Amerikából jöttem...- Pályázás, munkakultúra, érvényesülés az USA-ban

Dömötör Zsófia 2001 nyarán diplomázott a Közgázon, majd az Egyesült Államokban, Atlantában kapott ösztöndíj-lehetőséget. Az MBA-diploma megszerzése után két évet dolgozott pénzügyi területen, majd februárban a honvágy hazahozta és végleg visszatért Magyarországra. Az amerikai álláskeresésről és munkahelyi kultúráról gyűjtött tapasztalatait osztja meg.

"2001-ben elnyertem a Rotary International "Georgia Rotary Student Program" ösztöndíját (www.grsp.org), mellyel kilenc hónapos amerikai tanulási lehetőséghez jutottam. Egy MBA kurzusra iratkoztam be, amelyet annak ellenére, hogy munkatapasztalat nélkül szereztem meg, hosszú távon kiválóan megtérülő befektetésnek tartok.
Az ösztöndíj előtt nem jártam az Egyesült Államokban, viszont a médiából nézve érdekes világnak tartottam. Szakmailag akartam továbbfejlődni, és nyelvtudásomat fejleszteni.

Fennáll az elszigetelődés veszélye

Európaiként fennáll Amerikában az elszigetelődés veszélye. Amerika az európainál individuálisabb társadalom. Az Államokban megengedheti magának az ember, hogy ne legyen másra rászorulva. A világ egyik legfejlettebb gazdaságáról van szó, ahol a dolgozni képes és hajlandó ember anyagi függetlenséget és önálló egzisztenciát tud magának teremteni. Ennek az anyagi függetlenségnek az ára a magány és elszigeteltség érzése.

Aranyosak, közvetlenek, de csak egy pontig

Természetesen itt is lehet barátságokat kötni, de ezek a barátságok más jellegűek. Úgy vettem észre, hogy Európában szorosabbak az emberek közötti kapcsolatok. Az amerikaiak aranyosak, közvetlenek, nyitottak, de csak egy bizonyos pontig. Az emberi kapcsolatokhoz való másfajta viszonyulás sok európainak gondot okoz, hiányzik az a közeli baráti viszony, amelyet hazájukban megszoktak.

Kulturális sokszínűség: javítja a kommunikációt

Az egyetemen töltött időszak alatt nagyon sok országból érkező hallgatóval ismerkedtem meg, ugyanis 87 diák a világ több mint 30 országából vett részt az ösztöndíjprogramban. A kulturális sokszínűséggel nyitottabbá, toleránssá válik az ember, újfajta kommunikációt kell megtanulnia, kialakítani. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy nincsenek evidenciák, a "fél szavakból is megértjük egymást" hatás sem érvényesül. A program során nagyon sok üzletemberrel, gazdasági vezetővel ismerkedtünk meg. A velük való kommunikáció megtanulása, gondolkodásmódjuk és szokásaik megértése is az amerikai évek hozadékának számít.

Önéletrajz az USA-ban: tilos a fénykép

Az MBA-diploma megszerzése után elkezdődött az álláskeresés időszaka, melyhez első lépésben önéletrajzot kellett készítenem. Az amerikai önéletrajz valamelyest különbözik a Magyarországon elvárttól. Ugyan a struktúrája ugyanaz: iskolai végzettség, szakmai tapasztalat, nyelvtudás, számítástechnikai ismeret, hobbi, ám a megfogalmazás módja és tartalma eltérő.

Míg nálunk az évszámok és a cégnevek állnak első helyen, az amerikai cv-ben azt kell bővebben kiemelni, egy-egy állomáson mi volt a pályázó feladata, milyen hasznot hozott a cégnek.
Az USA-ban nagyon érzékenyek a faji, vallási, korok és nemek közötti diszkriminációra, ezért nem szokás fényképet mellékelni az önéletrajzhoz, illetve a személyes adatok közül is csak a pályázó nevét és az elérhetőségét szabad megadni.

Bérigény: csak az utolsó fázisban kérdeznek rá

Szintén különbség, hogy általában az állásinterjút a cégnél a kiírt pozícióhoz tartozó szakterület munkatársa végzi és nem a HR-osztály. Úgy láttam, a HR-nek a kiválasztásban inkább adminisztratív szerepe van. Amerikában bértárgyalásra a kiválasztás utolsó lépcsőjében kerül sor, miután meggyőződtek a jelölt alkalmasságáról. Az amerikai álláshirdetésekben szinte kivétel nélkül szerepel az éves kereset nagysága. Például "55-60K", ami 55-60 ezer dollárt jelent.

Magyarországon előfordul, hogy még az első interjú alatt - anélkül, hogy munkaajánlatot tennének a pályázónak - megkérdezik a jelölttől a fizetési elvárását. Vagyis, a kiválasztási folyamat része a pályázók bérigény szerinti előzetes megszűrése, ami nem nyilvánosan, az álláshirdetésben történik, hanem az adott pozícióra jelentkezők körében végzett, zárt ajtók mögötti "közvélemény-kutatással". Ezt etikátlannak tartom, ami Amerikában nem jellemző.