93. Láng Levente - Kuala Lumpur, Malajzia

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra. Ma Malajzia fővárosából, Kuala Lumpurból ír Láng Levente.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Apum Malajziában volt üzleti úton, és egy egyetem igazgatójával tárgyalt. Az igazgató elpanaszolta, hogy ugyan ez egy nemzetközi iskola, a világ minden tájáról vannak itt tanulók, csak éppen Európából nem, így ha esetleg én odajárnék, akkor kapnék egy kis kedvezményt. Először úgy voltam vele, hogy nincs az az isten, hogy én teljesen egyedül elmenjek 11 000 km-re. Aztán lett az az isten. Bevallom, az elején kb. annyit tudtam Malajziáról, hogy valahol Ázsiában van, de utánanéztem az interneten az országnak, megtetszett, és úgy fogtam fel, mint egy nyaralást. Elintéztük a papírokat, aztán 2006. augusztus 23-án repültem.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Malajzia fővárosában, Kuala Lumpurban vagyok. A belváros nagyon szép tiszta, modern, kreatív, ám a külváros, ahova turisták nem nagyon járnak, már annyira nincs karbantartva. Gyakorlatilag halmokban áll a szemét, és büdös. Malajziában háromféle népcsoport lakik. Malájok, kínaiak és indiaiak. Ennek köszönhetően nagyon változatos kultúrája van. Egymás vallását/szokásait maximálisan tiszteletben tartják. Ebben az egyik legjobb, hogy három vallás ünnepnapjait adják ki szabadnapnak, és még ehhez hozzájönnek az országgal kapcsolatos ünnepek. Így évente, azt hiszem, 23 szabadnapjuk van, csak az ünnepeknek köszönhetően.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Rengeteg mindenben. Malajziát sokan elmaradott ázsiai országnak tartják, néhányan. Vietnammal egy szinten emlegetik. Ezzel szemben már a reptéren látszik, hogy sokkal fejlettebb, mint Magyarország. Folyamatosan fejlesztenek és fejlődnek hihetetlen ütemben. Egy 20 emeletes, 100-200 lakásos házat kb. egy év alatt felhúznak. Igazándiból az egész város úgy néz ki, mintha most épülne. Amerre csak az ember jár, vagy autópályát, vagy új bevásárlóközpontot, irodaházat építenek. Jobb még abban, hogy rengeteg a zöld. Kuala Lumpur szó szerint a dzsungel közepén van. Nem vágják ki feleslegesen a növényzetet, csak ott, ahol tényleg építkeznek vagy építkezni fognak. Még a Petronas-tornyok közelében is találni több száz éves fákat. Jobb abban, hogy olcsó. Egy ebéd körülbelül 300-400 forintból jön ki, hogyha nem a gazdag fehér embereknek szánt éttermekben eszem. A taxi kilométerenként 56 forint. Öten lakunk most együtt, de a vízdíj így is 900 forint körül van havonta összesen, pedig elég rendesen szoktam magam áztatni reggelente, hogy felébredjek. Amit már az összes ázsiai beszámolóban is olvastam, az az emberek kedvessége. Amíg valaki nem tapasztalja meg, nem is hiszi el, hogy milyen előzékenyek, önzetlenek. Ha egy teljesen idegen embert leszólítasz az utcán, hogy kérdezz valamit, mindent megpróbál, hogy érdemben segíteni tudjon. Volt olyan az első napokban, hogy kerestem valamit egy áruházban, és egy teljesen ismeretlen ember fél órát mászkált velem és segített megtalálni, amit kerestem. Mindenki mosolyog, az iskolában a tanár-diák kapcsolat is teljesen másképp működik. Szinte haverok vagyunk. A szórakozóhelyek is jobbak szerintem, mint Magyarországon. Persze otthon is vannak jó diszkók, bárok, de annyi, mint itt, és ilyen minőségben kötve hiszem. Az összes teljesen egyedi és kreatív, de mondjuk azok drágák is.

Miben rosszabb?
Amennyi jó dolog van, ugyanannyi rossz is. Bár többségük nem rossz, csak más, mint amihez hozzá vagyok szokva. A legnagyobb problémám az már az első napoktól kezdve a kajakérdés volt. Igazándiból kétféle konyha van. A kínai és az indiai. Thai és hasonlók csak a központban vannak, amerre én nem sűrűn járok. A kínai az a tipikus rizs rizzsel kategória. Alapban nem szeretem a rizst, nem hogy állandóan azt egyem. Az indiait viszont kifejezetten megszerettem, csak már unalmas így egy év után. Most már szerencsére albérletben lakom, így van lehetőség főzésre. Néha én is fitogtatom egy kicsit nem létező szakácstudományomat, aztán sikerül összedobnom valamit, amit én kis túlzással ételnek hívok. Így a kajaprobléma megoldva. Eleinte nagy problémát okozott a napi átlag 30-35 fok és 90 százalékos páratartalom, de mára már ahhoz is annyira hozzászoktam, hogy ha 25 fok van, pulcsit veszek fel, mert minden bajom van. Muszlim ország lévén van pár "gonosz" dolog, ami nagyon drága, ugyanis bűn-adó van az alkoholos italokon, a cigin és a disznóhúson, bár ahogy elnéztem, mintha most már olcsóbbak lennének. Áruházban olyan 400 forint körül kezdődik a kisdobozos sör, de egy diszkóban minimum 1200 forint 3dl, de láttam már majd 3000-ért is.

