A harmincas évek derekán az új lendületre kapott német autóipar egyre-másra mutatta be újdonságait. Sokan keresték a széles tömegek számára elérhető olcsó népautó legmegfelelőbb formáját, és igyekeztek minél egyszerűbb konstrukciókat bemutatni.
A frankfurti Adler gyár sikeresen próbálkozott az akkoriban újdonságnak számító elsőkerék-meghajtással. Ez a konstrukció a meghajtást a motorral egy házban helyezte el, ezáltal tényleges súlycsökkenést eredményezett és növelte az üzembiztonságot.
A hosszú, nehéz kardántengely és a nagy, hátsó differenciál elmaradása javította az utasok kényelmét, a nagyobb belső térben lehetővé vált a csomagok jobb elhelyezése.
A legnépszerűbb elsőkerék-hajtású Adler kétségkívül a Trumpf Junior volt, amelyet szinte elkapkodtak a vevők. Népszerűsége láttán a gyár elkészítette a modell sportváltozatát is, az 1935-ben bemutatott Adler TJ Sport modellt. A kis szériában készült kétüléses, favázas autót 995 köbcentis, 30 lóerős motorral és alumínium karosszériával szerelték.
Amikor a nácik meghirdették autópálya-programjukat, sok szakértő tamáskodott, vajon a kis teljesítményű kocsik számára nem lesz-e nagyon megterhelő a folyamatos gyors utazás.
A kétkedők meggyőzésére az Adler tesztet szervezett a berlini Avus versenypályán. A kérdés az volt, egy 1 literes autó milyen sebességgel és milyen hosszan tud futni.
Az eredmény mindenkit meglepett, az Adler Trumpf harminc százalékkal megdöntött minden eddigi gyorsasági rekordot. A 10 000 mérföldet 151 óra 18 perc 11 másodperc alatt futották le 106,36 km/h átlagsebességgel (a régi rekord 79,15 km/h). A 4000 mérföldig tartott 110 km/h átlagsebesség a hirtelen jött havazás és havas eső miatt csökkent 106 km/h-ra.
A rekordkísérlet érdekessége, hogy minden jármű szériatípus volt, bárki megvásárolhatta, és hasonló eredményeket produkálhatott velük. 30 lóerős motorjuk volt, s csak a karosszérián végeztek kisebb átalakításokat.
A vezetőfülke vászontetejét keménytetőre cserélték, az első lámpákat besüllyesztették a karosszériába, az első és a hátsó sárvédőket burkolattal látták el. A légellenállás csökkentésének eredményeképpen az autó végsebessége 126 km/h-ra növekedett.
Az 1000 cm3-es kategóriában elért 13 világrekord bizonyította, hogy ezek az autók kis motorjuk ellenére alkalmasak nagy sebességgel való tartós haladásra, tehát folytatódhatott a német autópálya-program.
(Veterán Autó és Motor)