Szivárvány - BMW 120d iPod

A bajorok kétliteres dízelmotorjáról eddig is csak áradoztunk, ezután sem lesz másképp. Az egyes sorozat meg unikum az "osztályában". Ja, cikkünk apropóját pedig az adta, hogy a bébi BMW-ben már nem csak rádióból és cédéből szól hangosan az ének, gyárilag.

Mert ha már megvan, ha már miénk a gép, hát minden kilométer, minden perc jókedvű a kompakt BMW-ben. Vezetve, kóstolgatva nagyobbakat, bátran állíthatja a tesztelő, hogy az 120d is élményautó a köbön, s hiába ismerheti az egyest már régóta az utca népe, még mindig alaposan megnézi. Annyira más, annyira kilóg a sorból, a masszából. Tényleg kőkemény ez a forma, ez az agyament valami, hogy nincs egy sima él, hogy a tetővonaltól az övön át a küszöbig minden olyan játékos, hogy brutál az arc, hogy buta a hátsó - észbontó, no. De jó is lenne belőle egy kupé-kabrió, tán lesz is...

fotó > videó

Hogy a csomagtartó nem nagy? Nem. Hogy szűk a nyílása? Az. Érdekli a tulajt? Dehogy! Arra épp elég, hogy trendi holmijait beletuszkolja, majd őtrendisége következik. Szokni kell a ki-beszállást. Jó alacsony az üléspozíció. Elöl királyi, hátul szegény a térkínálat (a lábnak). Nyilván nincs ember, aki ilyen kárpittal kérné kocsiját, mindegy, ő egy tesztautó, ne bántsuk ezért. Hanem lőjük be az ideális munka-, azaz inkább szórakozóhelyet a balegyben (hogy a szék magasságállítása fenékfelemelős, az azért gáz), indítsunk nyomógombbal, és tessék.

Műszakilag legyen elég annyi, hogy a már említett, BMW-egyedi építésmód (motor elöl hosszában, első kerekek hajtási befolyásmentesek), a tökéletes súlyelosztással, a pazar futóművel, a direkt kormányzással olyan semleges viselkedést kölcsönöz az egyesnek (is), hogy attól áll leesik, szem sarkában könnycsepp, miközben a száj fülig ér. Mint amikor süt a nap és esik az eső egyszerre, és az isten (meg pár okos) tudja, hogy és miért, de ott az a szivárvány, gyönyörű.

Hárombetűs elektronikák tömkelege. Überfék. Patent váltó. Mi kell még? Aha, egy ütős motor. S lőn. Míg meg nem jött a 130i, addig a 120d volt a leg. De mivel előbbi igen ritka madár lesz mifelénk, a sportdízelből azért jóval több fogy és van. És joggal. Ereje meggyőző, nyomaték mindig van, a kipörgésgátlót hagyjuk is bekapcsolva, mert hamar odalesznek a gumik. Egyébként meg hátsókerék-hajtásostul is csöppet orrtolós az egyes (mint kvázi minden normál személygépjármű), de gázzal, az őrző-védő komputer ideiglenes kiiktatásával könnyen, egyben végig kontroláltan táncba vihető.

A feszes hangolású futómű rossz úton ráz, s rossz útból nálunk sok van - ez mondjuk ront az összképen. Cserébe' olyan félelmetesen halk a kocsi még bőven a megengedett sztrádatempó fölött is, hogy ezt csak a hármas tudja rajta kívül. Ez a kétliteres dízel főnyeremény úgy, ahogy van. És étvágya is szerény - 100 km-enként 7 literrel lazán beéri.

És akkor a belső kidolgozásáról, dizájnjáról, minőségéről még nem ömlengtünk, nem is fogunk - vegyük természetesnek. Véssünk be inkább egy nagy fekete pontot a feláras pohártartóért. És ismét fejcsóváljunk, hogy mennyit is kell fizetni, hogy ilyen nagyon jó legyen nekünk. A tesztautó árcéduláján 8 milliónál is kövérebb összeg szerepelne. És nem az iPod dob rajta ekkorát.

Kántor István