Olajra léptünk - Suzuki Swift 1,25 DDiS GLX

A mi autónk is halad a korral, kedvenc Swiftünk már dízelmotorral is kapható. Nem bírtunk magunkkal, sokan és hamar kipróbáltuk, videónkban pedig összehasonlítjuk az Év Autója-díjas Clióval.

Az összehasonlító videó forgatása kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy az egyik pillanatban a Swiftben, a másikban már a Clióban ülve, ugyanazon a pár kilométeren, ugyanazokban a kanyarokban tapasztaljam meg a különbségeket. Amellett, hogy Bertalan és Nógrádi kollégák, valamint Smidt kollegina mellett jómagam is vezettem őket "forgalomban", városban és azon kívül.

Swift-képek > Clio-fotók > összehasonlító videó

Ezt a dízel Cliót a szokásoson túl további kétféle szemmel figyelgettem. 1.: volt nekem az előző generációból egy, és éppen ilyen motorizáltságú (3 kW-tal és 20 Nm-rel tudott csak kevesebbet). 2.: a némi csalódást keltő 1.6-os benzines után vajon ez a dCi megérteti-e velem, miért a Renault-é lett a 2006-os Év Autója-díj?

A régi-új összevetésben arra jutottam, hogy az enyém anno jobban ment. Hiszen sokkal, majd' 200 kg-mal könnyebb volt. A számok is ezt mondják, gyorsulás 0-100 km/h: 12.2 vs. 12.7... És ennek a legfrissebbnek abszolút más a hangja. Már nyilván nem a motor miatt, mert az ugyanaz, hanem a szigetelés jobb, másabb. És jobb az üléshelyzet, és már nem olyan idétlenül teherautósan áll a kormány. Illetve hát felnőttebb, minőségibb érzetet nyújt ez az új Clio. Drágább? Naná. De nagyobb, hátul is elférni benne, csomagtartója is nőtt, biztosabban is fekszi az utat, masszívabb.

Futóművén is reszeltek, ezzel együtt hasonlóan, csöppet ideges. Elsokallt kanyarban előszeretettel indul meg a hátulja. Összességében azonban komfortosabb, igényesebb. A méretnövekedés bizonyára a fogyasztásra is kihat, de nem olyan vészesen. Az enyémmel hajdanán volt, hogy több mint ezer kilométert tettem meg tankolás nélkül, az baromi jó volt - 4,5 liter gázolaj körül kért százon.

És, hogy ez az új Clio már - nem kevés Renault-hoz hasonlatosan - ötcsillagos töréstesztet produkált? Jó tudni. És a legszubjektívebb, hogy tetszik-e vagy sem: tetszik. Én konkrétan az erősebbik dízelt választanám, de főleg várom a Sportot, nagyon. És ezzel a mondattal át is kanyarodtam a kettes ponthoz, sőt rögvest zárom is a szigorúan cliós fejezetet: dízellel nekem inkább bejön az Év Autója. A kormányzásával ugyan még mindig nem békéltem meg, az ára, mondjuk éppen ennek a tesztautónak 4,3 millió forint, nem kevés pénz. Persze gazdag felszereltség, és még egyszer, a lényeg: tágas, családbarát. Clio-teszt.

No, bezzeg a Swift nem feszegeti az osztály határait a Clióval (és még például a Fiat Grande Puntóval) szemben. Kicsi, ha nem is sokkal kisebb. De ez a hátrány mind az utastér, mind a csomagtartó méretében bizony tetten érhető. A Renault dízelmotorjai régóta jelesre bizonyítottak, a Suzuki eddig inkább benzines volt. És valószínűleg ezután is az marad, ez a verzió csak színesíti a palettát. Jut eszembe, Swiftem is volt, 1.3-as, ötajtós, GLX, majd egy GLS, azaz háromajtós is. Akkor még csak benzines lehetett.

A DDiS-ről: eleve kisebb a lökettérfogat, kevesebb az erő, a nyomaték is. De könnyebb a kasztni. És megkockáztatom, hogy jobb a futómű. Semlegesebb, biztosabb. Közvetlenebb, akárcsak a kormányzás. Persze nem lehetett nagyobb sebességgel venni azokat a bizonyos kanyarokat, mint a Clióval - Swiftünk 69 lóereje és 170 Newtonmétere nem enged vérbő sportolást. A 165 km/órás végsebesség elég, a 14.2 másodperces gyorsulás meg csak azért fogadható el, mert a valóságban kevesebbnek tűnik. Nyomaték, rugalmasság, tudják.

Amire nagyon kell vigyázni, az az, hogy lehetőleg sose essen 2000 alá a fordulat, és akkor elkerüljük a jókora turbólyukat, nem bólogatunk kényszeredett mosollyal minden egyes váltásnál, satöbbi. Némi hozzászokást követően simán felvesszük a dízel Swifttel az önmagát ki tudja, miért és hová hajszoló fővárosi forgalom tempóját, sőt apróbb meglepetéseket is okozhatunk a minket, autócskánkat lesajnáló "ellenségeknek".

Aztán meg itt a Swift dízel aduja, ez a 3 milliós árcédula. Csak a klíma hiányzik. És egy kis erő. Meg, hogy szélesebb fordulatszám-tartományban, ne csak 2000-től 3500-ig éljen a motor. De legalább nem fogyaszt sokat, nem is olyan hangos, és nem kell mindig visszaváltani előzéskor.

Ha kisautót vennék turbós dízelmotorral, hát a Swiftet sem hagynám le a jelöltek listájáról. Remek vétel lehet azoknak, akik nem tapossák szét a pedált, akiknek nem azért kell a gázolajos üzem, hogy bizonyítsanak valamit, aminek semmi gyakorlati értelme nincsen. És négycsillagos lett a töréstesztje, nem rossz. És milyen jól néz ki! Csak legyen olyan igénytelenül megbízható, mint elődje volt. Naná, hogy Suzuki-ügyben is tűkön ülünk, a Sportra várva.

Fura ez. A Clióban és a Swiftben is betyárosabbak a benzinesek, mégis ott tartunk, hogy a dízel sem hülyeség. Már ebben a kategóriában sem. Ha nem sportolunk, nem növelünk lökettérfogatot, nem turbózunk, nem változtatjuk a szelepvezérlést meg ilyenek, akkor nekem 1.3-as, háromajtós Suzuki kéne, szerintem. És most, hogy az új Swift már mindenki ismerőse, még két kritikácska: a legalacsonyabbra állítva is magas az üléspozíció, és a pohártartóból csúnyán kizúg az üdítő, ha.

Kántor István