Horch múzeum - Mi lett volna, ha...

Az interneten böngészve Ács Tibor a zwickaui August Horch múzeum honlapján egy időszakos Trabant prototípus-kiállítást fedezett fel. Pár nap múlva már kíváncsian toporgott a bejáratnál, hogy tudósíthassa a különlegességekről a Veteránt.

A szászországi gépjárműmárkák autó- és motorkerékpár-gyártási hagyományai a múlt századot megelőző időkig nyúlnak vissza.

Az Audi és a Horch Zwickauban, a Wanderer Chemnitz-Siegmarban, a DKW pedig Zschopauban tevékenykedett. E négy márkából született meg 1932-ben az Auto Union, a gyártott darabszámokat nézve akkoriban a második legnagyobb német járműipari vállalatcsoportnak számító cég, amelynek márkajele a négy egymásba fonódó gyűrű lett.

A második világháborút követően az Auto Union AG szászországi létesítményeit államosították, egy részük a megszálló szovjet csapatokhoz került. Persze az autógyártással nem hagytak fel, Zwickau például elkezdte ontani a kétütemű autókat.

A korábbi vállalat vezetői a szovjet megszállás után 1949-ben Ingolstadtban alapították meg a négy gyűrű autóipari hagyományait folytató, új Auto Union GmbH-t, majd 1969-ben az NSU-val egyesültek (Audi NSU Auto Union AG), végül a vállalatot 1985-ben átnevezték Audira. Az interneten található zwickaui August Horch múzeum honlapja szerint mind a négy márka minden fontosabb modelljét meg lehet tekinteni a múzeumban, ami, a Trabant prototípus-kiállítással fűszerezve igazi kuriózumnak ígérkezett.

Sajnos a több mint hétszáz kilométeres utazásunk nem hatotta meg a pénztárban dolgozó négy (!) asszonyságot és a teremőrt, s hiába lobogtattam az ingyenes belépést lehetővé tevő nemzetközi újságíró igazolványomat, közöltem cikkírási szándékomat, nem álltak el tervüktől, hogy megváltassák velem a négyeurós belépődíjat, megfejelve a fényképezés engedélyezésért kirótt kéteurós extra díjjal. Baráti fogadtatás...

Megtekintve a második világháború előtti autók szekcióját, a szintén Zwickauban gyártott teherautót, traktort, Sachsenring P240-ast és az alapjaira épített reprezentatív parádés kocsit, a Trabant-kiállítás következett. A múzeum számtalan kísérleti járművet vonultatott fel, kezdve az első P50-estől a továbbfejlesztett négyüteműig.

A később Trabantnak hívott kocsi karrierje a P50-es típussal indult, amelynek tervezése még 1951-ben kezdődött, de a nullszéria csak évekkel később, 1958-ban készült el. A kocsi neve egyébként egy névadási pályázatról származik, s a gyár munkásai találták ki.

A konstrukciót apránként modernizálták, a kezdetben 17 lóerős teljesítményt 20, majd 23 lóerőre növelték, s többek között szinkronizált váltót is kapott a jármű. Félliteresről hatszáz köbcentiméteresre emelték az össz-lökettérfogatot, s egyúttal át is nevezték P60-ra a típust. Közben elkészült a limuzin-, a kombi- és a kupékarosszériával is gyártott IFA P70-es is, 1964-tól pedig gyártásba vették a P601-est.

A kiállításon meggyőződhettünk róla, hogy nem a gyáriak tehettek arról, hogy - bár kombi és katonai kivitel is készült a P601-esből, s a szériában gyártott Trabantot is finoman továbbfejlesztették gyártásának évtizedei alatt -, komolyabb változtatások nem kerültek át a szériagyártmányra.