Jó, essünk túl a nehezén! A vasárnapi egész napos gasztronómiai fesztivált megelőzően szombaton este a város egyik legjobb étterme, a Chianti rendezett jótékonysági borvacsorát. Ezen öt Stílusos Vidéki Étterem mellett a veszprémiek másik két kedvence, az Oliva és a Villa Medici is felvonult. Mivel a zsebemben ott lapult a kocsim kulcsa, a borok értékelésétől ezúttal eltekintek, nem úgy az ételekétől.
A debreceni Ikon mangalicaszüze és rántott körme előzetesen mindenkit meghökkentett.
De csak addig, amíg el nem kezdtük a kóstolást. A rántott köröm (a kép bal felső részén) nemcsak hogy ehetőnek, de felettébb kellemesnek bizonyult. Fűszeres, a szájban gyorsan szétmálló étel, amelyet mindenképpen kóstoljanak meg, ha Debrecenben járnak.
Ha két veszprémi étterem összeáll, abból csak jó dolog sülhet ki. Mint például ez a szinte megjegyezhetetlen nevű ételkompozíció. Amelyben rám a tökkel és nyári almával összedolgozott kísérőétel (a képen a jobb felső részen) gyakorolta a legnagyobb hatást. A gyöngytyúk és fürjmell pedig már csak hab volt a tortán.
Nem értik? Sebaj. Nem érteni kell, hanem megenni. Az est házigazdája, a Chianti sem óhajtott lemaradni a versenytársak mögött. Nézzék ezt a csodálatosan szép szarvasbélszínt! Olyan puha, hogy – Louis de Funest idézve – szétolvad az ember szájában. (Fantomas)
Ez mindenkit elkápráztatott.
Pedig ez volt a borvacsora hatodik fogása.
Stílszerűen a balatonfüredi Baricska csárda cigányzenekarának félórás performanszával indult el vasárnap délben a 8. Stílusos Vidéki Éttermiség gasztronómiai fesztivál, amelyet a veszprémi óvárosban, pazar körülmények között rendeztek meg.
Amint a képen is látható, az éttermek séfjei a számukra kissé szokatlan környezetben is igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni az ételekből. Itt éppen a szigetmonostori Rosinante séfje, Jónás Gábor az utolsó simításokat hajtja végre a baconszalonnával körbetekert steakeken...
...hogy azután ez legyen a végeredmény. A fogás az egyik legnépszerűbb volt a veszprémi fesztiválon.
Az egri Macok étteremtől megszokhattuk, hogy a hagyományosnak mondott ételeket is úgy készítik el, hogy abban
legyen egy kis csavar, furfang, séflélek.
Íme, a mangalicatarja akkor, amikor még csak vágyakozva nézett rá a veszprémi tömeg.
Ez pedig már az a pillanat, amikor a kedves vendég végre a tányérján tudhatta a mangalicatarját és a kenyértésztát is. Nemcsak finom, hanem rendkívül gusztusos a szervírozás is.
Nehéz erről az előételről beszélnem, mert csak keresem a szót, a hangot. A veszprémi Oliva parádés fogása nem csak engem vett le a lábamról.
Sokak szerint a libamáj a magyar konyha egyik királyétele.
Nem vitatkozom ezzel. Viszont a királynék városában ezzel a fogással azt is bebizonyították, hogy még a libamáj tekintetében is van új a nap alatt.
Ezek a soproniak mindig kitalálnak valamit. Veszprémbe például úgy érkeztek meg, hogy előételként a magyar konyha egyik örök klasszikusát, az imádott, de sokat is átkozott hortobágyi húsos palacsintát hozták magukkal.
Szükség van a hagyományok ápolására.
A kedves közönség ugyanis sokszor elgondolkodva olvasgatta a különféle ételkreációk neveit. A hortobágyi palacsintánál azonban nem volt szükség hümmögésre – csak evésre.
Amikor a csizma az asztalra kerül. Fogas és zserbó egyben? Mindez előételként tálalva? Igen! A debreceniek lassan ikonikus éttermében ilyen különlegességekkel is előrukkolnak.
A noszvaji Nomád kreatív előétele remekül megalapozta az ember hangulatát. A friss, meleg, mediterrán jellegű házi kenyérre felkent bazsalikomos vargányapuding a magyar erdők illatát, az ott termő vargányák jellegzetes ízeit vonultatta fel.
A hagyományos magyar konyha és a mediterrán ízvilág keveréke volt ez.
Nem csoda, hogy ezt a fogást is rengetegen keresték a veszprémi óvárosban.
A villányi Mandula séfjei sem tétlenkedtek. A kacsamáj ebben a fogásban ugyan vitte a prímet, de a rozézselé sem akart lemaradni mögötte.
Kalaplengetés mindazoknak, akik ezt az ételt a tányérra álmodták.
Ha lemaradtak róla, és szeretnék megkóstolni, látogassanak el Villányba. Nem fogják megbánni.
Ebéd illusztris, középkori keretek között. Az emberek csak tódultak, jöttek, sorban álltak (ezt azért volt, aki nehezen viselte), majd ettek. A legtöbben csodálkozva néztek körbe az ételek láttán. Szerencsére a mélyhűtött rántott sajtot ezen a napon senki sem hiányolta Veszprémben.
A slambuc tésztából és krumpliból készülő, szalonnával ízesített, bográcsban elkészített pásztorétel. A debreceni Ikon séfje, Csomós András ezt kissé továbbfejlesztette:
Törekedtünk olyan formában tálalni, hogy az emberek elmosolyodjanak, és azt mondják: na, ebben volt egy kis csibészség.”
Jelentem, a mű sikerült. Az alkotó nem pihent, a nép meg vitte, mint a cukrot.
A kecskemétiek mi mással állhattak volna elő, mint egy hagyományosnak mondható Bács megyei fogással.
A hagyomány és a különlegesség itt is jól keveredett.
A kreatív séf sertésszűzzel és kolbászos-zöldborsós lecsóval feltálalt főétele nagyszerű választásnak bizonyult. Arról nem is beszélve, hogy kinézetre ezt az ételt találtam az egyik legszebbnek Veszprémben.
Ránézésre a házigazda Chianti étterem vaddisznószüze sem marad le sokkal a kecskeméti bicskás pecsenye mögött.
Egy középkorú asszony ügyesen egyensúlyozott.
Tányérján a vaddisznó, lábán a magas sarkú cipő, alatta a középkori utcákat megidéző kockakövek. Amikor azt kérdeztem, milyennek találja, csak annyit mondott: ez már a második forduló volt...
Amikor már azt hittem, hogy mindezt nem lehet fokozni, akkor tévedtem oda a mádi Gusteau bódéjához. Ott csak annyit láttam, hogy minden sorban álló a gusztusosan kinéző kecskesültet keresi. A szerencséseknek még jutott belőle. A későn érkezők Mádon keressék.
Végül csak visszatértem oda, ahonnan elindultam. A mák a magyar konyha egyik megosztó étele. Van, aki szereti, és van, aki hallani sem akar róla. (A világ számos országában meg azon csodálkoznak, hogy a magyarok mákot esznek.)
Itt van ez a csíkos mákos málé, amely méltó lezárása volt ennek a napnak.
Egy desszert, amelyben egyáltalán nem érezni a cukrot, még azt sem nagyon, hogy édes lenne. Pedig az. Kiemelkedően jó kreáció, amely hamarosan felkerül a szigetmonostori étterem étlapjára is.