Gerlóczy Marci: Nem nagyon illeszkedem azóta sem

Gerlóczy Márton 22 éves. Igazolt hiányzás címmel nemrégiben jelent meg első regénye, amely, ahogy ő mondja, az életéről szól, méghozzá iskolai pályafutása vagy inkább vesszőfutása keretébe építve. Nem nevezi magát írónak, csak egy fiatal, aki okok és válaszok után kutat, akit sokan szeretnek és legalább annyian utálnak, és aki időről időre belecsap a lecsóba. 

- Hány éves vagy, és mi késztetett arra, hogy könyvet írj? (cool)

"Van, aki nem lát semmit és akad, aki még nálam is többet"

- 22 leszek, tavaly ilyenkor kezdtem írni ezt a könyvet, de régebben, kis koromtól kezdve írtam.

- Miről is szól a könyved? Én nem nagyon szeretek olvasni. Miért jó mégis a könyved? (PiTT_)
- Ha jó a könyvem, az csak az "ízéből" derül ki. Az életemről szól, és több mint valószínű, hogy bizonyos értelemben a tiedről is, a generációmról. Mindez az iskolai pályafutásom vagy vesszőfutásom keretébe építve.

- Honnan a tehetség, örökölted az ősöktől vagy...? (Bebia)
- Nyugalom, türelem és lassú lendület. Nem tudom, honnan való, erre talán majd később vagy soha nem kapok választ

- Milyen indíttatásból kezdtél neki a könyved megírásának? (for02)
- Ráértem, és szerettem volna a magam számára is megörökítve látni, amit később már nem lett volna türelmem megírni.

- Nekem idén 226 igazolt hiányzásom volt... Tán te se szereted az iskolát? Volt valami problémád a tanárokkal? (PiTT_)
- Nem általánosítanék. Vannak rendes és vannak kevésbé rendes tanárok - csakúgy, mint emberek. Az iskola és az élet rendszerét természetesen nem kedvelem.

- Egyik legérdekesebb nyári olvasmányom volt a könyved, de arra nem tudom, számítasz-e, hogy sok olvasódnál életviteled láttán nem leszel túl népszerű. Sőt, akadnak olyanok is, akik talán megutálnak emiatt. (Rammstein)
- Csakúgy, mint eddigi életem folyamán: sokan szerettek és sokan utáltak. Nem szabad ezt komolyan venni, az embert pedig hagyni kell úgy élni, ahogy akar.

- Mennyire változtatta meg az életedet a könyved sikere?(cool)
- Igyekszem különválasztani és egy olyan kosárba helyezni ezeket a történéseket, amit később elővehetek vagy kiüríthetek, de semmiképpen sem hagyom, hogy változtassanak rajtam az események.

- Van kedvenc életszakaszod vagy részed a könyvből? (sehonnaibitang)
- Kedvenc életszakaszom a gyermekkorom, a könyvemben talán a "waldorfos résszel" nincs sok bajom.

- Mi az, amit szeretsz csinálni az íráson kívül? (Bebia)
- Élményeket gyűjteni, magamban beszélni, ösztöneim hívó szavának engedelmeskedni, inni és aludni.

- Szerinted az olvasóidhoz eljutott a könyved mondanivalója, vagy csak egy történetként tekintenek rá? (for02)
- Minden könyvnek rengeteg olvasata van. Van, aki nem lát semmit, és akad, aki még nálam is többet lát magamból. A dolog nagyon érdekes és bosszantó is egyben.

- Nem kellett volna még várni néhány évet egy ilyen önéletrajzi regénnyel? Hátha akkor bölcsebben, letisztultabban szemlélnéd a saját életedet is. (Kali-Yuga)
- De, lehet. Sőt, lehet, hogy már öt éve meg kellett volna írni. Sőt, az is LEHET, hogy egyáltalán nem. Azt hiszem, nem törvényeket rögzítettem, és nem kényszerítettem senkit arra, hogy olvassa el.

- Nem félsz attól, hogy a kiadó most kifacsar, teleragasztja veled a várost, futtat, aztán esetleg elfelejt, mert nem tudnak többkötetes íróvá konvertálni? (kisterpesz)
- Az, hogy hány kötetes leszek, rajtam múlik. A kiadónak is érdeke, hogy többkötetes legyek, különben nem ragasztották volna tele a várost. Egyetlen könyvért nem éri meg, hidd el.

- Szerintem nehéz jó kiadót találni, akik nem a saját kedvükre akarják formálni a művedet, hanem hagynak alkotni - úgy, ahogy te akarsz. Nálad kicenzúrázták a nem szívesen látott sorokat? (Plague)
- Biztosan nehéz. Nekem szerencsém volt. Ráadásul inkább mondok nemet, mint hogy belepiszkáljanak a dolgaimba.