Az elképzelés Peter Scharrtól, a német adatvédelmi EU-biztostól származik, aki szerint az IP-címet személyes adatként kell kezelni akkor, amikor valakinek az azonosítására használják az interneten - adta hírül az AP hírügynökség. Scharr jelenleg egy olyan testületet munkáját vezeti, amely azt vizsgálja, hogy a nagy internetes vállalatok tevékenysége mennyire van összhangban az EU adatvédelmi elveivel.
Ez az elv azonban nem mindig fedi a valóságot, hiszen az IP-cím nem személyhez kötődik, csupán azt mutatja meg, hol található egy adott számítógép. Ennek alapján a felhasználót nem lehet mindig azonosítani, hiszen egy gépet egy internet-kávézóban vagy akár otthon is több ember használ. Ennek ellenére az IP-cím és a felhasználó összekötése bevett gyakorlat.
Az EU álláspontja hatással lehet arra, hogy a webkeresők tárolják a felhasználók adatait. A Google például az IP-cím alapján ad helyhez kapcsolódó találatokat (a "football" kifejezésre például egész más jön elő Angliában, mint az Egyesült Államokban), és azt is az IP-címek alapján számolják a hirdetésekre érkező kattintásokat is.
A webkereső másfél évig tárolja a keresésekhez társuló IP-címeket, az internetezési szokásokat rögzítő sütikben tárolt információ pedig két évig él, amit tavaly csökkentettek 30 évre. Az adatvédelmi szervezetek azonban még ezt is aggályosnak tartják, bár a Google álláspontja szerint nem az egyes felhasználókat követik nyomon, csak a csoportos statisztikák összeállításához van erre szükség.
Ezzel szemben a Microsoft nem tárol IP-címeket, hanem a Passport-rendszerben követi nyomon a felhasználókat, akik bejelentkezve használják webes szolgáltatásait. Bár ez a módszer már kivívta az EU-szakértők elismerését, a spanyol adatvédelmi regulátor minden nagy internetes vállalatot kritizált azért, mert nem teszik egyértelművé a felhasználók számára adatvédelmi irányelveiket. Artemi Rallo Lombarte szerint ezek vagy nem szerepelnek a weboldalakon, vagy érthetetlenek az átlagos felhasználó számára.