Elmegyek egy kicsit, cicukám

Vannak olyan csajok, akik teljesen kikészülnek attól, ha a barátjuk egy hosszú hétvégét tervez a haverokkal - pedig annál nincs rosszabb, mint amikor menne, de duzzogva, hiányérzettel ül otthon a csaj miatt. A pasis nyaraláson kiakadni sokszor bizony műhiszti, vagy pedig mélyebb kérdésekre utal.

Felhív a legjobb barátnőd, és kétségbeesve adja elő - sokadszor -, hogy képzeld el, már megint mi történt: a pasi háromnapos hétvégét tervez a haverokkal, ahonnan szigorúan ki lesznek tiltva a csatolmányok (csajok, barátnők, feleségek).

Már megint érzed azt a frusztráló kis nyomást a gyomrodban, hogy bizony egy újabb műhisztivel van dolgod, már ami a barátnődet illeti, és azon gondolkozol, hogy mondd el neki: már miért ne mehetne el szegény pára a haverjaival, ha úgy érzi, szüksége van erre?! Örülsz, hogy a te barátod bezzeg akkor mehet oda, ahova akar - és ettől sokszor éppen, hogy nem is megy, hiszen egyrészt hálás neked, hogy "elengeded", másrészt meg, ha nem olyan tiltott a gyümölcs, akkor már nem is érdekes.

Azt azért tudod, hogy szerencsés vagy: megáldott a sors egy olyan pasival, akiben megbízhatsz, ez ugyanis a kulcsa a dolognak! Ha ugyanis bíztok egymásban, és a kapcsolat biztos alapokon áll, akkor a pali nem azért megy a haverokkal hosszúhétvégézni, hogy ott aztán majd jól megcsaljon, hanem mert van saját élete is -, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy a barátnője kevésbé lenne fontos neki.

Feláll a szőr

Megkérdeztünk egy pár nőt, hogy miként is viszonyul a témához. Az eredmény nem meglepő: bár jó néhányan közülük azt vallották magukról, hogy állítólag "megbíznak a párjukban", "a hétköznapokon nem bizalmatlanok", mégis "görcsbe rándul a gyomruk", ha a pasi előhozza a pár napos, haveros kiruccanás témáját.

Adrienn, aki két éve van együtt a barátjával, a legrosszabb formát hozza, ha pasis kiruccanásról van szó. A saját megfogalmazása szerint a mai napig "nem tudja felfogni, hogy miért kell neki a haverjaival több napra elmennie". "Nálunk ebből minden alkalommal hatalmas botrány van. Ismerem a haverjait, és el nem tudom képzelni, hogy az ilyen mámoros éjszakákon nem csajoznak. Ettől függetlenül persze mindig elmegy, így tipikusan, a külön töltött időben is folyamatosan veszekszünk telefonon. Számtalanszor megfogadtam, hogy elhagyom, de aztán valahogy mindig kibékülünk" - mondja kissé meggyötörve.

Zita stílusa, hogy a gyomoridege ellenére is kedves és támogató marad, és nem szól egy árva kukkot sem a hétvége ellen. "Ilyenkor abban bízom, hogy hamar eltelik az a pár nap. Nem balhézok, mert mindig attól félek, hogy azzal valóban más nő karjaiba hajtom. Higgadtan beszélek vele, nem hívogatom percenként, így amikor hazajön újra örül, hogy lát" - mondja.

A pszichológus szerint Adrienn nagyon veszélyes játékot űz azzal, hogy állandóan feszíti a húrt. "A férfi ugyanis ilyenkor azt érzi, hogy a nő kisajátítja, és egyfolytában gyötri a gyanúsítgatásaival. Egy darabig ellenáll, bizonygatja szerelmét és hűségét, de egy idő után megunja ezt a hisztit, és óhatatlanul eltávolodik" - mondja C. Molnár Emma. - "Arról nem is beszélve, hogy ha a férfit állandóan azért büntetjük a balhéval, amit el sem követett, egy szép napon csak tesz valami rosszat - majd odébb áll. A férfiak "működési elve" ugyanis azt diktálja, hogy olyan nő legyen mellettük, aki fontos nekik, szerethetik, de ugyanakkor támogatják is őket abban is, hogy azt tegyék, amit szeretnének."

Zitának is le kellene ülnie, hogy egy kicsit átgondolja a dolgokat. Ha "elengedi" ugyanis a pasit a haverokkal, de mégis nyomasztja az ügy, viszont erről nem beszél, az erős belső feszültséget szül, ami aztán egyszer majd valószínűleg kirobban - és a férfi egy sor olyan "bűnével" szembesül, amiről addig fogalma sem volt. Zitának tisztáznia kellene, hogy mitől is fél, és miért nem bízik meg teljesen a párjában - ez ugyanis az alapvető kérdés.