Az Európai Diabéteszkutató Társaság (European Association for the Study of Diabetes) hivatalos folyóiratában, a Diabetologiában frissen publikált közlemény szerint a kültéri mesterséges éjszakai fény összezavarja a vércukorszint szabályozását és hajlamosít a diabéteszre. A szerzők becslései szerint
egyedül Kínában több mint 9 millió diabéteszes eset írható az éjszakai fény számlájára.
A tanulmányt Dr. Jü Hszü és munkatársai jegyzik a Sanghaji Csiaotung Egyetem Ruicsin Klinikáján működő Sanghaji Endokrinológiai és Anyagcserebetegség-kutató Intézetből.
A mesterséges fénynek való éjszakai kitettség rendkívül elterjedt civilizációs ártalom a modern társadalmakban.
A városi fényszennyezés mára elérte azt a mértéket, hogy nemcsak a nagyvárosok lakóit, de a fényforrásoktól akár több száz kilométerre fekvő külvárosi és parkövezeti területeket is érinti. A szerzők megjegyzik: „Bár a világ lakosságának több mint 80 százaléka van kitéve éjszakai fényszennyezésnek, a probléma egészen az utóbbi évekig csak csekély figyelmet kapott."
A Földre jellemző természetes 24 órás nappal-éjszaka ciklus azt eredményezte, hogy a legtöbb élőlényben, így az emlősökben is működik egy beépített, nagyjából 24 órás periódusidőre hangolt ún. cirkadián óra, amely segít a szervezetnek alkalmazkodni a világos és sötét időszakok váltakozásához. Korábban már kimutatták, hogy a fényszennyezés megzavarja a rovarok, a madarak és más állatok cirkadián ritmusát, ami az érintett élőlények korai halálához és a biodiverzitás csökkenéséhez vezet.
Felvetették már azt is korábban, hogy a mesterséges éjszakai fénynek szerepe lehet az anyagcserénk felborításában azáltal, hogy megváltoztatja a táplálékbevitel időzítését.
A mesterséges éjszakai fénynek kitett patkányokban glükóz-intolerancia alakult ki: mind a vércukorszintjük, mind az inzulinszintjük megnövekedett.
Egy másik tanulmány azt találta, hogy azok az egerek, amelyeket 4 héten át éjszakánként akár csak minimális erősségű fehér megvilágításban tartottak, meghíztak, és csökkent glükóztoleranciát mutattak azokhoz képest, amelyeknek teljesen sötét éjszakai környezetet biztosítottak, holott a két csoport nagyjából azonos mennyiségű energiát vitt be és használt el.
A mesterséges éjszakai fény az emberi egészségre is bizonyítottan kedvezőtlen hatással bír.
Az éjszakai műszakban dolgozók vizsgálata kiderítette,
hogy nagyobb eséllyel zavarodik össze a cirkadián ritmusuk, és a szívkoszorúér-betegségre való hajlamuk is nő,
ha erősebb fényben dolgoznak éjjel. További kutatások azt találták, hogy a mesterséges éjszakai fénynek való nagyobb kitettség 13-22%-kal növeli a túlsúly és az elhízás valószínűségét, a hálószobába beszüremlő utcai fény pedig pozitív összefüggést mutat az időskori cukorbetegséggel.
A kültéri mesterséges éjszakai fény lehetséges hatásait egy dél-indiai kutatás is igazolta, amelyben műholdképek segítségével keresték az összefüggést a fényszennyezés és a régióbeli felnőtt lakosság egészségügyi mutatói között. Az átlagos testtömegindex, a szisztolés vérnyomás és a „rossz" (LDL-típusú) koleszterin mind az éjszakai fény intenzitásával arányosan növekedett.
A diabétesz Kínában is – a nyugati világhoz hasonlóan – kritikus népegészségügyi probléma, és a betegség kialakulását és súlyosbodását egyaránt viselkedésbeli és környezeti rizikófaktorok határozzák meg.
Az ország gyors iparosodása és gazdasági növekedése a városi világítás és az annak kitett népesség drámai mértékű növekedését vonta maga után.
A városi lakosok nagy eséllyel elszakadnak a természetes 24 órás nappal-éjszaka ciklustól, és egy olyan mesterséges életritmusba kerülnek át, ahol a munkavégzés és a kikapcsolódás is áttolódik a sötét periódusba, ami együtt jár a mesterséges megvilágításnak való kitettséggel.
