Több, de nem túl sok - Suzuki Swift Sport-menetpróba

A Swift Sport magyar bemutatóján a Suzuki sajtósától megtudtuk, hogy "ez az autó azoknak készül, akik többet akarnak, de nem túl sokat". Ezzel arra célozhatott, hogy a normál Swiftnél ugyan erősebb a Sport, de az igazi hot hatch kisautóktól azért még messze van. Szerencsére ez csak a lóerők számára igaz, a futóműve ugyanis sokkal erősebb motorhoz is megfelelő lenne.

Dupla kipufogó, méretes tetőspoiler és fekete áldiffúzor különbözteti meg a Sportot hátulról
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Egészen addig nem értettem, hogy miért nem GTI-nek hívták a 2006-ben bemutatott, előző Swift Sportot, amíg ki nem próbáltam. Az ős-Swifteknél (az 1983-as kockánál és az 1989-es gömbölyűnél) még a legendás három betű jelezte a csúcsváltozatot, de azok teljesen más filozófia szerint készültek, mint a mai Sport. Szinte semmi rugózás és hangszigetelés nem volt bennük, viszont a 101 lóerős, két vezértengelyes, kihegyezett 1,3-as úgy vitte a mindössze nyolcmázsás (kocka: hét) kasztnit, hogy még az Astra GSi-sofőrök sem lehettek biztosak a győzelemben, ha egy gyorsulási versenyre került sor a Váci út egyik lámpájánál valamelyik péntek este. A GTI váltója borzasztó rövid áttételezésű volt, és hátul is tárcsafékek lassították, amit még az 1,6-os szedán sem mondhatott el magáról.

Sokat szelídült a külső a genfi tanulmányautóhoz képest, de azért így is sportos

Egy barátom 1994-es GTI Swiftjét egy időben én is gyakran vezettem, egy kezemen meg tudom számolni hány olyan autóval volt dolgom éltemben, aminek olyan élénk gázreakciói lettek volna, és ami szívesebben pörgött volna a 8000-es leszabályozás felé, mint a régi GTI-motor. Magyarországon sajnos alig ismerték a GTI-t, mert nálunk nem gyártották, és hivatalos forrásból nem is értékesítették, viszont aki hozzájutott egyhez, az sok meglepetést tudott okozni a sokak által lesajnált kisautóval, mivel külsőre alig különbözött a normál változatoktól. Strapabírósága legendás volt, nem csoda, hogy a ralipályákon is sokan nyúzták.

Legerősebb pontja a futóműve: stabil, játékos, élvezetes, nagyokat lehet vele kanyarodni

A 2006-os Swift Sport már egészen más koncepció szerint készült. Ez már az eleve nagyobb és nehezebb harmadik generációs Swiftre épült, itt már előtérbe került a biztonság (EuroNCAP: négy csillag) és a komfort is, teletömték az elérhető összes extrával az automata klímától az ESP-ig. Tömege egy tonna fölé nőtt, így igazából nem lett gyorsabb a régi GTI-nél, pedig ennek az 1,6-os motorja már 125 lóerőt tudott. Városi szaladgálós, cikázós kisautónak azonban tökéletes volt. Bár a futóműve a 17 colos kerekekkel nem volt túl megbocsátó a kátyúkkal és csatornafedelekkel szemben, sima úton akkorákat lehetett vele kanyarodni, hogy az ember könnyű szívvel felejtette el neki, hogy egyenesben egy dízel Passatot is alig tudott legyorsulni. Elterjedésének főleg az ára szabott határt, hiszen senki sem fizetett ki érte szívesen négymillió forintot úgy, hogy egy alap-Swift ennek csak kicsivel több, mint a felébe került. Mindezt az eladási számok is alátámasztják: az előző Swift-generációból 512 ezer fogyott Európában, de Sportból csak 23 ezer, tehát durván száz Swiftre csak négy Swift Sport jutott.

Jó oldaltartású sportülés és vastagabb, piros cérnával varrt bőrkormány várja a vezetőt

Az új Swiftet tavaly június óta gyártják (már 90 ezer készült), de tudni lehetett, hogy hamarosan ebből is lesz sportváltozat. Állítólag a tervezés korai fázisában a turbósítás gondolta is felmerült a japán mérnökökben, de aztán a Suzuki hagyományaihoz hűen inkább az egyszerűbb, olcsóbb, megbízhatóbb megoldást választották: maradtak a szívómotornál, mivel ahhoz értenek a legjobban. A motor a régi Swift Sport változó szelepvezérlésű M16A blokkjának továbbfejlesztéséből született, javítottak a szívórendszeren, bevezették a változó szívócsőhosszt, és a szelepek is jobban emelkednek, mint korábban. Ennek eredményeképp 11 lóerővel, 136-ra nőtt a teljesítmény, a nyomaték is 160 Nm-re emelkedett a korábbi 148-ról. Még a fogyasztás is javult közel tíz százalékot (vegyesen 6,4 liter), pedig start-stop rendszer nincs az autóban.

A motor lelkes, pörgős és takarékos, csak az átütő erő hiányzik belőle

Az átdolgozott 1,6-os nagyon lelkesen veszi a fordulatszámot, de igazán csak 4500-tól kezd el húzni, a 7000-es leszabályozásig. Csúcsnyomatékát 4400-nál, csúcsteljesítményét 6900-nál éri el, igazi régi vágású, pörgős sportmotor, amit a mai turbómotorokkal ellentétben meg kell dolgoztatni, ha igazán gyorsan akarunk menni. Normál használat esetén, 3000 körül felkapcsolgatva nem tűnik különösebben erősnek, ezért akár a nagymamák is könnyen elvezetik majd a Sportot, még a pedálok is könnyen járnak, és a határozott oldaltartású vezetőülés sincs alacsonyabban, mint a mezei Swiftekben. Kihúzatva azért rendesen megindul a legerősebb esztergomi, de folyamatosan az az ember érzése, hogy jó lenne még pár extra lóerő, a 11 lóerős teljesítménynövekedést nem nagyon lehet érezni a régi Sporthoz képest. Ugyan a gyorsulás 8,9-ről 8,7-re csökkent, de ez is inkább az új hatfokozatú váltó érdeme, amiben kisebbek az ugrások a fokozatok között, és a kettes is rövidebb, mint korában. Sajnos a motor hangja nem túl vérpezsdítő, még a hangolt dupla kipufogó ellenére sem.

Cikkünk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!

Cikkajánló

Húsz év, három generáció nagy Swift-teszt		A mi gyorskocsink Suzuki Swift Sport-teszt		Izomautók hatmillióért Clio RS vs. Corsa OPC