Az első eset alig öt évvel az első atombomba felrobbantása után, 1950-ben történt a hidegháború kezdeti időszakában. Az USA egyfajta „kamubombával" akarta megfélemlíteni a Szovjetuniót. Az álbomba kizárólag TNT-t és uránt tartalmazott, plutóniumot nem, így nem lehetett volna bevetni nukleáris fegyverként.
Az Alaszkából Texasba vezető úton az álbombát szállító B-36 bombázó motorja meghibásodott, és mivel a kényszerleszállás az adott körülmények között lehetetlen volt, a kamubombát a Csendes-óceán felett engedték ki.
A legénység még látta a villanást, valamint hallotta az azt kísérő durranást is, a bombában található uránt viszont sosem sikerült visszaszerezni.
Március 10-én egy Boeing B-47 Stratojet szállt fel a floridai MacDill Air Force Base katonai támaszpontról. A gép Marokkóba tartott két „nukleáris kapszulával" a fedélzetén. A tervek szerint útja során nem szállt volna le, a tankolást levegőből oldották volna meg.
A második tankolást a Földközi-tenger felett tervezték, a repülőgépnek ebben a térségben veszett nyoma.
A fedélzetén szállított nukleáris anyagot végül soha nem találták meg.
A kora reggeli órákban egy B-47-es bombázó egy 3400 kilogramm tömegű Mark 15-ös típusú nukleáris fegyvert szállított. Egy katonai gyakorlat során a B-47-es véletlenül összeütközött egy F-86-os vadászrepülőgéppel, és mivel elég komolyan megsérült, kénytelen volt a bombát kiengedni a Georgia államban található Savannah folyó felett. Végül a bombázó sikeresen leszállt, a – szerencsére fel nem robbant - bombát viszont ebben az esetben sem sikerült visszaszerezni.
Egy küldetés alkalmával a két darab, 24 megatonnás nukleáris fegyvert szállító B-52-es bombázó egyik szárnya leszakadt az észak-karolinai Goldsboro felett. A zuhanáskor a bombák közül az egyiknek a vészejtőernyője szerencsésen kinyílt, a másik azonban a közeli város környékén elterülő termőföldbe csapódott.
A bombát nem sikerült visszaszerezni, egykori feltételezett becsapódási helyét ma egy tábla jelöli.
Az A-4E Skyhawk típusú repülőgép a USS Ticonderoga repülőgép-hordozón tartózkodott, amikor a baleset történt: a repülőgép nemes egyszerűséggel a Filippínó-tengerbe gurult pilótástul, nukleáris fegyverestül. Sem a járművet, sem a benne ülő pilótát, de még a bombát sem sikerült aztán megtalálni. Végül az Egyesült Államok beismerte, hogy a roncs (és vele együtt az atombomba) az egyik Japán-szigettől mindössze 128 kilométerre fekszik valahol a tenger mélyén.
1968 tavaszán az USA hadserege elveszített egy fontos katonai eszközt. Az esetet a Pentagon szigorúan titkosnak minősítette, így nem tudni, milyen fajta nukleáris fegyver szívódott fel, bár spekulációk azért léteznek:
az egyik szerint egy Scoprion típusú nukleáris tengeralattjáróról lehet szó.
Egy ilyen jármű tűnt el az Atlanti-óceán mélyén még 1968 májusában, fedélzetén 99 fős személyzet tartózkodott. A tengeralattjáró eredetileg a Szovjetunió elleni kémtevékenységet folytatott.
Forrás: IFL Science