Csendes hódító - Subaru Outback 2.5 aut. Comfort

Két és fél literes motor, négysebességes automata, a Comfort csomagos Subaru Outback finoman szólva sem az utak réme. Ereje kifinomultságában rejlik, meg persze abban, hogy szinte bármilyen célra használható.

Tegye fel a kezét, aki kapásból fel tudja sorolni az Imprezán kívül jelenleg kapható három Subaru-modell nevét! Mivel Ön rákattintott erre a cikkre, jó eséllyel autóbuzi és tudja, miről fog olvasni, a feladatot tehát elméletileg könnyedén megoldhatja. Persze az is lehet, csak azért van itt, mert látta a Subaru szót, mögötte meg valami ismeretlen akármit, s most jól kíváncsi rá, mi lapul a link mögött. Ha vannak is ilyenek, itt és most azért bizonnyal kisebbségben vannak a másik oldallal szemben, úgy egyébként viszont jórészt csőlátás van "odakint": elhangzik a Subaru szó, s már jön is reflexből az egyetlen társított válasz, mármint hogy Impreza.

Nem jó dolog ez, mert a japánok palettáján úgy-amúgy jobbnál jobb autók díszelegnek, ehhez képest nálunk még családon belül sem tiszta, hogy van élet a "vaddisznón" túl is. Húgom kérdezte az Outback elhozása előtt, hogy milyen autó lesz nálam a héten, mondom Subaru, mire azonnal elködösödött a tekintete, s szinte könnyezve kérdezte, hogy átjöhet-e Imprezát csodálni. Nem, mert egy teljesen más jellegű autó lesz a tesztalany, válaszoltam, majd figyeltem, ahogy elkeredik a szeme.

Ez van, sajnos, a Subaruval kapcsolatban megkerülhetetlen a sztereotípia, az általánosítás, pedig aki csak egyszer beleült a turbós, nagyon zúzós Forester XT-be, tudja, hogy az ázsiai gyár más műfajban is tud nagyot alkotni. Nagyon nagyot. És had' utaljak most vissza egy tavalyi írásunkra, mert hiszen járt nálunk a Legacy is négyajtósként, a kétliteres alapmotorral, amely ugyan nem tépte fel az aszfaltot, ellenben letisztultságával, finomságával nagyon is bizonyított. Jó volt, szerettük, akár el is fogadnánk, hiszen van neki (is) überstílusos keret nélküli ajtaja, összkerékhajtása és persze boxermotorja. Ez a hármas messze földön híres kombináció.

árvízi képek az Outbackről

Jó is különben, hogy így szóba került a Legacy, az Outback ugyanis olyasféle testvérmodellje nekije. A Legacy kombi változatából készült, hogy aszfalton, murván, erdei csapáson is helyt álljon, az univerzális alkalmazhatósági kör érdekében hasmagasságát 20 centiméterig tolták fel. Nem maradt változatlan a hűtőrács sem, azt sűrűbbre szőtték, a terepre illő megjelenésről a szélesített sárvédőívek és az átszabott kötények gondoskodnak, védőlemezekkel elöl és hátul.

Három szóban: jól néz ki. Már a Legacy elejéért is odavoltam, korábban mintha orrának feltétlen híveként emlegettem volna magamat, s minthogy azóta nem történt semmi olyasmi, ami álláspontom megváltoztatására kényszerített volna, tetszik most is. A táskás, szinte sírásba hajló szemek lágy eleganciát kölcsönöznek az Outbacknek, a Legacyhoz képest méretesebbre kerekített ködlámpák ugyanakkor sportosítják az összképet.

Oldalról nézve feltűnik a picit tán túlzott hátsó túlnyúlás, de a klasszikusnak számító emelkedő öv-ereszkedő tetővonal párosítással és a szolid kis légterelővel sikerült szigorú, dinamikus formát alkotni. Az Outback szemlátomást nem egy puttonyos igásló, szépen van vége, a csomagtérajtó kellemes szögben hajlik rá a karosszéria többi részére. Egyedül a hátulnézet nem tetszik, hiába a két szép tátongó kipufogóvég, a fantáziátlan hátsó lámpáktól olyan bumfordinak látszik a popsi, de persze az egész mindenség ettől még nagyon is szerethető. Ha a tekintet nem is feltétlen ragad rajta, letagadhatatlanul pofás, az Outback az átlagnál jóval sportosabb kombi. Punktum.