Új szovjet autógyár - négykerekűre vágyakozó kelet-európai családok ezreiben keltett reményt a hatvanas évek végén megjelenő hír. Az örömöt csak fokozta, hogy a hirtelen Togliattivá keresztelt Sztavropol város három év alatt felhúzott, új üzemének gyártósorát az 1966-ban bemutatott Fiat 124-es összeszerelésére állították be - hiába Gagarin világtörténelmi jelentőségű bravúrja és a szovjet tudósok diadala, azért egy olasz autó licence mégiscsak bizalomgerjesztő dolog. Kiváltképp, hogy a 124-es új konstrukció volt, óriási fölénnyel lett az 1967-es Év Autója, 144 pontot kapott a nemzetközi szakújságíróktól, míg a második helyezett, a BMW 1600-as csak 69-et.
1967-et írunk, amikor az Auto Italiana riportere lencsevégre kap egy, a 124-esre nagyon hasonlító, de láthatóan 10-15 cm-rel hosszabb Fiatot, a 125-öst. Még azt sem lehetett tudni, mikor leplezik le hivatalosan a kocsit, már hallható volt: az új szovjet autógyár programjában ez a típus is szerepelhet. Egyre több műszaki adat került nyilvánosságra. A Fiat 1300/1500-as padlólemezére épülő 125-ös forradalmi megoldások nélküli, orrmotoros, hátsókerék-hajtású, merev hátsó hidas, hátul laprugós, de négy tárcsafékkel szerelt kocsi volt. Motorterébe a Spider két vezértengelyes, 1608 köbcentiméteres, 90 DIN-lóerős benzinese került.
Olasz mércével átlagos, kelet-európai viszonylatban korszerű konstrukció volt
A 125-ös Szovjetunió-beli összeszereléséből nem lett semmi, mégsem kellett a szocialista vásárlóerőnek lemondania a típusról. Már a két világháború között is készültek Lengyelországban Fiatok, megvoltak tehát az együttműködés alapjai, sőt a technológiai feltételei is: a Warszawákat gyártó FSO-üzemben a torinói 125-ös után nem sokkal elkészült az első Polski Fiat 125p. A lengyel verzió viszont a korszerűbb, torinói 125-ös helyett az 1961-1967 között gyártott "Fürdőkád", vagyis a Fiat kifutott, 1300/1500-as modelljének mechanikáját örökölte. Ez indokolja, miért kormányváltós a 125p, és a Fiat 125-ös kerek műszerfali órái ezért szögletesek a Polskiban. Elhagyták továbbá az olasz eredeti díszléceit, négyszögletes ikerfényszóróit pedig szebb, kör alakúakra cserélték. Lényegesebb eltérés, hogy a Polski a Spider erőforrása helyett a régi 1300-as 60, és az 1500-as 75 lóerős motorjával került piacra - így született meg a kelet-európai 125-ös.