Amin mostanában fel szoktam magam húzni, az az emberek lustasága. Nem mondom, én se vagyok egy óriás sportember, de azt nagyon betegnek tartom, hogy a lakásunk és az éttermek közötti kb. 50-100 méteres utat kocsival tegyék meg a helyiek. A külföldi diákok többsége az iskola közvetlen szomszédságában van, csak a focipálya választja el az iskolát és lakásokat. Az emberek ennek ellenére oda is kocsival mennek, majd fizetnek a parkolásért. Most már ott tartanak a haverjaim, hogyha nincs kocsi, akkor csak nagyon maximálisan kajáért mennek el, de inkább rendelnek valamit. Akinek egyszer kocsija volt, annak utána már a taxi sem jöhet szóba, hisz a megállóig is el kell sétálni. Ebből adódóan a dugók állandóak, folyamatosan szívjuk a kipufogógázt. Ezek után, hogy ők egész nap nem csinálnak semmit, folyamatosan halálfáradtak. Mindenki. Egész nap alszanak. A szobatársam pl. napi átlag 14-16 órát, ha nem kell suliba mennie. Igazándiból nagyon dühít, hogy itt van mindenki több 1000 km távolságból, de semmi nem érdekli őket, egész nap neteznek vagy alszanak, Malajziából eddig a repteret meg az iskolához vezető utat látták nagyjából, én viszont mennék mindenfele, kirándulni, bulizni, de egyedül nem poén. Van itt két magyar lány, ők szoktak szórakoztatni, amikor ráérnek, vagy én magamat saját szervezésű kirándulásaimmal.

Mi hiányzik Magyarországról?
Persze a szokásos család, barátok, barátnő, de ez természetes. Ezenkívül mamám főztje, vagy csak egyszerűen egy kis kolbász, igazi kenyérrel. Hiányzik a hideg. Igazándiból én télmániás vagyok, de lassan két éve nem láttam egy hópihét sem. Hiányoznak az egyszerű esti beszélgetések kedvenc báromban. Itt ilyen nincs, hogy csak úgy beülünk este valahova. Ahhoz ők túl fáradtak. Hiányzik a magyar nyelv, hogy bármit el tudok magyarázni, bárki megérti. Hiányoznak a magyar viccek. Itt nem lehet csak úgy viccelődni, tekintettel kell lenni kismillió vallásra, meg arra, hogy ez sokkal prűdebb ország. Már az első hónapban verekedésben kötöttem ki egyik haverommal, mert egy Magyarországon teljesen átlagos viccet elsütöttem neki. Figyelni kell. Hiányzik a "felvilágosultság". Úgy értve, hogy itt egy fiúnak még mindig nem lehet csaj barátja. Ha már olyan kérdést teszek fel egy lánynak, hogy mi van a pasiddal, már egyből elkezdenek vigyorogni a többiek, hogy biztos szerelmes vagyok belé. Kicsit ovis.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Minden, amit eddig jónak írtam, valamint valószínűleg még a kedvenc samponreklámom. Ebben egy muszlim nő úgy csábítja el a kiszemelt férfit, hogy egy szuper sampont használ, amitől csak úgy ragyog a haja. A humorbonbon az egészben, hogy a csajnak semmit nem látunk a hajából, hisz rajta van a kendő. De végül is hepiend a vége, összejönnek. Hiányoznának a világ minden pontjáról érkezett haverjaim. Érdekes nézni, hogy különböző helyről jött emberek hogyan reagálnak ugyanazon dolgokra. Például én, mikor először láttam az utcán majmot, teljesen oda voltam meg vissza, hogy nézd már, egy majom és nem ketrecben! A kenyai, meg indonéz haverom meg nem értette, hogy mire föl ez a nagy boldogság, hisz nekik a kertben mászkálnak otthon. Egy másik ilyen, mikor egy Maldív-szigetekről jött muszlim haverom, aki életében először volt külföldön, megtudta, hogy a muszlimoknak nem tiltott a kutya érintése, elfogyasztása, hasonlók. Ő azt hitte, hogy a kutya az disznó. Teljesen ledöbbent, és szidta saját hülyeségét, hogy az elmúlt 22 évben nem mert kutyához érni.

És hiányozna Zsófi, akit itt ismertem meg.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Szerintem jobb. Igaz, nem keresnek sokat, de az emberek 80-90 százaléka azonos életkörülmények között él, nincsenek akkora különbségek. Még egy taxisofőr is megengedhet magának évi két nyaralást. Itt a legszegényebb embernek is van kocsija, a benzin 80 forint körül van. Még koldulni is kocsival járnak. Apu reggel kidobja a családot a város különböző pontjain, aztán este meg összeszedi őket (ezt taxisofőrök mondták nekem, én speciel még nem láttam).

