Miközben a kínai gazdasági növekedés lassulása hosszú hónapok óta kiemelt kérdés a világgazdaság számára, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég úgy számolt, jövőre a világ második legnagyobb gazdaságának GDP-je már 6 százalékkal sem fog tudni bővülni.
Hat hónappal ezelőtt az IMF még 6,1 százalékos növekedéssel számolt 2020-ra, most azonban már csak 5,8 százalékot prognosztizált a szervezet.
A lassuló növekedés azonban önmagában még nem feltétlenül probléma. Maga a Valutaalap is jelezte ugyanis, hogy egyrészt a csillagászati növekedés nem tartható fenn a végtelenségig, másrészt hogy a mélyben a kínai gazdaság szerkezetének kedvező átalakítása okozza a lassulást. Peking ugyanis egy ideje igyekszik átállítani Kínát a túlzott eladósodással járó, elsősorban a feldolgozóiparra építő modellről egy belső fogyasztás által vezérelt növekedési modellre.
Az IMF jelentése azonban kiemel két konkrét tételt is, amely jelenleg közvetlenül is hozzájárul a növekedés lassulásához. Az egyik a kereskedelmi konfliktusok eszkalálódása, míg a másik a gyengülő külső kereslet.
Az elemzők viszont, úgy tűnik, nem igazán értenek egyet abban, hogy melyik rombolja erősebben a növekedési kilátásokat
– írja a MarketWatch elemzése.
Jennifer Lee, a BMO Capital Markets közgazdásza elsősorban a kereskedelmi háborúnak tudja be a lassulást. Kína ugyanis továbbra is erősen támaszkodik a globális kereskedelemre, még akkor is, ha az ország exportfüggősége jelentősen csökkent.
Ezzel szemben Louis Kuijs, az Oxford Economics vezető ázsiai közgazdásza úgy látja, a kereskedelmi háború csupán az érem egyik oldala. Meglátása szerint Kína súlyos ellenszelekkel néz ma szembe, különösen a lassuló globális kereskedelem miatt.
Fontos azonban, jegyezte meg az elemző, hogy
a szolgáltatói szektor és a kiskereskedelem az a két terület a kínai gazdaságban, amely a többi iparághoz képest a legerősebb volt az elmúlt időszakban.
A legutóbbi adatok alapján például az idei harmadik negyedévben a kiskereskedelmi eladások 8,2 százalékkal erősödtek az elmúlt év azonos időszakához képest.
Mindazonáltal a kínai háztartások belső fogyasztása még mindig elég szerényen, mindössze 38 százalékkal, járul hozzá a kínai GDP-hez. Következésképpen
jelenleg még nem elég erős a belső fogyasztás gazdasági ereje ahhoz, hogy kellően egyensúlyozni tudja az egyéb ellenhatásokat
– tette hozzá a szakember.
Ezzel párhuzamosan a szeptemberi ipari termelés, éves alapon, 5,8 százalékkal bővült, szemben a megelőző hónapban mért 4,4 százalékkal.