A Toyota által 1989-ben alapított Lexus presztízsmárka hosszú évek óta toronymagasan vezeti a JD Power vevőelégedettségi listáját. A felső-középkategóriás GS sportlimuzin legújabb, harmadik nemzedéke pedig olyan magasra helyezi a mércét kifinomultságával, hogy a Lexus a későbbiekben is jó eséllyel védheti meg címét ezen összevetésben.
Nagyításhoz kattintson a képekre!
Késő este hazafelé indulok. Amint elég közel érek a vadonatúj, GS300-as Lexushoz, az autó adatot cserél a zsebemben lapuló távirányítóval, majd bekapcsolja a LED-es környezetvilágítást. Megmarkolom a kilincset, s a központi zár halk kattanása jelzi, bebocsátást nyertem. A kulcs nélküli nyitási-indítási rendszernek köszönhetően tulajdonképpen az egyhetes teszt során mindössze egyetlen alkalommal kellett elővennem a távirányítót, amikor fájó szívvel visszaszolgáltattam a sportlimuzint. Közben belül is diszkrét, hangulatos fények gyúlnak, apró LED-ek világítják meg a kilincseket, az ajtózsebek környékét, a volánt, a középkonzolt, illetve a kardánalagutat, valamint elöl-hátul a lábteret és az üléseket. Mindez elképesztő részletszeretetre utal, ami az egész autót áthatja.
Süketszoba
Komoly, tompa puffanással záródik az ajtó. A Lexus mesteri hangszigetelése kirekeszti a rohanó világ stresszét és zaját. Isten hozott egy másik világban! A szinte minden részletre kiterjedő tökéletességében, ami az alkalmazott anyagokra és a formákra ugyanúgy igaz, mint az összeszerelés minőségére. Puha tömésű, kényelmes fotelekben foglalhatunk helyet, melyeket elektromotorok mozgatnak, a beállítások pedig mindkét oldalon három személy részére memorizálhatók. Executive felszereltség esetén az ülések bőrkárpitozást kapnak, s nemcsak fűthetők, hanem szellőztethetők is, forgókapcsolójukat a kipörgésgátló, továbbá a sebességváltó sport és téli üzemmódjának váltógombjával együtt elfedheti a csúsztatható középső könyöklő. Alatta tálcát és tárolórekeszt találunk. Van még néhány érdekes trükk a GS tarsolyában! Nevezetesen a ritkán használatos funkciókat a kormányoszloptól balra, a műszerfalból lenyíló konzolra csoportosították. Ilyen a tükörállítás és behajtás, a csomagtérfedél és a tanksapka nyitása, a napi számláló nullázása stb. Ötletes részlet, hogy a panel alsó részéből kártyatartó rekesz varázsolható elő. A középkonzolon 7 colos, színes érintőképernyő kapott helyet, ezzel vezérelhetjük az audiorendszert (hatlemezes CD-váltó, kazettásmagnó, tíz hangszóról), a kétzónás légkondicionálót, a fedélzeti számítógépet, a Bluetooth-kompatibilis telefont és a parkolóradart (a NAVI csomagban tolatókamera tartozik hozzá), továbbá az opciós navigációs rendszert is. Nos, valahogy így kell letisztult műszerfalat alkotni...
Csiszolandó
Azért feljegyeztem néhány pontot, ahol a tökéletességet illetően ellent kell mondanom magamnak. A tervezők néha mintha elvesztek volna a részletekben. A szimmetria érdekében például mindkét szélső szellőzőrostélynak illene függőlegesen állnia. Vagy például én szerettem volna kicsivel alacsonyabban ülni. Ennél azonban sokkal bosszantóbb hiba, hogy az ülőlapnak nem az elejét, hanem a hátulját lehet tág határok között megemelni... Ki az, aki egy kiadós utazást csúszdán szeretne végigücsörögni? Sokkal pihentetőbb volna, ha belesüppedhetnénk a fotelbe, s a combunk kapna alátámasztást. Amennyiben az első üléseket a legalacsonyabb pozícióba állítjuk, sajnos a hátsó utasok lábfeje nem fér be alájuk. Persze, cseppet sem szegényes a lábtér. Végül a csomagtartó világításáról is megfeledkeztek a mérnökök, ami sötétben körülményessé teszi a pakolást. Ez minden! A majdani ráncfelvarrás idején erre - és nem többre - kell odafigyelnie a Lexusnak. A helykínálat elöl fejedelmi, hátul is nagyvonalú, az ülőlap kiképzése és a vaskos kardánalagút miatt azonban csak két felnőttnek igazán kényelmes. Minden igényt kielégít az Executive változat kényelmi felszereltsége, de mi a helyzet a biztonsággal? A bent ülők testi épségét nem kevesebb, mint tíz légzsák vigyázza, mivel nemcsak a vezetőnek, hanem az első utasnak is jár térdlégzsák. Így aztán nincs mit álmélkodni azon, hogy az Euro-NCAP töréstesztjén minden területen a kategória legjobbját nyújtotta a Lexus. Nem illetheti viszont dicséret a csomagtartót. A gomb megnyomásakor csupán felpattan a fedél, de nem nyílik ki, a rakodónyílás meglehetősen szűk, a 430 literes befogadóképesség bő százzal elmarad a vetélytársakétól, ráadásul bővítésre sincs lehetőség.
