Se vészjelző, se lyukasztó - Scania Omnicity buszteszt

Vágólapra másolva!
Nehezebb, nagyobb, mint a BKV által nemrég tesztelt magyar típusok, mégis kevesebb ember fér fel a Scania buszára, amely próbaüzemben ingyen szállítja az utasokat az 5-ös vonalon. Kipróbáltuk.
Vágólapra másolva!

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Nem a formájával hódít, de azért egy fényképet bőven megér
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Budapesti busz legyen magyar - nagyjából ez volt az összesített vélemény, amikor a BKV korábbi tesztbuszairól kérdeztük az utazókat. Májusban mindkét hazai gyártású csuklós tetszett az utasoknak, az utánuk tesztelt szóló Ikarus 134V pedig valóságos közönségkedvenc lett két hét alatt: a város másik végéből jártak át a buszrajongók fotózni és felülni rá.


Az utasok véleménye a legfontosabb. Nézze meg menet közben a Scania Omnicityt!

Nehezebb dolga van a svéd Scaniának, amelynek Omnicity típusát szintén tesztüzembe állította a BKV, de a jármű májustól több volántársaságnál és városi közlekedési társaságnál is megfordult. A külsejéről első pillantásra az 1964 és 1967 között gyártott, P5-ös generációjú Ford Taunus 17M jutott eszembe, amelynek különálló indexlámpáival és íves fényszóróival bárgyú ábrázatot mintáz az eleje. Ez egy veterán korú autón érdekesen szép, itt viszont kicsit slamposnak tűnik.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

BKV, nem Volán, nyugodtan fel lehet rá szállni


Városba való

Az Omnicity típuscsaládot 1996-ban mutatták be, és azóta a Scania lengyelországi gyárában készülnek több változatban, Nagy-Britanniában létezik belőle emeletes kivitel is. Négy éve felfrissítették a külsejét, azóta a kisebb méretű lámpák mellett korszerűbb és tisztább dízelmotorokat is kapott.

Keresztben beépített motorja a Scania saját gyártmánya, DC9 szériájú, az Omnicityben 230 lóerőt és 1050 newtonmétert teljesít. Menetkész össztömege 11,5 tonna, ami a jóval hosszabb Ikarus 134V 10,1 tonnájához képest sok. Magyar vetélytársában ráadásul erősebb is a Cummins motor, így a könnyebb felépítménnyel annak kedvezőbbek a mentteljesítményei, a jobb súly/motorerő arány hosszabb élettartamot sejttet. Hosszúsága 15 milliméterrel elmarad a 12 métertől, ezzel hosszabb az Ikarus 415-nél, és majdnem akkora, mint a 412-es. Szélessége 255 centiméter - pont, mint a 134V -, de magasságával ráver az új magyar típusra is. Tengelytávolsága kereken hat méter, ami kisebb a 412-es Ikarusénál is, nem hogy az óriási 134-énél. Fordulóköre 22,72 méter, ami a régi típusokénál nagyobb, de a Volán kivitelű 134V-énél sokkal kisebb.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A középső sáv a dupla székek miatt nem a legnagyobb, mégis szellősnek érződik az utastér


Az utasok a legjobb kritikusok

Tesztjármű lévén minden észrevételre kíváncsiak a közlekedési vállalat és a gyártó illetékesei, épp ezért a korábbi Ikarus tesztbuszon elhelyezett kérdőíveket többen hiányolták. Az általunk megkérdezett utasoknak persze volt véleményük. Kritika érte a külső kijelzőket, amelyeken bár a járatszám állandóan látható, a végállomást jelző felirat mozog, így a statikus feliratokhoz és műanyag táblákhoz szokott szokott utasoknak szokatlan lehet.

Eddig nem láttunk még olyan buszt, amelyen ne lett volna valamilyen formában vészjelző gomb, a Scanián viszont nem találtunk ilyet. Az utastér több pontján elhelyezett piros, Stop feliratú gombok mindegyike leszállásjelző, ráadásul több közülük furcsa helyen van - bal hátul a plafonon például - pont, mint a régi Ikarusok vészcsengői.

Mint minden nem kék színű tesztbusz, így a Scania is megzavarta az utazókat, akik nehezen tudták beazonosítani a közeledő 5-ös járatszámú buszt. Ha már felszálltak, akkor az utastájékoztatási rendszer okozott némi fejtörést, mert a megállók előtt a hangbemondást egy rövid dallam jelzi, amit alig lehetett hallani, míg a buszsofőr szavait sajnos egyáltalán nem. Szerencse, hogy az elöl elhelyezett belső kijelző jól áttekinthetően jeleníti meg az információkat.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A leghátsó üléssorhoz magas lépcsőkön kell felmászni - a motoron ülünk


Vajon meg fog állni?

Ennél nagyobb hiba, hogy a leszállásjelzőknek - németes stílusban - csak egy visszajelző lámpája van, amit az utastér jobb felének irányába toltak el, a megállójelző mellé, így azt csak az ajtókban állók láthatják. Jobb lett volna, ha ezt is középre rakják, és minden egyes ajtó kap saját kis lámpát.

A belső tér ergonómiáján is lehetne változtatni, ha ilyen buszokat venne a BKV. Az ülés háttámlájából, a mennyezet irányába felfutó függőleges kapaszkodók illesztései a kényelmesnél magasabban vannak, és olyan göcsörtösek, hogy azokat nem esik jól megfogni, ezért nagyon hiányzik egy fejmagasságban húzódó, vízszintes kapaszkodó, ami az utastér teljes hosszában végignyúlik. Az Ikarus 134V Volán-változatában sem volt ilyen, de ott nem volt ennyire szembetűnő a hiánya.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A rámpa jól működik, de az ajtónyitással volt némi gond - pont a kamerák szeme láttára


Kapaszkodókban nem, az ülőhelyek számában viszont erős lehetne a Scania, de a harminc darab fix ülését a viszonylag kevés állóhellyel egyensúlyozza ki. Ötvenöt állóhelynél sokkal több van a már rendszeresített buszokon is, a hosszabb új Ikarusban nyolcvanöt volt.

Tesztútjai során jó pár öles kátyúval találkozhatott már a Scania tesztbusz, mert az első részben állva a futómű felől érkező vibrálást lehetett érezni. Menetkényelme ettől még jónak mondható: mint minden új busz, ez is halk és környezetkímélő, belső tere a nagy ablakfelületeknek és vidám színeknek köszönhetően szellősnek hat, annak ellenére, hogy dupla üléssorai között nincs túl nagy hely.

A többihez hasonlóan ez a tesztbusz is ingyen igénybe vehető, annak a bizonyítéka lehet, hogy mennyire kíváncsi a BKV az utasok véleményére. A rosszmájúak szerint viszont azért ingyenes rajta az utazás, mert nincs felszerelve jegylyukasztókkal.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!