Andrásfalvy Bertalan

Tárgyi kultúra és hagyomány

I. 3. A néprajz értékelése, a tudományok között elfoglalt helye

Az önálló tudományként egyetemi tanszéket kapott ismeretek közül a néprajz elismerése és értékelése a legvitatottabb az európai művelődéstörténetben. A kérdés az, hogy a néphagyományt vizsgáló tudomány, a néprajz hová is tartozik. A társadalomtudományok körébe, ahová a történelem és a szociológia, vagy a művészettudományok közé, ahová az irodalomtudományt, a zenetudományt, a művészettörténetet sorolják? Sok félreértés adódott e bizonytalanságból. Az 1968-as nagy nyugat-európai erjedés és diákmozgalmak idején Németországban egyesek azt követelték, hogy a néprajzot (Volkskunde) egyenesen el kell törölni, ki kell iktatni az egyetemi stúdiumok közül, mert az hamis módon idealizálja a parasztságot, a német népi kultúrát mint a német kultúra ősforrását. Innen származnak azok a mítoszok - mondták -, melyekkel Hitler annak idején a német nép felsőbbrendűségét hirdette. Egyáltalán, a néprajz önkényesen válogat a népi kultúrákból, kiválasztja a legszebb viseletet, a legszebb házat, a legszebb táncokat, dalokat, szokásokat, és elhiteti, hogy ilyen és így él az egész nép. Pedig Magyarországon az egykori országleírásokkal egybehangzóan a két világháború közti népi írók mozgalma is bizonyította, milyen keservesen és szegényen él a magyar nép. Erdei Ferenc a néphagyományt egy elnyomott, kizsákmányolt nép "termékének" tartotta, a néphagyomány, a népművészet gyűjtőit pedig azzal vádolta meg, hogy a szükséges társadalmi változások elodázását, a problémák elhomályosítását szolgálják, ezért reakciósak. Később ez a merev álláspontja módosult, de az 1950-es évek művelődéspolitikájában fel-felbukkan a népiek, a narodnyikok, a nacionalisták elítélése, miközben - valljuk meg őszintén - a hagyomány gyűjtése is nagy anyagi segítséget kapott, arányaiban többet, mint mostanában.

Egy tudományt nem annak alapján kell megítélni, hogy eredményeit egyesek mire akarják felhasználni. E logika alapján a fizika is ellenséges, embertelen tudomány, mert eredményei alapján született meg az atombomba. Mégis, Németországban meg kellett változtatni a néprajzi tanszékek nevét is, a Volkskundéből lett az Europäische Ethnologie nem egy német egyetemen. A német nyelvben ugyanis a Volkskunde az a tudomány, mely a saját nép kultúrájával foglalkozik, a Völkerkunde pedig az, ami a tengerentúli, törzsi társadalmak, primitív népek kultúrájával. Angol nyelvterületen a néprajz neve kulturális antropológia lett, az embertan, az antropológia egyik ága. Nálunk sokáig csak azt a tudományt nevezték antropológiának, mely az emberrel mint élőlénnyel, biológiájával, koponya-típusával, testi adottságaival foglalkozik. Ma már ez a tudomány is sokkal nagyobb és mélyebb kutatást jelent, mint az embertani típus, rassz leírását, meghatározását. Az antropológia mára ismét sajátos értelmezést kapott egyetemeinken. Szemben a magyar néphagyomány gyűjtésével foglalkozó néprajzzal, az antropológia a mai ember és társadalom kérdéseivel foglalkozik. Én ezt a szétválasztást nem tartom indokoltnak, mert az egykori gyakorlat, élet mára tényleg hagyománnyá vált, de nélküle nem értjük meg a mai társadalom kérdéseit sem. Előadásom erről is szólna a későbbiekben.

Változatlanul elterjedt fogalom a folklór is. Eredetileg a népi tudást jelentette, kissé régies angol szóhasználattal. Ma a népköltészettel foglalkozó tudomány összefoglaló neve (amit az 1937-ben megjelent 4 kötetes Magyarság Néprajza még szellemi néprajznak nevezett). Így van zene-, tánc-, népdal és mese-folklór, továbbá a népszokások kutatását is folklórnak nevezzük.