Motorral Olaszország szívében

Az alábbi túraleírás az ékes bizonyíték arra, hogy egy hosszú hétvége alatt kényelmesen le lehet tudni egy közép-olaszországi motoros kirándulást.

2006. szeptember 25. Hétfő (2. Nap)

Az eredeti terv szerint a napi etap Sorrento - Bari, az adriai oldalon. Reggelinél megkérdeztük a felhős időt látva a portást milyen idő várható. A válasz: felhős. Ezzel nem lettünk kisegítve, így irány az első Internetpont, melyből sok van mindenhol, meg is találod, ha figyeled az utcákat. A cél az volt, hogy igyekezzünk elkerülni az esősávot, melyet a békák jósoltak. Hát nem sikerült.

Még láttuk a profi túrázók 3 magyar FJR-jét elhúzni az ellenkező irányba, amikor elkezdett cseperegni. Aki járt már chopperrel, esőben, vizes fehéraszfalton, szerpentinen, az tudja mit csináltunk aznap délelőtt. Szerencsére baj nélkül sikerült megúsznunk már csak azért is, mert minden kanyar után kedvünk lett volna megállni. Ilyen tájat nem lát minden nap a hazánkfia. Pedig száraz úton dobozok nélkül végig lehetne vadulni 40-50 km-t. Néha nem tudtam így sem megállni, hogy ne húzzam a fülét a Banditnak néhány kilométeren keresztül. Ebéd Positanoban. Ez a falu a csúcs. Elképesztően szép. A görög halászfaluk elbújhatnak emellett, anélkül, hogy azok érdemeit kisebbíteném.

Délután Avellinoig jutottunk, amikor rá kellett döbbennünk, hogy - hacsak nem akarunk az egész napos eső után egész este is esőben motorozva továbbmenni és éjszaka szállást keresni - ideje az útvonaltervet módosítani. Napközben ráadásul történt egy kisebb elcsúszás is, ami nem javította a távolsági motorozás irányába a motivációnkat. Rövid kupaktanács után az irányt Salerno felé vettük. Ez az Amalfi félsziget igazi fővárosa. Szálloda, majd étterem keresés. Az olaszok kevéssé beszélnek idegen nyelveket, így összeszedtem minden tudásomat és étterem felől tájékozódtam. Mivel a történelmi városrésztől távol voltunk a jelenlegi belvárosban, ezért csak egyet tudtak jó szívvel javasolni. Két idősödő, tipikus olasz hölgy leültetett bennünket és elmagyarázták (persze olaszul) hogy itt nincs étlap, de olyat rittyentenek nekünk a helyi halspecialitásokból hogy az csak na (ez most szabad fordítás volt abból, amit megértettünk J). Így is lett. Még nem ettünk ennyire jót a tengerek gyümölcseiből és herkentyűiből. Közben megismertük a család még több tagját és egész történetét is a 74 éves nagypapa interpretálásában, persze ezt is olaszul, tökéletes este volt.

2006. szeptember 26. Kedd (3. Nap)

Esik. Reggelinél kupaktanács. A döntés: irány a Róma alatti tengerpart. Annak ellenére, hogy nagyon szerettem volna átmenni legalább az adriai oldalra, ha nem is Sziciliáig, be kellett látnom, hogy ezekkel a gépekkel és időjárás mellett kínzás lenne mindenkinek. Aznapra rábíztuk magunkat a GPS-re. Még talán tényleg gyors út is lett volna amelyekre terelt bennünket a kütyü, ha nem esik az eső. De esett. A GPS pedig tanyasi utaktól kezdve főútig mindenen keresztülvitt bennünket. Végül elértünk Formiáig, ahol ebéd után motoros várnézés.

Tovább a tengerparti úton. Kezd kiderülni az idő, a kedvünk is jobb. Gyönyörű, széles útszakaszokon keresztül jutunk el Terracinába. A várost egy hegy uralja, mely azonnal maradásra késztet bennünket. Egy német motoros különítmény is szállás után kutatott itt, ők nem, mi maradtunk. Egyikünk tengerre néző szobára alkudott. Sikerült is, csak a tenger előtt volt még egy ház J. Zsoltnak ezúttal sikerült angolul tudótól étterem után érdeklődni, találtunk is egy chiantival teli pincét, ahol aztán jól meg is ittuk azt, lekísérve egy kis spagettivel.

2006. szeptember 27. Szerda (4. nap)
Süt a nap. Hurrá!

Irány Róma, nemsokára megy vissza a gépünk. Egész nap azzal kűzdünk, mint az út során oly sokszor, hogy meg ne álljunk minden gyönyörű helynél körülnézni, fényképezni. Ennyi szépséget nem láttunk még ilyen rövid idő alatt. A szerpentinek, a kisvárosok, a történelem megannyi emléke mind húz le a motorról.

A megállásokban azért segítségünkre volt továbbra is a tuning Yamaha MT csöpnyi tankja. Latinában egy újabb finom kávé, majd gyors tempóban Róma alá visszaérve megkerestük a Ghibli sofőrjét. A motorok bepakolása után Zoli elindult a vasakkal hazafelé mi még betaxiztunk Rómába városnézni, mert a gépünk indulása egyre közeledett.

Hát röviden ennyi, tanulság?! Igenis meg lehet csinálni egy motoros hosszú hétvégét Közép-Olaszországban! A világ legszebb helyeiből láttunk néhányat, legjobb boraiból ittunk, ételeiből ettünk, a legszebb utakon motoroztunk. Tény, hogy nem volt egy teljesítmény túra. De nem is azt szerettünk volna.

Élveztük azt a kevesebb, mint ezer kilométert is a motoron, az ételeket, az italokat, az életstílust és a társaságot. Mi ez, ha nem Dolce Vita.

TomCat