, amiről még soha nem hallottam: a stresszfehérjék. Ez a terület felkeltette az érdeklődésemet, mert mindig szerettem teljesen újat tanulni. Néhány évvel később kiderült, hogy egy rendkívül új és szinte minden biológiai folyamattal összefüggésben álló terület közepére kerültem. Emiatt ezt a területet 15 éven keresztül nem is hagytam el, az elmúlt évben váltam csak "hűtlenné" a stresszfehérjékhez, mert egy még általánosabb és még modernebb terület, a hálózatkutatás elcsábított.

Csermely Péter munka közben

Mivel foglalkozik egy biokémikus? Az vágom, hogy ön mit kutat, de mit kutatnak a legjelentősebb biokémikusok? (kriszti_85)

A DNS mennyire redundáns? Mennyire hajlamos a sérülésre, és mennyire képes az önjavításra? Nemrég az Y kromoszóma kapcsán olvastam, hogy valamilyen módon képes erre. (scruti)
- A DNS nagyon sok élőlényben redundáns, azaz egy adott szakasza nem egyszer, hanem több másolatban is megtalálható. Erre egy jó példa a radiodurans baktérium, amelyik 5 egymással teljesen egyenértékű DNS-sel rendelkezik. Nem csoda, hogy ezt a baktériumot akkora radioaktív sugárzással is be lehet sugározni anélkül, hogy károsodna, ami már a mellette lévő üvegpoharat üvegcserepekre porlasztja szét. A DNS (tudomásom szerint) önmagát nem tudja kijavítani, ehhez fehérjék szükségesek. A fejlettebb élőlényekben a DNS hibajavító mechanizmusokból akár tucatnyi különbözőt is ismerünk.