A Diabetologiában megjelent tanulmány egy nem-fertőző betegségeket felmérő kínai nemzeti adatbázisra épít, amely egy országszerte 162 helyszínen végzett, a népesség reprezentatív hányadát felölelő 2010-es felmérés adatait rögzíti.
A felmérésben 98 658 felnőtt vett részt,
akiket interjúkban demográfiai és orvosi adataikról, háztartásuk jövedelméről, életvitelükről, végzettségükről és családtörténetükről kérdeztek. A résztvevők átlagéletkora 42.7 év volt, és nagyjából egyenlő arányban voltak köztük nők és férfiak.
A testtömegindexet a résztvevők testsúlya és magassága alapján számították ki, vérmintáikból pedig meghatározták az éhomi (étkezés előtti) és étkezés utáni vércukorszintet, valamint a cukorkonjugált hemoglobin (HbA1c) szintjét. A glükóznak ez a formája a vörösvérsejtekben a hemoglobinhoz kötve található meg, és a megelőző 8-12 hét vércukorszintjének csúszó átlagáról nyújt információt. A résztvevőkhöz a vizsgálat valamennyi helyszínén hozzárendeltek egy átlagos éjszakaifény-kitettségi értéket az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Meteorológiai Műholdprogramjából származó éjszakai földfelszíni felvételek alapján.
A kitettségi szinteket öt kvintilisbe (öt, 20%-onként emelkedő csoportba) osztották. A legmagasabb kvintilisben a medián fényintenzitás a 69-szerese volt a legalacsonyabb kvintilisben mértnek. A kültéri éjszakai mesterséges fény intenzitása nagy változatosságot mutatott Kínán belül.
A legtöbb vizsgált területre alacsony éjszakai fényintenzitás volt jellemző, míg a legmagasabb fényintenzitások
összemérhetők voltak az Egyesült Államok keleti-parti nagyvárosaiban tapasztalhatóval.
A magasabb kvintilisekbe tartozó résztvevők átlagban idősebbek, magasabb testtömegindexszel és nagyobb bevétellel rendelkezők voltak, és jellemzően városi régiókban éltek.
Az alacsonyabb kvintilisekbe tartozók átlagosan több testmozgásról, viszont alacsonyabb iskolai végzettségről számoltak be. A felmérés adatai szerint az éjszakai fény intenzitása szerinti legmagasabb kvintilisbe tartozóknál 28%-kal nőtt a diabétesz előfordulása a legalacsonyabb kvintilisbe tartozókhoz képest.
A lakóövezeti kültéri mesterséges éjszakai fénynek való tartós kitettség
pozitív összefüggést mutatott a vércukorszinttel, az inzulinrezisztenciával és a cukorbetegség gyakoriságával,
miközben fordított összefüggést mutatott a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek funkciójával még a legfontosabb diabétesz-rizikófaktorokra történő normalizálás után is.
A legnagyobb éjszakaifény-intenzitású kvintilisben így átlagosan minden 42 emberre jutott egy olyan diabéteszes eset, amely nem alakult volna ki a legalacsonyabb kvintilisbe tartozó régiókban. S még ha a cukorbetegség az éjszakai fénnyel nem mutat is olyan erős összefüggést, mint némely jól ismert rizikófaktorral, a fokozott kockázatú népesség mérete mégis óriási amiatt, hogy a kültéri mesterséges fény mindenütt jelen van.
A kutatók úgy becslik, hogy a 18 éves és annál idősebb kínai népesség körében több mint 9 millió diabéteszes eset írható a kültéri éjszakai fény számlájára,
és ez a szám várhatóan csak növekedni fog az egyre gyorsuló városiasodással,
valamint a vidéki népesség városokba vándorlásával párhuzamosan. A probléma globális léptékét jól illusztrálja az a tény, hogy a világ népességének kb. 83%-a, ezen belül Európa és az USA népességének több mint 99%-a fényszennyezett égbolt alatt él.
A most közölt eredmény csak egy az egyre sokasodó bizonyítékok sorában, amelyek mind arra utalnak, hogy a mesterséges éjszakai fény káros az egészségre, és hogy egyéb hatásai mellett növelheti a cukorbetegség kockázatát.
A szerzők azzal zárják közleményüket, hogy „az éjszakai mesterséges fénynek való kitettség további egyedi szintű közvetlen mérésére van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, vajon valóban ok-okozati kapcsolat áll-e fenn az éjszakai fény és a diabétesz között".