Az elmúlt években kisebb átrendeződés zajlott a legnagyobb energetikai cégek mezőnyében. Ám függetlenül attól, milyen módszertannal állítják össze a mérvadó szakmai lapok és elemzők saját listáikat, mennyire szűken vagy tágan értelmezik az 'energetikai cég' fogalmát,
azok élén jellemzően az amerikai olajmonstrum, az Exxon Mobil végez.
Könnyen lehet azonban, hogy a kínai óriás megalakulásával eddigi legerősebb kihívója jelentkezett be az első helyért. Igaz, éppen olajjal nem dolgoznak.
Elemzők szerint a pekingi vezetés stratégiai céljai is közrejátszottak abban, hogy zökkenőmentesen lezajlott a fúzió, és megalakulhatott az energetikai behemót. Kínában ugyanis
a szektorban működő nagyobb cégek jelentős hányada még mindig állami kézben van.
Ezek a vállalatok pedig túl nehézkesen és lassan képesek reagálni a növekvő energiaigényekre. Pekingben úgy látják, jelentősen felgyorsíthatja a szükséges technológiai korszerűsítéseket, ha növelik a magántőke részvételi arányát a szektorban. A másik fontos ok, hogy
az állami vállalatok hatalmas adóssághegyeket görgetnek maguk előtt, ezek lefaragása pedig csak a piaci pénzek bevonásával látszik megvalósíthatónak.
A fúzió azért is figyelemre méltó, mert júniusban még csak a két cég közötti tárgyalásokról érkeztek hírek, most pedig az ottani felügyeleti szerv közzétette mindössze egysoros határozatát az egyesülés jóváhagyásáról. Ezzel a legnagyobb energetikai társaság jön létre, melynek
eszközállománya 271 milliárd dollárt ér, és a világ legnagyobb termelőkapacitásaival rendelkezik.
Ez 225 gigawatt teljes termelőkapacitást jelent, melyből a szélenergia 33 gigawattal részesül. Összehasonlításként: a norfolki offshore szélerőmű 1200 megawatt kapacitása nagyjából háromszázezer háztartás ellátására elég.
A létrejött kínai óriás várhatóan olyan illusztris társaságba kerülhet, amelynek az Exxon Mobile mellett a vezető európai energetikai monstrum, a Shell, az orosz Gazprom, illetve a British Petrol is tagja. Bár ezek a vállalatok, termelésükből adódóan, eltérő szolgáltatásokkal rendelkeznek mint a kínai társaság,
az új vállalat ebben a ligában kell hogy játsszon globális szinten.
A Forbes jelentése szerint, például a Gazprom eszközállományának értéke nagyjából egyezik az új vállalatéval, és 10 milliárd dollár fölötti volt a tavalyi profitja. A Shell eszközeinek értéke a számítások szerint ugyan a 400 milliárd dollárt is meghaladja, de tavalyi profitja nem érte el az 5 milliárdot. Az elemzők ugyanakkor arra számítanak:
az új versenyzőnek rövidtávon nem a kiemelkedő profit lesz a célja, mert más, sürgetőbb feladatokat kell megoldania.
Az új cég ugyanis a világ legnagyobb szénkitermelője lesz, sőt a vállalat energiamixében az erre a hordozóra épülő termelés 77 százalékot tesz majd ki. A szélenergia 14 százalékkal, a hidroenergia 8 százalékkal, míg a napenergia kihasználása egyelőre 1 százalékkal részesül. A várakozások szerint,
az egyesülés miatt a két vállalat portfóliója kedvezően hat egymásra.
A Shenhua diverzifikálhatja saját energiamixét, és miközben a China Guodiant jelentős adósságtól tudja megszabadítani, nagyobb teret adhat a tiszta energiák termelésének és kialakíthatja az ehhez szükséges infrastruktúrákat.