A tagi hitelekre különösen figyel az APEH

Az évek óta veszteségesen működő cégeknél az adóhatóság körültekintően vizsgálja, hogy az elszámolt tagi hitelek mögött valódi, vagy a bevétel eltitkolását célzó színlelt jogügyeletek húzódnak meg. A témával foglalkozik az Adó szaklap májusi száma.

Az ellenőrzések során az APEH kiemelt figyelmet fordít arra, ha egy vállalkozás a veszteségeit jellemzően a tagok által rendelkezésre bocsátott nagyobb összegű kölcsönök útján finanszírozza. Ilyenkor ugyanis gyakran felmerül az árbevétel eltitkolásának, illetve a helytelen költségelszámolásnak a gyanúja.

A tagi kölcsönök kapcsán elsősorban a valódiságot vizsgálják a revizorok mind a polgári jog, mind pedig a számviteli előírások alapján. A tagi kölcsön nyújtása akkor tekinthető hitelesnek, ha megfelel a valódiság elvének, vagyis a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételek a valóságban is megtalálhatók, bizonyíthatók, kívülállók számára is megállapíthatók. Fontos ellenőrzési szempont, hogy a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg rögzíteni kell. Az ehhez kapcsolódó bizonylatokat pedig szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.

Előfordulhat, hogy egy cég a piaci viszonyok megváltozása, beruházások, fejlesztések folytán egy ideig veszteségesen működik. A többéves negatív eredmény azonban ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményével és így nem is kerüli el az adóhatóság figyelmét.

Amennyiben maga a kölcsönnyújtás ténye a társaságnál nem kifogásolható (valódi , megfelelően bizonylatolt, hiteles jogügyletről van szó), további vizsgálat tárgyát képezheti a nagy összeg forrása. Az úgynevezett vagyonosodási vizsgálat keretében a revizorok arra keresik a választ, hogy a kölcsön nyújtójának állt-e a rendelkezésére megfelelő anyagi fedezet a nem ritkán több tíz- vagy akár százmilliós összeg kölcsönadására. Az adóhatóságnak ugyanis lehetősége van arra, hogy becsléssel állapítsa meg az adó alapját, ha az adózó (tag, tulajdonos) vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelmének az összege. A vagyongyarapodás forrásaként leggyakrabban a családi, baráti kölcsönöket, a külföldi ismerőstől kapott pénzösszeget, totó-lottó és egyéb nyereményeket, külföldi munkavégzést, elhunyt hozzátartozótól kapott ajándékot jelölik meg az adózók.

A bírói gyakorlat szerint elsődleges bizonyító erejük az okiratoknak van. A becslési eljárásban ugyanakkor a bizonyítási teher megfordul, tehát az adózónak kell a forráseltérés törvényes voltát - lehetőleg okiratok bemutatásával - bizonyítania.Nem kizárt ugyanakkor, hogy a baráti kölcsönnyújtás tényét tanúkkal igazolják. Önmagában elfogadható és életszerű ugyanis, hogy a kölcsön visszafizetését követően az okiratot (szerződést) megsemmítsítik, az ilyen esetekben azonban az adózó nincs olyan bizonyítási helyzetben, amely az adóeljárásban is elfogadhatóvá tenné a nyilatkozatát. Ez az álláspont összhangabn van azzal a bírói gyakorlattal, mely szerint a költség felmerülése esetében tanúbizonyításnak nincs helye, illetve költséget csak a számviteli követeleményeknek megfelelő okirattal lehet bizonyítani. Polgári jogi szempontból a kölcsönnyújtás ténye az egyértelmű nyilatkozatokra tekintettel nem kérdőjelezhető meg, adójogi szempontból azonban a bizonyítás nem olyan súlyú, amely okirat nélkül is lehetővé tenné az adózatlan forrás törvényes jellegének bizonyítását.

Dr. Ferenczy Judit írása teljes egészében az Adó szaklap májusban megjelent, 2006/7. számában olvasható el.