Darazsakkal a Börzsönyben - összegyűltek a vespások

Lila tehén színű felspécizett gép egyenesen Olaszországból és vánszorgó, kopott bádogtalicska együtt robogott hétvégén a vespások nagy tavaszi túráján Bánkra. A hűvös, szeles idő és a technikai problémák által is nehezített út jó hangulatban telt, és végül - ha nem is saját kerekén - az összes robogó hazaért. És még a Vespa új modelljét is bemutatták.

Bánk felé hajtva a társaság kettészakadt: az élen haladók viszonylag jobb állapotú robogóikon vígan tartották a 65-75-ös utazótempót, míg ketten leszakadni kényszerültek. Az egyik masinán a megnyúlt bowden miatt nem volt negyedik sebesség, míg a másik, a már említett kopott VNB frissen felfúrt bejáratós hengere - egy halásztelki gépműhely munkáját minősítve - rendszeresen megszorult, számtalan megállásra kényszerítve az amúgy virgonc vasparipa lovasát.

A vespások így több részletben érkeztek meg szombaton késő délután a festői Bánki tónál lévő vendégházba. A program elvileg bográcsozás volt, de a lassan puhuló krumpli miatt a vacsora kissé késett. A megéhezett robogósok ezért más jellegű - folyékony - táplálék után néztek, és egymás gépeit mustrálták, bütykölték. Főként a két olasz vendég tett ki magáért, több mint ezer kilométer motorozás után gyorsan rendbe raktak vagy négy, kicsit köhögő motort. Alternatív programként felmerült a fürdőzés a tóban, de a hideg víz miatt a többség ezt kihagyta, és inkább a környék csendjéért aggódó helyi polgármesterrel csevegett.

A társaság érdi tagozata keze munkáját dicsérő marhapörkölt és gulyás elfogyasztása után ki-ki vérmérséklete szerint aludni ment, beszélgetett, vagy a közeli Harcsa kocsma biliárdasztalánál múlatta az estét. A csendes éjszakát csak elvétve verte fel egy-egy Vespa jellegzetes tülkölése.

Szél, verseny, Börzsöny

Könnyebb feladat volt a Vespa szépség- és hangverseny. A külsős résztvevőkből alakult zsűri egy 1978-as TS-t talált a legszebbnek, míg a hangversenyt egy tehénbőrrel bevont ülésű PX nyerte.

Az eredményhirdetés után a társaság egy része hazaindult, mások az eget kémlelve tanakodtak, hogy folytatódjon-e a túra: a heves szél cibálta felhőkből ugyanis időnként eleredt az eső. A rossz idő miatt az eredetileg tervezett kulturális programokról - vár-, múzeumlátogatás stb. - lemondó csapat, jócskán megcsappant létszámmal a Börzsöny felé indult. A Diósjenő és Kemence közötti, csak hétvégeken járható, festői szépségű úton kanyarogtak a robogók, majd Szobon, Vácon, Dunakeszin és számtalan kisebb záporon át visszatértek a fővárosba.

Az amúgy önfeledt motorozást csak egy közjáték zavarta meg: az egyik srác széttuningolt Special 50-ese nem bírta a strapát, és azt, hogy gazdája úton-útfélen a karburátort állítgatja: felpörgött és úgy maradt. A masina végül a konvojt kísérő furgonban végezte, az állandóan megszorulós öreg, ütött-kopott bádogtalicska mellett.

Ballai Vince