Mennyibe kerül egy kávé?
Nem vagyok nagy kávés. A Starbucksban olyan 10 malajziai ringgittől (550 forint) kezdődnek, de szerintem kapni már 2 malajziai ringgitért (110 forint) is.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Én kicsit kintebb lakom, itt van már 800 malajziai ringgitért (44 000 forint) is, a belvárosban szerintem olyan 1000-1200-nál (55 000-66 000 forint) kezdődnek. Mindegyikhez jár medence, nálunk van tornaterem, konditerem, kosárlabdapálya, meg elméletileg teniszpálya is valahol, de azt én még nem láttam.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Igazándiból én még az eltartott kategóriába tartozom. Otthon se panaszkodtam, itt se teszem. Ha azt vesszük, hogy 25 000 forintból fehér homokos pálmafás szigetre megyek nyaralni, akkor jobb.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Egyetemre otthon is járhatnék, de otthon teljesen másképp megy az oktatás. Teljesen értelmetlen, óriás mennyiségű tudást akarnak beleverni az emberbe, aminek semmi hasznát nem fogja venni és elfelejti egy-két hónapon belül. Itt inkább a gyakorlatra megyünk rá jobban. Rögtön év elején megkapjuk, milyen projektet, kutatást kell csinálnunk az év végéig, és ahogy azt csináljuk, utánajárunk dolgoknak, tanuljuk meg, hogy igazándiból hogyan is működik ez az egész. Persze valamennyi elméleti tudást itt is elvárnak.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Sokkal jobb. Idegesség jóformán nincs. Mindenki kedves mindenkivel. A politika az embereket a legkevésbé sem érdekli, sokan még az uralkodó nevét sem tudják. Mondjuk, nehéz is lenne megjegyezni, miután tizenegy szóból áll a neve (Duli Yang Maha Mulia Paduka Seri Beginda Yang di Pertuan Ayang). Megélhetési problémák nincsenek, az alap dolgokat mindenki meg tudja venni. A főbb élelmiszerek ára a kormány által van szabályozva. A csirke kilója 270 forint körül van. Nincs semmi, ami miatt aggódnának. Igazándiból nem tudnak semmit a körülöttük zajló világról, és nem is nagyon érdekli őket. Tök komolyan mondom, hogy sokan még azt sem tudják, hol laknak. Van, hogy a taxis térkép alapján nem talál oda nevezetes helyekre, aztán meg kell kérdezni embereket, akik szintén nem tudják. De azért segíteni akarnak, és mondanak valamit, hogy a következő sarkon fordulj balra és menj 50 métert. Na most itt ez jelentheti azt is, hogy menj vissza, a következő sarkon fordulj jobbra, és szállj fel a buszra. Órákat keringek néha. Voltam Thaiföldön, egy szigeten, eltévedtem, de volt nálam egy térkép. Gondoltam, megkérdezek egy helyit, aki ott állt a háza előtt. Még csak be sem tudta határolni a térképen, hogy merre lehetünk. És senki sem, egyetlenegy ember sem tudta.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Jönnek a vizsgák, ki hogy áll a projektekkel, ki mikor megy haza és mit fog dolgozni a szünetben (második évtől kötelező másfél hónapot dolgozni minden év végén).

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Valami gyilkost keresnek már egy hete. Ennek van valami sztorija is, de annyira nem követem. Lényeg, hogy ez ért most egy újabb fordulóponthoz.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A helyiek leginkább alszanak vagy neteznek. Ez teszi ki szabadidejük 90 százalékát. Ha sport, akkor tollaslabda, tévében pankrációt néznek. A kínaiak buliznak, vagy karaokebárba járnak. Valamint a vallás és isten is szabadidős tevékenységnek számít itt. Nagyon vallásosak. Közösségi oldalakon sok embernél lehet olvasni, hogy kedvenc könyv a biblia, kedvenc zene "istenes" zenék, hobbi: isten. Én ezeken kívül maláj nyelviskolába járok, végigpróbálom az éttermeket, utazgatok néha-néha, valamint mozizok.

Visszajössz?
Egyfelől biztosan. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék arra, hogy most azonnal hazamegyek, másfelől viszont amikor belegondolok, hogy haza kellene mennem, nem akarok. Hiányozna. Minden egyes európai ember számára idióta, idegesítő dolog hiányozna, bármennyire is dühítenek. Valószínűleg azért, mert részben itt nőttem fel. Otthon el voltam tartva, minden, a felnőtt élettel kapcsolatos dolgot elintéztek helyettem, én csak éltem bele a világba. Itt voltam először magamra utalva, itt kellett először magamnak intéznem az ügyeket, és annyi minden történt velem, egyaránt jó és rossz dolgok, hogy akarva, akaratlanul is egy kicsit második otthonom lett Malajzia. Semmiképp sem maradok, de hogy visszajövök, az is biztos, akár még hosszabb időre is. Valamint addig haza sem akarok menni, amíg meg nem tudom pontosan, hogy a sok kóbor macskának miért van levágva a farka.

<