Álterepjáró - Honda CR-V 2.0 Elegance-teszt

A SUV-kategória szép lassan teljesen eltolja a terepjárókat a személyautók felé. Kényelmesek, csendesek, stabilak, de cserébe nem is mozognak olyan otthonosan terepen. De mit lehet csinálni, ha egyszer erre van igény?

A CR-V motorkínálata jelenleg két egységből áll. Van egy benzines, meg egy dízel, ez utóbbi a Honda saját fejlesztésű 2,2-ese, tehát szinte minden modellből ismerjük. Esetünkben azonban a benzinest teszteltük, aminek az az érdekessége, hogy a Honda új 1,8-as motorjára épül. Ugyanaz, csak éppen 2000-esben, amitől lett még plusz 10 lóerő, meg 18 Nm. A 150 lóerős teljesítmény nem ruházza fel sportkocsis menet-teljesítményekkel a CR-V-t, de azért kényelmes haladásra tökéletesen jó. Sőt, a motor alacsony fordulaton nagyon csendes, míg 4000-es fordulatszám felett azért már dinamikus is. A motorhoz hatsebességes kézi váltó van, aminek karját feltették a középkonzolra, így a kezelése nagyon kényelmes. A fokozatok csak spontán pattannak egyikből a másikba, míg az áttételezés alapvetően jó. Igaz, az egyes kicsit rövid, viszont szerencsére a hatodik nagyon hosszú. Ennek köszönhetően, autópályán meglepően kultúrált csendben lehet vele közlekedni.

A CR-V azonban papíron továbbra is egy SUV, vagyis összkerekes, amit egy Haldex-rendszerrel oldottak meg. Nem a szupertuti kemény terepjárós megoldás, de nem is rossz. Könnyebb terepre ez is elég, máshova meg az autó alapvető kiképzése miatt úgyse megyünk... Ez a kategória manapság már simán megkaphatná a városi terepjáró jelzőt. Egyre hátrébb szorul a fontossági listán a terepjáró-képesség, hiszen a tulajok java része csak azért vesz ilyet, hogy télen ne akadjon el, meg hogy a hegy oldalában található házához feljusson. Cserébe viszont annyira kifinomult, mint egy személyautó.