Kedves olvasó! Kérem, kattintson rögvest a következő oldalra, ha az Autó-Motor részletes, remek tesztjét olvasná a GS300-ról! Persze az [origo] autós lexusozás átfutása után is megteheti, sőt tegye. Hiszen ott mindent megtalál technikailag, ízekre szedve, s mivel mi nem ismételnénk, nem dupláznánk a tartalmat, legyen ez inkább egyfajta bevezető élménybeszámoló, kvázi dicshimnusza a Toyota-leány legújabb sportlimuzinjának.
Autósmozi: Lexus GS300 - 6:24 p.
És nemcsak szóban - nézzen sok-sok képet és videót is, üljön, képzelje magát a Lexusba! Mi is ezt tettük először, alig vártuk, hogy kipróbálhassuk az autót. Amely mostanra szépen eleurópaisodott, kapott egy markánsabb, karakteresebb megjelenést, formavilágot, olyat, amely vélhetően mindenkinek bejön. Nos, a tesztautóval töltött egy hét alatt azt tapasztaltuk, hogy sikerrel jártak a japán mérnökök.
Minálunk kevésbé ismert a márka, ennek megfelelően is megkülönböztetett figyelem dukált a GS300-nak is. Meg alapból azért, mert gyönyörű. A kocsitest nem kis méretei ellenére karcsúnak, könnyűnek hat elöl-hátul-oldalt letisztult, egyszerűen elegáns és sportos, lendületes vonalaival, formáival, dinamikájával. Kövezzen meg, aki akar, nekem van benne egy kis BMW, meg egy csipet Maserati Quattroporte, de azt hiszem, tőlük aztán nem szégyen "lopni"...
Már bent olyan érzése támad az ember fiának, hogy történhet bármi, lehet akármilyen szar napja, a Lexusban terpeszkedve szép az élet. Kényelem a köbön, minőség, diszkrét luxus. Mintha beülnénk a főnök irodájába. Elment egy hét szabadságra, én helyettesítem. A legfontosabb tudnivalók két perc után megvannak, de míg belakom a helységet, amíg automatikusan kezelem a kezelnivalókat, no ahhoz el kell telnie pár napnak. És kábé addigra kerülök tökéletesen tegező viszonyba a körülményekkel, midőn visszatér. És mosolyogva, de kelletlen húzódok, térek vissza hajtani a mókuskereket, jaj.
Nem jó dolog egy Lexustól megválni. Ja, akik megtehetik, éppen ezért inkább egy újabbra cserélik a márkán belül, és milyen igazuk van! Lexust vezetni, birtokolni egyszerűen királyság, de nem, nem az, mert az hivalkodó, pompázatos, kirakati. Lexusszal élni és közlekedni nemes, grófi, hercegi vagy micsoda, várszerű építmény a dombtetőn, kiserdő, mező, patak, kutyák, lovak meg minden, érkezik a szabó az új öltönnyel, a bejárónő, az egyik bejárónő végre levelet kapott kollegista fiától, jól van, tanul rendesen, ügyvéd lesz belőle. Tea, whiskey, kétszersült. Egy jó könyv. Könyvtárszoba. Snookerszoba. Vendégház.
Rendben, abbafejeztem. A Lexust abszolút modern, magyarmodern élethelyzetekbe sem nehéz beleképzelni, csak. Hagyjuk, ugorjunk! Finom, hűvös, fém és bőr, fa, és a legjobbik műanyag. Elöl fotelek, hátul szolíd kanapé, biztonságos nyugodtság, békebeli hangulat.
Igen, közben kétszázzal suhanunk a pályán, vagy még (sokkal) többel. Az utasnak minderről fogalma se nincsen, legfeljebb arra kapja föl a fejét, ha megkordul a sofőr gyomra. Hallatlan! Olyan csend honol az autóban, annyira távoli a külvilág... Állítólag van egy motor ott elöl, erős, nyomatékos. Tényleg? Ühüm. De hallgassunk inkább zenét, mondom zenét, ez is hatalmas élmény a Lexus koncerttermében.
Precíz, stabil, megfontoltan sietős, fölényes, tartalékos. A szegény kis elszigetelt motornak ilyenkor azért van némi - szépségességes - hangja, a most szekvenciális kézi váltót föl-le pöci, gázt ad és boldog, gyorsul, még mindig gyorsul, de a megállás a legdurvább, a fékek brutálisak, ha olyan szükség van rájuk. És itt ez a tökéletes futómű, mestermű.
Miként az egész autó úgy, ahogy van. És megfizethető, osztálytársaihoz képest pláne, és nem fogyaszt sokat, sőt kifejezetten szerény az étvágya. Oké, tudjuk, hogy egy olyan piacon, mint a miénk, nem feltétlen az számít, hogy milyen az autó, hanem az, milyen jel van rajta, viszont a Lexus GS esetében igenis figyelem, sportlimuzint vásárlók, tessék megnézni, kipróbálni, és aztán zavarba jönni jól! Kivételes autó, tiszteletem, csók az alkotóknak.
Kántor István