Vincenzo Lancia tevékenységét az intuíció, eredetiség és bátorság jellemezte. Az új modellek fejlesztését személyesen kísérte figyelemmel, gyakran ő maga is részt vett a tesztelésekben. A magas, izmos férfi szabadidejében szeretett jókat enni, barátaival iszogatni, operába járni - különösen Wagner zenéjét kedvelte. 1922-ben feleségül vette titkárnőjét, aki három gyermeket szült neki.
Váratlanul halt meg 1937. február 15-én, 56 éves korában: a végzetes szívroham éjszaka érte, s mert azt hitte, hogy csak egy kis múló rosszullét fogta el, nem ébresztette fel feleségét. A család orvosát csak hét órakor hívták ki, aki futva érkezett, de már nem volt mit tennie. A cég vezetését felesége, majd a II. világháború után a fia vette át. Szellemi öröksége egy újabb modell, az Aprilia lett, amely aerodinamikus megjelenésével, műszaki megoldásaival az utak királynőjévé vált.
A Fiat-csoporthoz tartozó gyár azóta is igyekszik megfelelni alapítója elvárásainak: a Lanciáknak a tradicionális elemek megtartásával a közhelyektől mentes eredetiséget kell képviselniük még a divatos trendekkel szemben is - magas minőségben. Néhány példa erre az elmúlt évtizedekből: a kecses Fulvia, a sportos Stratos és Delta (1980-ban az év európai autója), az elegáns Lybra, s az exkluzív Thesis. A vállalat 1969 óta a Fiat S.p.A. érdekeltsége, a konszern elegáns, igényes autói futnak e márkanév alatt.