Mechanikai tökély
Induljunk végre! A fékpedálra taposva megnyomom a startgombot. Az elektromos mozgatású kormány az ölembe csúszik, s életre kelnek az Optitron műszerek. Egyébiránt a három, csőbe bújtatott óra előtt fényre sötétedő üveg van, tehát az információk bármilyen körülmények között jól leolvashatók. Arról csupán a fordulatszámmérő tájékoztat, hogy a háromliteres motor is felébredt álmából. A közvetlen benzinbefecskendezéses, mindkét oldalon VVT-i változó szelepvezérléssel ellátott V6-os selymesen jár, s részterhelésnél olyan néma, mintha elektromotor dolgozna az autóban. Többeket is ámulatba ejtett, ahogyan kényelmes gyorsításkor, vagy egyenletes tempóval haladva csendesen suhan a Lexus. No, de mégiscsak egy sportlimuzinról beszélünk! Nem is okoz csalódást a GS300, amikor keményebben odalépünk a gázpedálra. Hatfokozatú, tanulékony automata sebességváltóján keresztül a motor 249 lóerőt szabadít rá a hátsó kerekekre, s a közel 1,7 tonnás gépet 7,2 másodperc alatt gyorsítja százas tempóra. Közben dupla kipufogócsövén keresztül hangzatos dalra zendít. Sportos vezetéshez érdemes a nyomatékelosztó programját Power állásba kapcsolni, mert ilyenkor élénkebben reagál a gázpedál lenyomására, gyorsabban vált vissza. Természetesen használhatjuk szekvenciális üzemmódban is a lágyan kapcsolgató sebességváltót. Ebben az esetben sportos autóhoz méltón hagyja leszabályozásig forgatni a motort, akkor viszont nem számol lefelé az apró kijelzőn, amikor alacsony fordulaton automatikusan visszakapcsol. A futómű igényes konstrukció, finomhangolását pedig mintha hazánk útjain végezték volna. Arany középutat jelent a sportos vezethetőség és a gördülési komfort között. A kisebb-nagyobb úthibákon fölényesen lép át a kocsi, a hosszanti és keresztbordákkal is lekezelően bánik, csak az akkora kátyúk hozzák zavarba, amelyikben már eltűnik a fél kerék. Azokat meg jobb kikerülni.
Kanyargós másodrendű utakon is otthon érzi magát a GS. Jól kontrolláltan, stabilan fut, s nagyon sokáig semlegesen fordul - ilyenkor hiányolhatjuk az ülések határozottabb oldaltartását. A pontos manőverezésben megfelelően áttételezett, elektromos szervója ellenére elegendő visszajelzést biztosító kormány van segítségünkre. Roppant hatékonyak a fékek is, erejük érzéssel adagolható, fáradékonyságra sem hajlamosak, ám a menetstabilizáló rendszert csak engedékenyebbé tehetjük, teljesen kikapcsolni nem lehet. A Lexus motorja nemcsak a legkifinomultabb, hanem a legtakarékosabb is a hasonló lökettérfogatú hathengeresek között. A Miskolc-Budapest távon kényelmes, 140 km/órás tempó mellett szenzációs 8,7 l/100 km értéket jelzett a fedélzeti komputer. Városban persze szomjasabb az autó, de ilyenkor is 12 liter alatt tartható a fogyasztás, tehát mindent összevetve tíz liter alatti átlaggal számolhatunk. Egy ekkora méretű, automata sebességváltós kocsitól ez igazán remek teljesítmény!
Birtoklási vágy
Tóth Zoltán Zsolt, fotó: Hilbert Péter
(Autó-Motor)