Bár mára egyértelműen a partyvilágba tartozik, Perry jóval az elektronikus zene megszületése előtt kezdte. Keze alatt a hatvanas évek végére forrt ki a ma már rootsreggae néven népszerű stílus, ez váltotta a karibi szigetországban az akkoriban divatos rocksteady- és skamuzsikákat a toplisták élén. Persze az ifjú Lee ekkorra már túl volt a sanyarú jamaicai sorsból következő karrierkezdet közhelyein, a szegény gyerekkoron, kingstoni zenészek és producerek körüludvarlásán, a cél érdekében végzett alázatos kulimunkákon.
Túl volt az első slágereken is, sőt Upsetters néven már saját stúdióval és zenekarral büszkélkedhetett. Övé az első jamaicai banda, amely az óceánon túl, Nagy-Britanniában is sikeres volt, és ekkor még csak a hatvanas évek végén jártunk. A reggae maga mára már Európában is a Bravo magazin vonatkozási köréig szelidült és népszerűsödött, de Perry más formában is eljutott a tömegekig: zenéjének hatása tetten érhető rengeteg stíluson, a rocktól a legváltozatosabb elektronikus zenékig.
Sőt, - a hetvenes években - a nála majd' tíz évvel fiatalabb, később sikeresen a popkultúrába kapituláló Bob Marley mentora is ő volt. Pedig a közkeletű legenda szerint kapcsolatuk nem kezdődött épp zökkenőmentesen: Marley a hetvenes évek elején benézett Perry stúdiójába, és megpróbált egy-két zenészt a Wailersbe csábítani.
Marley '81-es halála nem volt jó hatással az öreg barátra sem, súlyos művészi és személyes válságba került. Ennek tetőfokán, '83-ban felgyújtotta Black Ark nevű stúdióját. Hangzását később - feltehetőleg a nyolcvanas évek dühöngéseinek és elkeseredésének zenei lenyomataként - Black Arknak nevezték el; a nehéz években Perry a pszichedelikus, befelé forduló, sötétebb tónusú muzsikáira koncentrált inkább.
Eddigre már rég megismerkedett az elektronikával - a hetvenes években az elektronikus effektek felé fordult. King Tubyval közösen kitalált egy újabb stílust, a visszhangos, instrumentális, szállós dubot, melyből szintén sok mai muzsikus is építkezik.
Perry cipője