Például az utaskabin túl száraz levegőjével, amelyen most egy speciális berendezés beépítésével már lehet segíteni. A hosszabb repülőutak során mindenki észlelheti, hogy az kabinokban - még a luxusosztályúakban is - nagy a szárazság, ugyanis azt a nagy magasságban ritka levegő beszívásával cserélik, frissítik fel. A nedvességtartalom az ajánlott minimális 20 százalék helyett általában csak 5-8 százaléknyi, ami körülbelül megegyezik a Szaharában tapasztaltakkal.
Emiatt kiszárad a torok, a száj, a kontaktlencsék a szemmozgás során fájdalmat, könnyezést okoznak. Ugyanakkor az utaskabin belső, szigetelő falai, és a gép törzsszerkezete közötti részeken a hőmérsékletkülönbségek miatt nedvesség csapódik ki. Ez pedig korrodálja a fémeket, károsítja a hőszigetelő-anyagokat, és sokszor okoz zavarokat a vezetékrendszerekben is.
Nos, ezt a kettős problémát oldotta meg a svéd CTT vállalat CAIR (cabin atmosphere indicator-regulator) elnevezésű, nagyjából 60 kilós, ám gépenként - a típustól és nagyságtól függően - 60-300 ezer dollárba kerülő berendezése.
Lényege, hogy a felesleges helyeken jelentkező nedvességet a még alacsonyan repülő gépen páraállapotában beszívja, illetve a jeges lecsapódást melegítéssel párává alakítja. A beszívott nedvességet a berendezés szivacsszerű anyagokban tárolja, hogy aztán onnan a gép kabinjaiba visszafújja.
Így a "first class"-utastérben 25, a legolcsóbb economy-osztályon pedig legalább 15 százaléknyi lesz a nedvességtartalom. A pilótafülkében pedig mindig ideális hőmérsékletet és nedvességtartalmat biztosít.